Az alábbi tragikomikus kis történet forrása egy keményfedelű, szürke ügyészségi akta.
Színhely: Réte község, Nagyszombat mellett. Idő: forró augusztusvégi délután.
Daubner Lajos postahivatalnok a rétei posta egyik fülledt szobájában izzad és unatkozik. Unalmában a befutott leveleket tanulmányozza. Egy nagy sárga boríték, amely Prágából érkezett, felkölti benne a vágyát a nagyvilág, Rététől olyannyira messze eső zajos és titokzatos főváros után. Végül is nem tud ellentállni a kísértésnek. Felbontja a borítékot, amelyen az áll, hogy:
„Exel János vendéglős úrnak. – Minta érték nélkül.”
A borítékból titokzatos csomag kerül elő. A következő pillanatban Daubner arca széles mosolyra derül és negyedóráig alig tud magához térni a nagy vidámságtól. Magához szólítja az egyik kollégát és a hivatalos óra végét alig hogy bevárva, rohamlépésben az Exel-féle vendéglőbe szalad.
A vendéglőben nagy társaság, közöttük Exel is.
– Megjött a gumikabátja, Exel bácsi! – kiabálja a postahivatalnok abban a téves hiszemben, hogy amit mond, az színtiszta humor.
A vendéglős sietve eltűnik a helyiségből, ami Daubnert egy csöppet sem akadályozza abban, hogy részletes felvilágosítással ne szolgáljon a jelenlevőknek a titokzatos prágai ajánlott levélről.
Rétének ennyi untig elég. Másnap az egész falu a szerencsétlen vendéglőst neveti és a boldogtalan Exel ki sem mer lépni a házból. Késő este somfordál el a csendőrökhöz és panaszos hangon feljelentést tesz:
– Rettenetes, borzasztó, rémes! Örökre tönkre vagyok téve, sohasem heverem ki ezt a szégyent.
Az epilógus:
az unatkozó postahivatalnokot felfüggesztették, el fogják bocsátani, 22 éves korában kenyér nélkül marad és, mert a levéltitkot sértette meg, a végén még be is zárják.
A Reggel munkatársától
Pozsony, szept. 11.
Megjelent 1926. szeptember 12-én az A Reggel napilap 6. évfolyamának 210. számban.