Karácsonyi Sándor 1844. január 30-án született Rétén, Karácsonyi Ferenc és Nogely Johanna római katolikus szülők elsőszülött fiaként. A család neve Karácsony és az „i” betűvel megtoldott Karácsonyi alakban is előfordul az anyakönyvekben. Sándor az utóbbi névalakot használta egész életében, míg a család többi ága a Rétén megszokott Karácsony vezetéknevet részesítette előnyben.
Húgának, Drahosné Karácsony Franciskának unokája volt többek közt Drahos Ágoston tankönyvszerző tanár, dédunokája pedig többek közt Vargáné Drahos Valéria, a rétei alapiskola egykori igazgató tanárnője.
Unokatestvérei közt pedig megtaláljuk a rétei hősi halott honvédek emlékművét létrehozó Horváth Ferencnek a dédanyját, Horváth Ferencné Balogh Katalint is.
Iskoláit Pozsonyban, Nagyszombatban, Esztergomban és végül 1870-ben Bécsben a Pazmaneumban végezte. Ugyanazon év augusztus 2-án pappá szentelték. Káplánként előbb Udvardon, majd 1873-tól Karancsságon, 1876-tól pedig Tölgyesen szolgált.
1879. augusztus 17-én a rakoncai plébánia adminisztrátorává nevezték ki, ahol 1880. június 22-én plébánossá tették. Innen 1886-ban Zsitvaapátiba került, ahol a bars-szentbenedeki egyházkerület kerületi lelkipásztori (esperesi) tisztségét is betöltötte.
A korabeli sajtó tanúsága szerint 1900-ban a Bars vármegyei Néppárt egyik vezető alakjaként említették Karácsonyi Sándort. Egy aranyosmaróti népgyűlés tudósítása a párt „buzgó elnökeként” emlékezett meg róla, aki a keresztény politikai eszmék mellett szólalt fel. A Néppárt ebben az időszakban a katolikus társadalmi tanításra épülő politikai mozgalom volt, amely a hagyományos keresztény értékek képviseletét tűzte zászlajára.
Képviselővé az 1905-ös általános választások alkalmával választatott meg néppárti programmal Klobusiczky Jánossal, a kerület szabadelvűpárti volt képviselőjével szemben.
A választói körében jelentős népszerűségnek örvendett, és több alkalommal nagy lelkesedéssel fogadták választókerületében.
Egy korabeli lap úgy fogalmazott, hogy a helyi lakosság még soha nem fogadott olyan lelkesedéssel országgyűlési képviselőt, mint őt. Beszédeiben a keresztény politika, a társadalmi összetartozás és a király iránti hűség fontosságát hangsúlyozta.
Nevével az Országgyűlés jegyzőkönyveiben is találkozunk, a naplóbíráló bizottság tagja volt.
Politikai pályafutása elsősorban Bars vármegyéhez és az Aranyosmarót–Verebély körzethez kapcsolódott, ahol hosszú időn át a katolikus választók egyik legfontosabb képviselőjének számított.
1910 körül a sajtó már a vidék közkedvelt „Sándor bácsijaként” emlegette. A kerület politikai életében olyan meghatározó szerepet töltött be, hogy esetleges visszavonulása önmagában is jelentős közéleti eseménynek számított.
Érdekesség, hogy egyidőben volt országgyűlési képviselő a szenci Csizmazia Ferenccel, akit szintén néppárti programmal szavaztak be a választók az Országgyűlésbe. Csizmazia viszont a kérvényi bizottság tagja volt.
Az első világháború idején már ismét plébánosként említik a források, amikor részt vett az 1917-ben Garamszentbenedeken megrendezett barsi fogadalmi ünnepségen, a vármegye egyik legjelentősebb vallási eseményén.
A trianoni tragédiát követően több magyar egyházi személlyel együtt érte hátrányos megkülönböztetés.
Dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő 1921. december 8-án benyújtott parlamenti interpellációjában kifogásolta, hogy Medveczky Károly pozsonyi egyházi referens több felvidéki római katolikus pap – köztük Karácsonyi Sándor zsitvaapáti plébános – törvényesen járó állami juttatásait, így a kongruakiegészítést, ruhasegélyt és egyéb támogatásokat nem utalványozta. Az intézkedést azzal indokolták, hogy az érintettek nem tettek vagy nem tartottak be hűségesküt, illetve nem megfelelő nyelvű pecsétet használtak, az interpelláció benyújtói azonban azt állították, hogy a háttérben valójában politikai megfontolások álltak. Véleményük szerint elsősorban a keresztényszociális mozgalomhoz kötődő magyar és német nemzetiségű papokat érte hátrányos megkülönböztetés, ezért a kormánytól vizsgálatot és a visszatartott összegek haladéktalan kifizetését követelték.
Karácsonyi Sándor életének utolsó éveit a Hont vármegyei Zsitvapátiban töltötte. 1924. március 15-én, nyolcvanéves korában hunyt el.
A Prágai Magyar Hírlap eképpen számolt be életéről és elhunytáról:
Karácsonyi Sándor zsitvaapáti plébános, az aranyosmarótí kerületnek 1905—1910-ig volt országgyűlési képviselője, március idusán meghalt.
Puritán jellemű, önzetlen munkása volt a közéletnek, a néppártnak Barsban törhetetlen, megalkuvást nem ismerő vezére, amellett a magyar fajszeretetnek és szabadságnak egyik előharcosa. A politikai viszonyok változtával testében megtörve, elfáradva, lelke frissességét élete végéig megőrizte és bátorságot, kitartást, reményt öntött a csüggedő szívekbe, míg végre elaggott, elerőtlenedett testét a lenyűgözött magyar szabadság szomorú sorsa megemésztette.
Temetésén a vidék egész papsága és óriási közönség vett részt.
A sorsnak tragikuma, hogy a fajára mindig büszke magyar férfiú és pap halotti jelentését szlovák nyelven nyomtatták! (1924)
Karácsonyi Sándort a zsitvakenézi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja a mai napig megtalálható a temetőben, ahol egy sírban nyugszik Bajai Loziczky Lajossal, a község korábbi plébánosával és a bars-szentbenedeki egyházkerület egykori alesperesével.
Közelében található Pollák Bálint fiatalon elhunyt káplán, valamint Csanaky József esperes-plébános sírja is, aki 1928-ban vérmérgezés következtében hunyt el. Csanaky, bár mindvégig hangsúlyozta magyarságát, szlovák híveire való tekintettel a Hlinka-pártot képviselte a Lévai Járási Bizottságban.
A temetőben ma már jórészt csak a régi sírkövek tanúskodnak a község egykori magyar lakosságáról. Az első világháborús emlékmű eredetileg kőbe vésett névsorát később egy megfakult műanyag táblára felírt névjegyzékkel fedték le, így a múlt hiteles emlékeire egyre nehezebb rálelni Aranyosmarót közelében.
Rétei egyházi személyek listája
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
https://www.psp.cz/
https://www.knihydominikani.sk/
https://www.familysearch.org/
https://www.epa.oszk.hu/
https://adt.arcanum.com/
https://www.hungaricana.hu/
http://farnostzitavany.sk/
1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyűlési almanach 1905–1910.
Alkotmány napilap – 5. évfolyam, 138. szám – 1900. június 12.
Hazánk napilap – 12. évfolyam, 17. szám – 1905. január 19.
Alkotmány napilap – 10. évfolyam, 19. szám – 1905. január 21.
Esztergom hetilap – 10. évfolyam, 37. szám – 1905. szeptember 10.
Az Ujság napilap – 4. évfolyam, 120. szám – 1906. május 3.
Pesti Hírlap – 28. évfolyam, 207. szám – 1906. július 29.
Magyarország tiszti cím- és névtára (1907-1910)
Esztergom hetilap – 15. évfolyam, 10. szám – 1910. március 6.
Esztergom hetilap – 15. évfolyam, 11. szám – 1910. március 13.
Esztergom hetilap – 22. évfolyam, 18. szám – 1917. május 6.
Prágai Magyar Hirlap – 3. évfolyam, 66/514. szám – 1924. március 21.
Bars hetilap – 48. évfolyam, 20. szám – 1928. május 13.
Nemzeti Ujság napilap – 25. évfolyam, 252. szám – 1943. november 7.
