Bézay Jenő 1897. május 21-én született a budapesti Erzsébetvárosban, édesapja a váci postahivatal rétei születésű vezetője, Bézay Jenő, édesanyja Effenberg Mária.
Nagyapja volt Bézay Szilárd egykori rétei lakos, a Pozsonyi járás főszolgabírója.
A Pozsonyi Evangélikus Népiskolában egyike volt azoknak a lelkes fiataloknak, ki önként beállott katonának a világháború idején. Kiképzése alatt azonban megbetegedett s ezt az időt felhasználta arra, hogy a jogtudományi szigorlatot letegye. 1915-ben avatták a budapesti tudományegyetemen doktorrá, utána kaszárnyába kellett visszatérnie, honnan a még aznap egy zászlóaljjal a harctérre indították.
1921-ben büntető törvényszéki joggyakornokból jegyzővé nevezte ki az igazságügyminiszter.
1926-ban a a karácsonyi előléptetések alkalmával a budapesti királyi törvényszékhez törvényszéki bíróvá nevezték ki.
A leírások alapján a kitűnő tehetségű fiatal jogász kinevezése bírói körökben osztatlan örömet keltett.
1927-ben az igazságügyminiszter az akkor törvényszéki bíróként dolgozó Bézay Jenőt miniszteri titkárrá nevezte ki.
Bézay mint a miniszter titkára kiváló tapintatossággal intézte mindig a hozzáforduló emberek ügyeit és személye igen rövid idő alatt szimpatikussá vált a minisztériumban.
Ennek rendje és módja szerint buzgó szolgálatáért kormányzói elismerésben részesült.
A Kormányzó 1932-ben a miniszteri osztálytanácsos címet adományozta Bézaynak, mely kitüntetés Kecskeméten őszinte örömet keltett, mert előzékenységével és segíteni kész szívességével mindenkit őszinte hívévé kötelezett. — írta a Kecskeméti Közlöny.
Majd 1935-ben az igazságügyminiszter előterjesztésére ismét előléptetésben részesítette melyről a sajtó eképpen számolt bel:
A megérdemelt kitüntetés híre általános örömet és megelégedést váltott ki Szentesen, mert Bézay Jenő úr személyében egy olyan férfiút ért ,a kormányzói kegy, aki tehetségével, nagy képzettségével és páratlan munkabirásával minden tekintetben felsőbb vezető pozíció betöltésére hivatott. Mint Lázár Andor dr. igazságügyminiszter személyi titkára, esztendők óta teljes önzetlenséggel ad a szentesiek segítségére ügyes-bajos dolgaidban és sok szentesi ügyet juttatott kedvező elintézéshez. A kormányzói kitüntetés alkalmával, számosan keresték fel gratulációikkal az igazságügyminisztérium új osztálytanácsosát.
(Szentesi Hírlap – 1935)
A Kormányzó Bézay Jenő dr-t osztálytanácsosi címmel felruházott igazságügyminiszteri titkárt, miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki. Bézay Jenő dr., volt postafőnökünk fia, az igazságügyminiszter személyi titkára és e fontos pozícióban sok szíves szolgálatot tett már a váciaknak, ezért kinevezésének híre őszinte örömet keltett városunkban.
(Váci Hírlap – 1935)
A kinevezést követően felröppent a sajtóban az a hír is, hogy Bézay Jenő a Nemzeti Egység Pártjának lesz a hivatalos jelöltje Szécsényben. A sajtó előszeretettel foglalkozott személyével, 1938-ban Vas vármegye főispáni pozíciójára is esélyesnek tartották.
Pozíciójából kifolyólag hosszú éveken keresztül aktív bálrendező és sokszoros bálelnök is volt, mindemellett rengeteg megemlékezésen és koszorúzáson vett részt, ahol rendszerint beszédeket is tartott.
Magánéletében lehetőségeihez mérten sportolt, előszeretettel ült csónakba és evezett. Tagja volt a Budapesti Neptun Evezős Egyletnek, melynek 1942-ben az igazgatója lett, háznagyi pozíciót töltött be a Magyar Evezős Szövetségnél, de a Hubertus lovaglásokon és vadászatokon is rendszeresen részt vett.
1938. május 10-én Lázár Ferenc felsőházi lap és felesége, heyderi Devich Ilonka leányát, Magdát a Szent István bazilika plébániatemplomban vezette oltárhoz fél évvel eljegyzésük után. Az esküvőn megjelent az igazságügyminisztérium tisztviselői kara jóformán teljes számban, rengeteg rokon és jóbarát, a fiatal pár alig győzte köszönni az általános szeretet gyengéd megnyilvánulásait – adta hírül a Színházi Élet hetilap.
Házasságukból egyetlen fiuk született, Miklós (aki 1956-ban a szabadságharc leverését követően Ausztriába szökött több osztálytársával egyetemben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból majd Innsbruckban érettségizett).
1940-ben a jugoszláv kormányzótanács a magyar közélet előkelőségeinek különböző kitüntetéseket adományozott belgrádi tartózkodásuk alkalmával – többek közt Bézay Jenőnek a Szent Száva-rend 111. osztályát – melynek viseléséhez a Kormányzó engedélyt adott.
1942 év elején a kormányzó a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére megengedte, hogy Bézay Jenő a német Sasrend I. osztályú érdemkeresztjét elfogadja és viselje.
1942 augusztusában részt vett Kassán vitéz nagybányai Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes holttestének Magyarországra hozatalán és a hősi halott azonosításán.
1944-ben az igazságügyminisztériumban miniszteri tanácsos lett azonban 1945 májusában a szovjet megszállást követően közszolgálati állásában való meghagyása mellett jobboldali szereplése miatt vezetői állásra alkalmatlannak mondották ki.
1946-ban a tisztogatások során B-listára került az ekkor miniszteri osztályfőnöki pozícióban dolgozó Bézay, akit kényszernyugdíjaztattak. Ez év végén az ügyvédi kamara felvette az ügyvédek névjegyzékébe és még évekig ügyvédként praktizálhatott Budapesten.
Bézay Jenő 1967. április 2-án hunyt el és a váci alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Visszatérve fia Bézay Miklós emigrálására a következő 2009-es beszámolóból tudunk meg többet:
A gimnáziumi éveim alatt mindig kerestem valami alkalmi munkát, hogy legyen valamennyi pénzem. 1956 nyarán is dolgoztam, akkori keresetemből egy nagyon egyszerű kis rádiót vettem, ami magammal vittem Pannonhalmára. Mint negyedikes diák, már két személyes szobákban laktunk. Szobatársam Tipold Feri volt, a szobánk az alsó összekötő folyosón volt. Ott hallgattuk esténként a rádiót is. Október 23-án este nem tudtuk behozni a rádión a Kossuth adót, ami rendkívüli volt. Még aznap este értesültünk ennek okáról, a Rádió ostromáról. Gondolom, valamelyik külföldi adó lehetett a hírforrás.
Az elkövetkezendő napokban az atyák mintha igyekeztek volna kerülni, vagy elhallgatni a forradalom kérdését, de talán helyesebben fogalmazok azzal, hogy nem akartak beszélni róla. Prefektusunk, Szabolcs atya is mindig csak nagyon röviden, lényegre törően beszélt ezekről. Nagyon egyszerű oka lehetett, nem akarták, hogy a diákok lelkesedéből elmenjenek csatlakozni a forradalomhoz. Különösen a pesti diákoktól tartottak, akik szüleikért is aggódtak, nem tudván róluk semmit. Az atyákon persze hihetetlen felelősség volt a diákok épsége tekintetében, így viselkedésük nem csak érthető, hanem helyes is volt. Még a kapukat is bezárták, és őrséget állítottak.
A falu forradalmi ünnepségén nem voltam ott. Aznap délelőtt Vilmos atya kérésére egy nyolcfős diákcsoport vezetésemmel lement a falu vasútállomására szenet lapátolni. Három vagon szén érkezett, és semmi képen nem akarták, hogy valaki más elvigye azokban a szénhiányos időkben. Ez annyira fontos volt, hogy az órákra sem kellett bemennünk. Én valami munkavezető féle voltam, Vilmos atya, vagy Botond atya mindig nekem szólt, ha kellettek fiúk valamilyen munkára. Úgy emlékszem, a szénrakodáskor a 8 fiú között ott volt Pulay Laci, Osskó Endre és Bende Bandi is. Az öreg Hoffer traktorra csatolt, szénnel megrakott pótkocsikkal Pill bácsi, a főapátság traktorosa többször is fordult a vasútállomás és a Vár között. Hallottuk, hogy az egyik Várba menetelnél segített traktorával a falu szovjet emlékművének ledöntésében.
Az egyik napon (pontosabban a távozásom előtti napon) szovjet tankok érkeztek. Emlékszem, a főbejárat előtti keresztnél az egyik elindult balra, a Várkerület irányába. Mi megijedtünk, mert ott földalatti tárolók voltak, és féltünk, ha beszakad alattuk, akkor abból baj lesz. Mindenkit beparancsoltak a szobájába. Ha volt is házkutatás, az nagyon felületes lehetett, mert hozzánk be se jöttek. November 4. után már beszélgettünk a disszidálásról, aztán készültünk is rá. Nekem Édesapám azt mondta, amikor augusztusban kikísért a vonathoz, amellyel Pannonhalmára indultam, ha lenne valamilyen alkalom, hogy elmenjek, akkor menjek, mert itt a kommunizmusban nekem nincs jövőm. Máig sem tudom, miért tartotta ezt szükségesnek akkor elmondani. Mivel a főbejárat mindig be volt zárva, külön készültünk is erre.
Botond atya (akivel a munkák miatt nagyon jóba voltam) minden kommentár nélkül adott nekem egy kulcsot a szenespince külső bejáratához. De az egyik terv valamiért nem valósult meg. Aztán jött egy újabb alkalom. Reggel rendkívüli szentmise volt a diákoknak a Bazilikában. Úgy emlékszem, László atya mondta szentmisét. A Bazilikában vettem észre, hogy azok az osztálytársaim, akivel megegyeztünk a közös indulásról, nincsenek ott, valószínűleg elaludtak. Osztályom, a IV.B a kórus alatti részen ült. Én bementem gyónni Anaklét atyához, és azt is elmondtam neki, hogy elhallgattam prefektusom előtt, hogy megszököm. Ő érdeklődött, hogy hogyan jutok ki a lezárt épületből, mire azt mondtam, majd megoldom. Akkor felhívta figyelmemet, hogy nagyon veszélyes dologra vállalkozom. Szentáldozáshoz járultam, de utána nem mentem vissza a helyemre, hanem a sekrestyén keresztül felmentem a kórusra, ahol a IV.A osztályosok voltak, és azon keresztül, a másik oldali karzatfolyosón (mindenki láthatott lentről), kimentem a bazilikából. A kóruson felállt két diák, Rudán Feri és Szapáry Gyuri, akik utánam jöttek. Ők is disszidálásra készültek. A Diákotthon alagsorában lévő konyhába mentünk, ahol még megkérdeztem a főzéssel bajlódó nővéreket, hogy mi lesz az ebéd. Krumpli leves – felelték. Mondtam nekik, az finom, azt szeretem. Majd a konyhából kisétáltunk az árkádok alá, és onnan siettünk le a faluba. A vasút mellett akartunk bemenni Győrbe, hogy ne találjanak ránk. Úgy is tettünk. Egyszer még útközben észrevettük, hogy egy motorbiciklin jön az egyik minket kereső atya. Lehasaltunk egy bokor alá, és észrevétlenek maradtunk.
Győrbe érve felszálltunk egy Mosonmagyaróvár felé tartó vonatra. Akkor a vonatok nem menetrend szerint indultak, hanem ha megtelt egy vonat disszidálókkal, akkor az elindult. Amikor a mi vonatunk elindult, akkor pillantottam meg a mellettünk még álló vonat lépcsőjén Orosz Attila osztálytársamat. Ő is megszökött Gergely Hugóval és Pogány Imrével. Hármunk közül csak nekem volt pénzem a szénlapátolásból, de a kalauz egyikünkkel sem vetetett jegyet. Késő este a vonatról leszállva, pár kilométer gyaloglás után átértünk Ausztriába.Bézay Miklós – egykori VI.B osztályos tanuló (Kirchzarten, 2009. július 16.)
Bézay Jenő unokatestvérei voltak többek közt Bézay Zoltán író, Bézay Dezső a pozsonyi cserkészet kiemelkedő alakja és Bézay Kornél, a pozsonyi amatőrcsillagászat úttörője.
(Laki László – Terra Rethe)
A neves rétei tisztviselők listája
Források:
https://vac.piarista.hu/
A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus népiskolák értesítői (1903-1909)
A Kegyes-tanítórendi váczi főgimnáziumnak értesítői (1909-1914)
A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja (1916-1918)
Váci Hírlap – 29. évf. 8. szám – 1915. január 27.
Igazságügyi Közlöny – 30. évf. 11. szám – 1921. november 30.
Váci Hírlap – 39. évf. 48. szám – 1925. július 5.
Újság – 2. évf. 295. szám – 1926. december 28.
Váci Hírlap – 41. évf. 79. szám – 1927. október 12.
Magyarország – 34. évf. 231. szám – 1927. október 12.
Igazságügyi Közlöny – 38. évf. 1. szám – 1929. január 31.
Kecskeméti Közlöny – 14. évf. 227. szám – 1932. október 7.
Szentesi Hírlap – 17. évf. 5. szám – 1935. január 6.
Váci Hírlap – 49. évf. 3. szám – 1935. január 9.
Váci Hírlap – 49. évf. 20. szám – 1935. március 10.
Nemzeti Újság – 19. évf. 4. szám – 1937. január 6.
Pesti Napló – 88. évf. 250. szám – 1937. november 4.
Pesti Napló – 89. évf. 32. szám – 1938. február 10.
Színházi Élet – 28. évf. 21. szám – 1938. május 10.
Magyarság – 19. évf. 33. szám – 1938. február 11.
Magyar Nemzet – 3. évf. 135. szám – 1940. július 6.
Nemzeti Újság – 22. évf. 190. szám – 1940. augusztus 23.
Szent György – 17. évf. 21-22. szám – 1941. november 15.
Váci Hírlap – 56. évf. 5. szám – 1942. január 17.
Esti Újság – 7. évf. 165. szám – 1942. július 23.
Pesti Hírlap – 64. évf. 192. szám – 1942. augusztus 26.
Igazságügyi Közlöny – 78. évf. 4. szám – 1944. január 31.
Kossuth Népe – 1. évf. 12. szám – 1945. május 13.
Igazságügyi Közlöny – 55. évf. 6. szám – 1946. június 30.
Szabadság – 2. évf. 169. szám – 1946. július 30.
Igazságügyi Közlöny – 55. évf. 12. szám – 1946. december 31.
Magyar Nemzet – 23. évf. 80. szám – 1967. április 6.
A Neptun budapesti evezős egylet 50 éve (1935)
Képessy József: Sportévkönyv és útmutató (1943)
Szalai Béla: Mozaik – Pannonhalma 1956 (2009)