Szalay Gyula 1905. január 29-én született Rétén, Szalay Károly cipészmester és Klebercz Eszter református szülők hetedik gyermekeként. Tizenkét gyermek született a családban, de öt testvére még gyermekkorában meghalt – a századelő falusi valóságához ez sajnos hozzátartozott.
Gyula szabóként kereste kenyerét. Nem válogatott a munkában: ahol lehetett, dolgozott. A harmincas években Trencsénteplicen is vállalt segédmunkát, majd a község egyik ismert és megbecsült szabómestere lett. A mesterség nemcsak megélhetést jelentett számára, hanem rangot is a falusi társadalomban.
1933-ban házasodott össze a gútori származűsú Lengyel Annával a rétei református templomban. Házasságukból nyolc gyermek született.
Az 1938-as év fordulópontot jelentett. Szalay Gyula az Egyesült Magyar Párt rétei szervezetének egyik alapítója és elnöke volt.
Az 1938. június 12-én tartott községi képviselőtestületi választásokon az Esterházy János nevével fémjelzett egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt jelöltlistáján a harmadik helyen szerepelt. Közéleti szerepvállalása nem országos ambíciót jelentett, hanem helyi felelősséget a közösség ügyeiben.
A háborút követően azonban ez a szerepvállalás teherré vált. A felvidéki magyar családok ezreit érintő megtorlások őket sem kerülték el. Az ún. Beneš-dekrétumok alapján – a kollektív bűnösség elvére hivatkozva – kitelepítésre ítélték őket, vagyonukat elkobozták, és sorozatos jogfosztások érték a családot.
A megpróbáltatások nemcsak a szűk családot érintették. Bátyjának, Istvánnak családjával együtt szintén el kellett hagynia szülőfaluját. A deportálások idején a Szalay család az édesapa korábbi politikai szerepvállalása miatt különösen kiszolgáltatottnak érezte magát. A fizikai erőszaktól tartva végül marhavagonban, a rétei Kakas János családjának bútorai között megbújva hagyták el otthonukat.
A Nyírségben 12 hold földet jelöltek ki számukra, ami papíron újrakezdést jelentett, a valóságban azonban idegen környezetben, kapcsolati háló nélkül kellett gazdálkodniuk. A földhöz jutás nem bizonyult tartósnak, hiszen a kollektivizálás során a birtokot elvették a családtól, így az a kevés kapaszkodó is megszűnt, amelyre a kitelepítés után építhettek volna.
A megváltozott életkörülmények és a beszűkült lehetőségek komoly megélhetési gondokat hoztak. Először a két legidősebb lány, Eszter és Anna indult Budapestre munkát keresni. A főváros ipara és szolgáltatása több esélyt kínált, mint a nyírségi kényszerű gazdálkodás. Lépésről lépésre követte őket a család többi tagja is, míg végül az egész család Budapestre költözött. Ott továbbra is tartották a kapcsolatot a szintén rétei származású Kakas családdal, ami nemcsak ismeretséget, hanem bizonyos fokú biztonságot is jelentett az új környezetben.
Szalay Gyula 1966 januárjában, szívinfarktus következtében hunyt el Újpesten. A család, lehetőségeihez mérten később is visszajárt a Rétén és Gútoron maradt rokonokhoz; a személyes kapcsolatok nem szakadtak meg a kényszerű költözésekkel. Özvegye 1982-ben, egy gútori családlátogatást követően, Dunaszerdahelyen hunyt el. Temetésére Újpesten került sor, ahol a család addigra végleg berendezkedett.
Gyermekeik közül e sorok írásakor már csak Mária (1942) él.
Testvérei: Balló Miklósné Szalay Eszter (1933–2009), Anna (1934–2024), Gyula (1936), Erzsébet (1940–2006), Zsuzsanna (1940–2015), Klára (1943–2020) és Zoltán (1948–1992) már elhunytak.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Ifj. Balló Miklós – Szalay Gyula és Lengyel Anna unokája
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
