Bézay Jenő 1860. augusztus 31-én született Rétén, édesapja Bézay Szilárd, a Pozsonyi járás főszolgabírója, édesanyja Farkas Etelka.
Az általános iskola után tanulmányait Pozsonyban a katolikus gimnáziumban kezdte majd a hatodik osztálytól az evangélikus főiskolán folytatta.
Bézay Jenő személyében a Pozsonyi magyar királyi posta- és távírda igazgatóságának egykori főtisztjét, valamint később a váci postahivatal főnökét tisztelhetjük.
1884-ben postahivatali gyakornokból postai segédtisztnek nevezték ki, majd az évek alatt elérte a főtiszti rangot.
1889. augusztus 16-án a pozsonyi Máriavölgyben vette feleségül Effenberg Máriát. Családjukkal az 1911-es áthelyezését követően Vácra költöztek, ahol rövid időn belül szintén nagy tiszteletet vívott ki magának.
1914-ben házasságkötésüknek negyedszázados évfordulóját felhasználta a váci postahivatal tisztikara és a tisztelők nagyszámú serege és szíves üdvözölteikkel, virágokkal halmozták el az ezüstmenyegzőjüket ülő házaspárt.
Az első három gyermekül Pozsonyban született, míg a negyedik, ifjabb Jenő, a budapesti Erzsébetvárosban.
Bézay Jenő hosszú betegség után 1923. január 21-én hunyt el Vácott, a helyi alsóvárosi temetőben nyugszik.
Elsőszülött fia dr. Bézay Ödön (1890) a pozsonyi líceumban tanult, majd tanácsi segédfogalmazói állást töltött be Budapesten. Az első világháborúban hadnagyi rangban szolgált a császári és királyi 14. tábori tüzérezredben, az északi orosz frontról írt levelét a Vác és Környéke lap jelentette meg 1916-ban:
„Húsvét vasárnapján történt, hogy a muszkák a fronton végig apró zászlókat, zsebkendőket dugdostak ki. Felette csodálkoztunk; alakok mutatkoztak a sáncok tetején, és nem lőttünk, kevés pár perc múlva jöttek félénken felénk… Most már sejtettük, hogy ünnep lévén barátkozni akarnak. Ugyanúgy tettek a mi katonáink is, kezükben cigarettával, borral mentek, a muszkák tojást, kenyeret és sajtot hoztak. Pont a két rajvonal között találkoztak. Megtörtént a barátkozás. […]
A muszkák közül csak azok jöhettek ki a rajvonalból, akik jól voltak öltözködve. Rongyosnak nem volt szabad kijönni. […] 3 óra hosszat voltak együtt, azután leadtak egy figyelmeztetõ lövést (ágyúlövést) […]
Az egész front egy föld alatti város. Fent pakírozva, de gyönyörűen, lövés alig történik, esténként patrullunk. Reggel tüzérségünk lövi a repülőket, akik hozzánk jönnek kémlelni. Különben csendes minden. Felette nagyon megerősített állások előtt villany-drótsövények. Fedezékek villannyal vannak világítva. Teljes kényelemmel fürdő, konyházó. Szóval nyaralunk a fronton.„
Az ifjú tiszt kétszer sebesült meg a harctéren és legutóbbi felépülése után Ostffyasszonyfán a fogolytáborhoz osztották be szolgálattételre. A gyönge szervezetű tiszt meghűlt és tüdőgyulladásba esett, gyógykezelésre Szombathelyre szállították be. Onnan kapta a család távirati úton az értesítést, hogy Bézay hadnagy súlyos betegen fekszik. A család tagjai leutaztak Szombathelyre, de a szülők már nem találták életben fiukat, aki e hó 11-én reggel három órakor kiszenvedett. A fiú testét azután Vácra szállították és ott temették el.
Neve ott szerepel a váci hősi halottak emléktábláján.
Lányaik közül Olga (1892) a Pozsonyi Evangélikus Népiskola hétosztályú leányiskolájában kezdte meg tanulmányait. 1944-ben szkizofréniában hunyt el Balassagyarmaton.
Eleonóra pedig (1894) két éves korában angolkór következtében vesztette életét Budapesten.
A legfiatalabb fia dr. Bézay Jenő (1897) igazságügyminiszteri tanácsos, róla bővebben nevére kattintva olvashat.
(Laki László – Terra Rethe)
A neves rétei tisztviselők listája
Források:
A pozsonyi királyi katolikus főgimnázium értesítői (1870-1874)
A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus főiskola értesítői (1875-1877)
Postai Rendeletek Tára – 18. évf. 6. szám – 1884
Magyarország tiszti cím- és névtára 1884-1910
Magyarország tiszti cím- és névtára 1911-1918
Váci Hírlap – 28. évf. 62. szám – 1914. augusztus 19.
Váci Hírlap – 37. évf. 5. szám – 1923. január 28.
https://vacarchivum.hu/
https://macse.hu/
Váci Hírlap – 32. évf. 29. szám – 1918. július 14.
Evangélikus Népiskola értesítő (1898-1901)