Drahos Ágoston 90-ik születésnapja alkalmából -

A mai rohanó, gyakorlatias, érzelemszegény világban az idősek tisztelete egyesek számára feleslegesnek tűnhet, így lassan eltűnik a hétköznapokból. Az idősek tisztelete azonban nem csak, hogy fontos, hanem úgy kell érteni, mint a fiatalok hozzájárulását az emberi kapcsolatok alakításához, a jövőhöz való hozzájárulásként, amely majd akkor hasznosul és jár vissza, mikor majd idősként ők maguk érzik szükségét ennek.

Nem véletlenül jutottak eszembe ezek a gondolatok, hiszen ezekben a napokban éli meg – születésének jubileumi 90. évfordulóját – volt professzorom, dr. Drahos Ágoston.
Ebben az életben kevés dolog olyan szép, mint a fiatalság. Kevés dolog gazdagíthatja, lelkesítheti, sőt nemesíti az ember lelkét, mint a diákévek és a példamutató tanár. Hálás vagyok Istennek, hogy főleg egyetemi tanulmányaim alatt olyan professzoraim voltak, akik egész életemre nagy örökséget adtak nekem. Hálával és szeretettel emlékezem rájuk, és tisztelem őket, mert művelt, szenvedélyes, elkötelezett oktatók voltak, és szerették hallgatóikat. Egyik professzor volt közülük dr. Drahos Ágoston.

Miért volt igazi professzor?
Erre még az idő múlásával is nehéz válaszolni. De egy dolog biztos, sokat lehetne írni róla. Különösen szükséges kiemelni a kisebbségi oktatás és a szlovák pedagógusképzés terén végzett tevékenységét.
Drahos professzor méltósággal, nyitott szemmel járt, minden részletre odafigyelt. Sokoldalú, tanult, szorgalmas és tapasztalt tanár volt. Nagy szakember, mestere mesterségének, lelkesedéssel tanított, óvott a rossztól, bátorított a jóra. Nem akarta senkivel megutáltatni a tanulást, inkább bátorítani akart. Néha szigorúnak, szinte aszkétának tűnt, néha pedig emberközelinek. De mindig bölcsen, művelten. Nagyon türelmes volt, mindig nagyon bölcs tanácsokat adott. Szerencsésnek tartom, amikor egy ilyen tanár vezeti be az embert a tanári pályába.

Mi a legcsodálatosabb dolog Drahos professzor életművében?
Talán az életfilozófiája hogy mindig megőrizze méltóságát, legyen hasznos, legyen elég bátorsága az akadályok leküzdéséhez, és ne féljen megvédeni a véleményét. Valóban csodálatra méltó, hogy a vékony és törékeny professzor milyen hajthatatlan erővel és kitartással készített fel minket a tanári pályára. Minden szavának, utasításának nagy jelentősége volt.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy társaságában, hallgatóként néha az volt az érzésem, hogy testileg-lelkileg közel, de szívben-lélekben távol áll. Tanulmányaim alatt szinte semmit sem tudtam a magánéletéről, de akkor ez nem is számított…

Drahos Ágoston a mai Szlovákia területéről származik. 1910. november 22-én született a Pozsonyhoz közeli Réte községben. Pozsonyban egy szlovák polgári iskolában tanult, és ezekben az években lenyűgözte a tanári pálya.
A tanárképző intézetben 1931-ben végzett, 1957-ben pedig a budapesti ELTE-n szerzett oklevelet.
1942-ben feleségül vette Básthy Ilonát. A házasságukból két gyermek született. A fia az ELTE tanára, a lánya Kanadába ment férjhez.

Nyitra megyében kezdett tanítani, egy ideig Bodrogkeresztúron dolgozott, majd 1946-tól Tótkomlóson. Először önkormányzati iskolában tanított, majd egy szlovák iskola igazgatója lett, és Békés megyében szlovák nyelvtanfelügyelő is volt. Később Szarvasra, majd onnan a budapesti tanári intézetbe került. 1953-ban az Apáczai Csere János Pedagógiai Egyetem Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa lett. 1955-ben Szegedre költözött. A professzor 21 évig tanított a szlovák nyelv és irodalom tanszéken.

Évtizedeken át a nemzetiségi tanítók nevelésének és képzésének szentelte magát, és rendkívül érdemes munkát végzett. Hiszen valószínűleg a szegedi tanszéken keresztül lehetett a legtöbbet tenni kisebbségünk jövőjéért. Tehetséges szlovák fiatalokat szerzett, formált és jó szlovák tanárokat nevelt belőlük.

A professzor lelkesedése nyugdíjba vonulás után sem lankadt. Továbbra is az Országos Pedagógiai Intézetben dolgozott a Nemzetiségi Osztályon, ahol főosztályvezető-helyettes volt. Hosszú éveken át dolgozott a leendő szlovák pedagógusok nevelését és oktatását szolgáló dokumentumok összeállításával, óravázlatok, módszertani kézikönyvek, tankönyvek készítésével, valamint részt vett a szlovák pedagógusok továbbképzésében is.

Drahos professzor kétségtelenül vezéralakja volt a szlovák nemzetiségi oktatásnak, egy olyan meghatározó korszakban, amikor lefektették annak alapjait. Nemcsak szenvedélyes emberként és tanárként példakép számunkra, hanem szerénységével és elhivatottságával is. Tanítói gyakorlatát nem kötelezettségből végezte, hanem szó szerint a hivatását szolgálta. Máig méltósággal, és nyitott szemmel jár köztünk, érdeklődve volt tanítványai iránt.

Végezetül engedjék meg a tisztelt olvasók, hogy dr. Drahos Ágostonnak minden egykori hallgató és kollégám nevében kívánjak jó egészséget, sok szeretetet és törődést a hozzá legközelebb állóktól.