Hollósy Gáspár 1875. február 24-én született Rétén, Hollósy István és Bácsay Mária helyi földművesek hetedik gyermekeként. Mondhatni a legkisebb maradt a családban, hiszen az utána született két öccse még csecsemőkorában elhunyt.
Gáspár 1899. május 22-én vette feleségül Dóka István és Jankó Anna 33 éves leányát, Rozáliát. Rétén alapítottak családot. Szorgos, dolgos földművesként éltek, munkájukból tartották fenn népes háztartásukat. Nyolc gyermekük született, ám a családot sorra érték a tragédiák.
Elsőszülött fiuk, István (1900) kilencéves korában hunyt el. Úgyszintén fiatalon távoztak az élők sorából gyermekeik: Gáspár (1902–1923), Sándor (1905–1905), Lujza (1906–1915) és Rozália (1909–1927). A sok veszteség mély nyomot hagyhatott a család életében, mégis tovább dolgoztak, éltek, kapaszkodtak a megmaradtakba.
A felnőttkort megérő fiaik közül Antal (1901–1972) Brányik Juliannával kötött házassága révén alapított családot, míg István (1912–1986) Zsidó Herminát vette feleségül. Leszármazottaik a mai napig Rétén élnek, őrizve a család emlékét és gyökereit.
Egyetlen leányuk, Mária (1904) leányanyaként hozta világra első unokájukat, Lujzát (1924). A gyermek a nagyszülői házban nevelkedett, a család összetartásában, szeretetében.
A világháború borzalmait túlélve a családot újabb megpróbáltatások érték. A második csehszlovák megszállást követően bevezetett Beneš-dekrétumok alapján az idős házaspárt unokájukkal együtt kitelepítésre ítélték. Vagyonukat elkobozták, földjüktől, házuktól megfosztották őket. 1947. április 24-én az Ma–25. számú transzporttal a nyíregyházi bokortanyákra telepítették őket.
A kitelepítés nemcsak a szűk családot érintette, hanem a tágabb rokonságot is. Gáspár unokaöccseit – Karátsony Lajost, Karátsony Istvánt és Szabó Sándort – családjaikkal együtt deportálták Rétéről. Rozália öccse Gáspár, unokahúga, Sándor Károlyné Dóka Anna, valamint unokaöccsei, Dóka László és Dóka István szintén családostul kerültek a kitelepítettek közé. Egy egész rokonság szakadt ki szülőföldjéből.
A megérkezés után egy évvel Hollósy Gáspár magára maradt: felesége, Rozália 1948-ban elhunyt. Nem sokkal később, 1954-ben Gáspár is követte őt. Mindketten Nyíregyházán nyugszanak, távol attól a földtől, ahol életük nagy részét leélték.
Hollósy Mária később férjhez ment, Cziffery György lett a férje, ám közös gyermekük nem született. Pesterzsébeten élték le életüket; Mária 1974-ben hunyt el.
Hollósy Lujzát Huszár Lőrinc feleségeként telepítették ki. Huszár Lőrinc 1922. május 11-én született Rétén, Huszár Lőrinc és a nyitrapásztói származású Mészáros Vilma elsőszülött fiaként. Gyermekkorában édesapja több alkalommal is börtönbe került, amiért ittas állapotban gúnyt űzött és szidalmazta Masaryk elnököt.
Lujzának és Lőrincnek saját gyermeke nem született, de a család utáni vágyakozás arra indította őket, hogy örökbe fogadjanak egy kisfiút, Gézát, majd egy kislányt, Juditot.
Felnőttként Huszár Géza és Huszár Judit is családot alapítottak, azonban később elváltak. Mára mindketten elhunytak.
„A nagyszülőknek voltak kecskéik, minden nap jártam át tejért. Aznap is indultam volna, de reggel azt mondta az apám, hogy már nincs nagyapa, nem mehetek oda. Csak ötéves voltam. Nem értettem, hogyhogy nincs? Tegnap még volt, ma már hogyhogy nincs? A mai napig emlékszem erre a napra és arra az érzésre, amikor azt mondták, hogy már nincsenek.”
Később, amikor már felnőtt voltam, mesélték a szüleim, hogy egyik nap jött egy ember, és közölte: másnapra el kell hagyni a házat. Mi is sokat költöztünk a faluban, de végül maradhattunk. Ők nem maradhattak.
(Hollósy Rozália visszaemlékezése)
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Hollósy Rozália – Hollósy Gáspár és Dóka Rozália unokája
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
https://billiongraves.com/
