A papkörmösdi származású Huvár Márton és az istvánkirályfalvai Schwarcz Magdolna 1879-ben, Rétén kötött házasságot, s ezt követően itt alapítottak családot. Az 1880-as években hat gyermekük született. A két legkisebb azonban már nem Rétén, hanem az akkor Szkalité, ma Sziklaszorosként ismert faluban látta meg a napvilágot, amely jelenleg a Csacai járás része.
A család az északi kitérőt követőn később újra visszatért Rétére, ahol Márton északi születésű fia, Sándor is családot alapított.
Huvár Sándor 1885. március 20-án született Sziklaszoroson. 1919 szeptemberében Pozsonyban feleségül vette Belány István rétei csizmadia és Csatlovszki Mária legkisebb lányát, az akkor 28 éves Máriát (a képen).
Házasságukból két gyermek született: István és Mária. A kislány azonban röviddel születése után elhunyt, s ezt követően már nem adatott több gyermek a családnak.
Huvár Sándor borbélyként dolgozott a községben, de szükség esetén besegített felesége munkahelyén, a helyi vegyeskereskedésben is. Édesapja, Márton ekkoriban pályaőrként kereste kenyerét. Édesanyját, Magdolnát 1928-ban veszítette el; omladozó sírköve ma is megtalálható a helyi katolikus temetőben, utolsó csendes tanújaként egy rétei családnak.
Az 1930-as népszámlálás sorsfordítónak bizonyult a család életében.
A számlálóbiztos vitába keveredett Huvár Sándorral, aki a tíz éve csehszlovák megszállás alá került Rétén következetesen magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
A biztos a születési helyre hivatkozva kétkedve jegyezte fel a bevallást, és megjegyzésében kétségbe vonta Sándor nyilatkozatát.
Huvár azonban ezt a megjegyzést nem volt hajlandó aláírni. Ennek ellenére a Galántai Járási Hivatal három héttel később önkényesen átjavította a nemzetiségi adatot.
Sándor fellebbezéssel élt, és ügye végül a Pozsony Megyei Hivatal elé került, amely 1931 szeptemberében helyt adott kérelmének, és meghagyta magyar nemzetiségét. Ez a kitartó kiállás jól mutatja jellemét és rendíthetetlen ragaszkodását identitásához.
A hivatali csörte után néhány évvel, 1934. augusztus 15-én Huvár Sándor agyvérzés következtében, Rétén elhunyt. Sírhelye és emléke nem maradt fenn. Özvegye nem ment újra férjhez; egyedül nevelte fel fiát, Istvánt, aki hivatalnoki pályára lépett. A második világháború viszontagságait a család viszonylagos épségben vészelte át.
Az idős Huvár Márton is megérte a háború végét, ám 1946. január 2-án, 90 éves korában elhunyt. Rétén helyezték örök nyugalomra, de sírhelye és sírköve azóta szintén eltűnt.
A háborút követő ismételt csehszlovák hatalomátvétel idején – sok más felvidéki magyar családhoz hasonlóan – özvegy Huvár Sándorné Belány Máriát és fiát, Istvánt is sújtották az ún. Beneš-dekrétumok következményei. A kollektív bűnösség elve alapján, s bizonyára korábbi kiállásuk miatt is, kitelepítésre ítélték őket. Vagyonukat elkobozták, és számos magyarellenes intézkedést kellett elszenvedniük.
Azon kevés kivétel közé tartoztak, akik távolabbi rokonok és családtagok nélkül, mindössze anya és fia kerültek deportálásra a Nyírségbe. 1947. május 16-án az Ma.55. számú transzporttal hagyták el otthonukat.
Az 50-es évek elejéna család Szabolcs megyéből Szegedre költözött.
István is családot alapított, és 1952-ben megszületett ifjabb Huvár István.
Belány Mária 1953-ban hunyt el, fia, István pedig 1971-ben vesztette életét.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Adalékok Szenc helytörténetéhez (2013) – Adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez (Tomovics Evelin – Minárik Ágnes)
https://slovakiana.sk/
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
Tomovics Miroszláv gyűjteménye
