Mikulás János 1912. december 4-én született Bécsben, Mikulás István rétei ácsmunkás és Vityaszka Mária fiaként. Kőművesként dolgozott, majd 1936 augusztusában feleségül vette Kovács Márton és Pomichal Mária leányát, Kovács Rozáliát.
Kovács Rozália 1915-ben született a felvidéki Rétén, egy nyolcgyermekes, mélyen vallásos család hetedik gyermekeként. Már kora gyermekkorában súlyos veszteség érte: alig hároméves volt, amikor elveszítette édesapját. Édesanyja egyedül nevelte fel gyermekeit, szerény körülmények között, de erős hittel, munkára és becsületre tanítva őket.
Gyermekkora egy történelmileg is viharos időszakra esett. Mire iskolába került, a település már nem Magyarországhoz, hanem Csehszlovákiához tartozott. A helyi közösség – amely szinte teljes egészében magyar volt – nehezen élte meg ezt a változást. A mindennapokban azonban sokáig megmaradt a magyar szó és a magyar identitás: a hivatalos ügyintézés ugyan szlovák nyelven zajlott, de a lakosság a mindennapokban továbbra is magyarul beszélt. Az iskolában magyar tanítók oktattak, miközben a gyerekeknek szlovák nyelvet is tanulniuk kellett.
Rozália már fiatalon kitűnt szorgalmával. Hatéves kora előtt iskolába került, és gyorsan haladt a tanulmányaival: tizennégy éves korára elvégezte az elemi iskola hét osztályát. Ezt követően – a család anyagi helyzete miatt – munkába állt. Egy helyi kisbirtokos kisasszonynál, Dóka Ilonánál szolgált, ahol közel tíz évet töltött.
Ez az időszak meghatározó volt számára. A háztartási munkák mellett részt vett a gazdaság működtetésében is: takarított, főzött, mosott, kertet gondozott, öntözött, kapált. A kert terményeit – salátát, spárgát, gyümölcsöt, cukorborsót – gyakran értékesítették, így a munka nemcsak önellátást, hanem megélhetést is biztosított. A vallásos élet szintén központi szerepet játszott: rendszeresen jártak templomba, részt vettek annak takarításában és díszítésében is.
A szolgálat évei alatt nemcsak munkát, hanem takarékosságot is tanult. Kitartó spórolásának köszönhetően mire férjhez ment, már rendelkeztek egy kis házzal, amelybe az esküvő után azonnal beköltözhettek.
Házasságuk hagyományos falusi udvarlást követően köttetett. A kapcsolat egyik jelképes kezdete a pünkösdi májusfaállítás volt, amely akkoriban a komoly szándék jele volt. Az udvarlás éveken át tartott, miközben Mikulás János kőműves mesterséget tanult, majd katonai szolgálatot teljesített.
A házaspár közös erővel építette fel otthonát: rokonaik segítségével, kölcsön felvételével, majd azt rövid időn belül visszafizetve.
Házasságukból három gyermek született: István (1937), János (1938) és Erzsébet. A családi élet azonban hamar megpróbáltatások elé került. A második világháború idején Mikulás Jánost többször behívták katonának, így Rozália hosszú időszakokon át egyedül nevelte a gyerekeket. A háború után született meg harmadik gyermekük, Erzsébet.
A háborút követően rövid ideig úgy tűnt, hogy a család élete rendeződhet, ám 1947-ben újabb tragikus fordulat következett. A Beneš-dekrétumok értelmében – mivel magyarnak vallották magukat és nem írták alá a lemondó nyilatkozatot – vagyonukat elkobozták, és 1947. május 16-án az Ma 55. számú transzporttal kitelepítették őket Magyarországra.
A kitelepítés mély törést jelentett életükben. Ingóságaik egy részét magukkal vihették, de házukat, földjeiket elveszítették. Nyíregyházán ideiglenes, embert próbáló körülmények között éltek: laktanyában, több családdal együtt, szalmával töltött zsákokon aludva, közös tűzhelyen főzve. Rövid idő után Soroksárra kerültek, ahol egy romos állapotú házat kaptak – ajtók és ablakok nélkül.
Az újrakezdés azonban nem törte meg őket. Mikulás János mesterségének köszönhetően hamar munkához jutott, kiváltotta iparengedélyét, és részt vett az újjáépítési munkákban. A család végül saját erejéből új otthont épített: a rossz állapotú házat lebontották, és helyére újat emeltek.
Gyermekeik nevelésében kiemelt szerepet kapott a munka és a tanulás. A háború és a kitelepítés miatt jelentős lemaradással indultak, de szüleik támogatásával gyorsan felzárkóztak. Magántanár segítségével tanultak, rendszeresen vizsgáztak, és rövid idő alatt behozták a kiesett éveket. Már fiatalon dolgoztak is: iskola után édesapjuknak segítettek az építkezéseken.
A család szoros kapcsolatot ápolt a többi rétei kitelepített családdal – többek között a Szloboda, Bagi és Kakas családokkal –, akik hasonló sorson mentek keresztül, és szintén Soroksáron találtak új otthonra.
Az 1956-os forradalom újabb fordulópontot hozott. A két fiú – a bizonytalan helyzet és személyes élményeik hatására – elhagyta az országot, és külföldön kezdett új életet. A család számára ez hosszú éveken át tartó elszakadást jelentett: nyolc éven keresztül nem találkoztak velük.
Idősebb fiuk, Mikulás István Németországban telepedett le. Darmstadtban egyetemet végzett, építész lett, családot alapított, és megszületett lánya, Piroska. Élete során mindvégig megőrizte magyar identitását, rendszeresen hazalátogatott, és kapcsolatban maradt családjával. Mély vallásosságát édesanyjától örökölte.
János szintén Németországban alapított családot, két gyermeke született, Katrin és Márk.
Erzsébet Magyarországon maradt, Marosi Gábor felesége lett, és három lányt neveltek fel: Ritát, Szilviát és Kingát.
Mindhárman pedagógusok, hitoktatók.
Kovács Rozália mély vallásossága egész életét végigkísérte. Mindennapjait imádság hatotta át, rendszeresen járt templomba, hosszú éveken át segítette az egyházközséget. Hite, munkaszeretete és önzetlensége példát adott gyermekeinek és környezetének egyaránt.
Mikulás János 1987-ben hunyt el. Házasságuk több mint ötven éven át tartott, és minden nehézség ellenére hűséges társai voltak egymásnak.
Kovács Rozália 2009-ben halt meg. Élete végén lánya családjában, unokái körében élt. Hosszú élete során számos megpróbáltatáson ment keresztül, mégis megőrizte hitét, emberségét és családszeretetét.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Marosi Rita – Mikulás János és Kovács Rozália unokája
Marosi Szilvia – Mikulás János és Kovács Rozália unokája
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
Tomovics Miroszláv képgyűjteménye
