Molnár Dezső - főszolgabíró -

Molnár Dezső 1881. február 28-án született Rétén, Molnár Károly és Takács Adél rétei református vallású szülők elsőszülött fiaként.
A család 1688. január 21-én nyert címeres nemeslevelet I. Lipóttól.
Felmenői a 18. század elején az egyházfi és az egyházatya tisztségét is ellátták a rétei református gyülekezetben.

Testvérei közül húga, Adél egy éves korában hunyt el, öccse Károly gyermektelenül, végzett joghallgatóként, 35 évesen vesztette életét.

Közép- és felsőfokú tanulmányait Pozsonyban végezte, és már a líceumi évek alatt is aktívan támogatta a különböző közösségi és jótékonysági kezdeményezéseket.

Adományaival többek között az 1898-ban meggyilkolt Sisi királyné budapesti szobrához, a pozsonyi Kossuth-szobor felállításához, a pőstyéni evangélikus templom építéséhez, valamint a budapesti „Mensa academica” és a Brassai-emlék ügyéhez is hozzájárult.

Molnár Dezső nemcsak szellemileg volt kiemelkedő, hanem fizikailag is az élvonalba tartozott: erőpontszáma az osztály legmagasabbja volt. Folyamatos fejlődése és kimagasló eredményei alapján egyértelműen az egyik legerősebb tanulónak számított.
Líceumi tanulmányait követően a Pozsonyi Királyi Jogakadémia hallgatója lett, majd pályafutását is Pozsonyban kezdte, mint árvaszéki díjnok. 1907-ben szolgabíró lett Garamszentkereszten és 1918-ban főszolgabíró lett Verebélyen, majd nyugalomba vonult.

1912. december 26-án vette feleségül unokatestvérét, Zsófiát, Jankó Gáspár és Takács Emília lányát.
Házasságukból gyermek nem született.

Molnár Dezső tagja volt az 1938-ban Pozsonyban megalakult Magyar Közalkalmazotak Egyesületének, és az Egyesült Magyar Pártnak is.
1940-ben öt család rendelkezett Rétén 50 kataszteri holdnál (kb. 29 hektár) nagyobb gazdasággal, ezek voltak:
Dóka Ilona 110, özv. Gergely Bálintné 76, Prikkel Berta 102, Stern Adolf 38+121 és Molnár Dezső 81 holddal.

A világháború vége folyamán szovjet, majd utána ismételt csehszlovák megszállás alá kerülő Réte községből nejével egyetemben a Benes dekrétumok alapján 1947-ben kitelepítésre és vagyonelkobzásra ítéltetett, azonban a tényleges elüldözésükre már nem került sor.

Molnár Dezső 1948. február 15-én hunyt el, a rétei református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Halálával a Molnár család ezen ága kihalt.
Sírját a távolabbi rokonok – köztük a „mosonmagyaróvári” Markó család – gyakran díszítik kis magyar zászlókkal és nemzeti színű koszorúkkal.

(Laki László – Terra Rethe)

A neves rétei tisztviselők listája

Források:
Pozsonyi Evangélikus Líceum értesítői (1892-1899)
A visszatért Felvidék adattára (1939) – Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak
Pozsony Vármegye Nemes Családjai (2008)
Prágai Magyar Hirlap – 17. évfolyam, 202. (4645. szám) – 1938. szeptember 9.
Országos mezőgazdasági cimtár – Felvidéki pótkötet 1940-1941

https://www.minv.sk
www.cintoriny.sk

Portréforrás:
Tomovics Miroszláv