Jankó Mária 1878. június 28-án született Rétén, Jankó Lajos és Fadgyas Eszter helyi földművesek gyermekeként. A dolgos, földművelésből élő család mindennapjai határozták meg gyermekkorát, amelyet a századforduló vidéki világa formált.
1903-ban ment férjhez Gergely Zsigmond és Sándor Julianna 34 éves fiához, Lőrinchez. Házasságukból nyolc gyermek született, ám közülük négyen – két fiú, Zsigmond és Péter, valamint két leány, Eszter és Etel – még gyermekkorukban elhunytak. A család sorsa így már korán fájdalmas veszteségekkel terhelődött, ami akkoriban sajnos nem volt ritka a falusi közösségekben.
1928-ban a legidősebb leány, Ilona (1907) Jankó András rétei földműveshez ment feleségül. A községben alapítottak családot, három gyermekük született: Eszter, Károly és Ilona. A család továbbra is a földből élt, a helyi közösség megbecsült tagjai voltak.
Gergely Lőrinc 1936-ban hunyt el, és a rétei református temetőben nyugszik. Halála után Mária özvegyen maradt, de gyermekei és unokái körében talált támaszt. Pár évvel később, 1942-ben újabb csapás érte a családot: elhunyt a legidősebb leány, Ilona is. Gyermekeit Ilona húga, Tóth Lajosné Gergely Janka (1910) nevelte tovább Budapesten. Jankán kívül ebben az időszakban másik húga, Zsófia (1912) is a fővárosban élt; egy ideig Baumgartner János felesége volt.
A három leány mellett egy fiú, Zsigmond (1909) maradt még az özvegy Mária mellett.
A második világháborút a család átvészelte, ám az azt követő csehszlovák megszállás következményei súlyosan érintették az özvegy Jankó Mária családját. Az ún. Beneš-dekrétumok alapján kitelepítésre ítélték őket, vagyonukat elkobozták, és a magyarellenes intézkedések sorát kellett elszenvedniük – miként sok tízezer felvidéki magyar családnak.
Jankó Mária unokahúgát, Prikkel Esztert is kitelepítésre ítélték, a tényleges deportálást azonban végül sikerült elkerülnie.
Jankó Mária végül Budapesten telepedett le, ahol 1965-ben hunyt el.
Leánya, Janka egy fiút szült, ifjabb Tóth Lajost (1936), aki már szintén elhunyt. Lajosnak egy fia született, Zsolt, aki jelenleg is a fővárosban él.
Zsófia házassága nem bizonyult tartósnak, elvált, és ezt követően már nem alapított családot. Élete hátralévő részét Budapesten töltötte, ahol csendes, visszavonult életet élt, és ott is hunyt el.
Zsigmond ugyan 1989-ben Kálmánházán hunyt el, ám végső nyugalomra Budapesten talált, így testvére közelében helyezték örök nyugalomra.
A családból végül Ilona gyermekei visszakerültek Rétére. Édesapjuk újranősülésével – Francik Margit személyében – pótanya érkezett a családba, aki gondoskodásával és kitartásával segítette az árván maradt gyermekek felnevelését. Ennek köszönhetően Jankó Mária öt dédunokája közül négy a mai napig Rétén él, továbbvíve a család nevét és emlékét a szülőföldön.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Özv. Sipekyné Jankó Ilona – Özv. Gergely Lőrinné Jankó Mária dédunokája
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Adalékok Szenc helytörténetéhez (2013) – Adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez (Tomovics Evelin – Minárik Ágnes)
https://adatbank.sk/
Kelet-Magyarország napilap gyászrovata
