Neszméry Julianna 1878. december 21-én született Rétén, Neszméry István nemes közbirtokos és Karácsony Mária második gyermekeként.
1901-ben férjhez ment Szüllő Géza és Sándor Zsófia fiához, Gáspárhoz. Házasságukból öt gyermek született, ám közülük négy már gyermekkorában elhunyt; csupán az elsőszülött, Lajos (1902) érte meg a felnőttkort. A gyermekek sorozatos elvesztése után a családfő 1922-ben önkezével vetett véget életének.
Az árván maradt Lajos 1944 februárjában vette feleségül Pomichal Gáspár és Takács Erzsébet idősebbik lányát, a 21 éves Erzsébetet. A család tragédiáit a szovjet megszállás tovább súlyosbította: 1945. április 1-jén a bevonuló Vörös Hadsereg több bújdosó civilt is halálosan megsebesített. Az áldozatok között volt Pomichal Erzsébet húga, Rozália is.
A front átvonulása 60 000 koronás kárt okozott a családnak – két ökör, egy szekér és építési anyagok vesztek oda.
A háború befejezése után viszont újabb sorscsapás érte a családot. A csehszlovák hatalomátvételt követő magyarellenes intézkedések a Szüllő családot is sújtották: kitelepítésre ítélték őket.
A család háza 1 kat. hold és 69 ölnyi telken állt, mely 6002,8 m²-nek felel meg. Az 1942-ben felújított 68,8 m²-es házban 3 szoba volt és konyha. A telken a raktárpincén és az ásott kúton kívül egy 1942-ben épített 120 m²-es istálló, egy 1943-ban épített 30 m²-es pajta és szintén 1943-ban épített 35 m²-es félszer volt található. A 28 gyömölcsfán kívül 134 darabos akácos is volt a kertben. Az elkobzott ingatlant a csehszlovák állam a Pitvarosról betelepített Rikk Michal rendelekzésére bocsátotta.
A rétei határban levő 86 539 m²-nyi tulajdonú szántókat, melyek a Zsidó temetőn, Nagy kerítés, Hegyeszeg, Szőlődomb, Kertaljai hosszú, Melényte és a Vasúton túl részeken voltak találhatók, Rikk Michal, Gregor Ján, Suda Helena, Majo Ján, Krokavecz Ján és Čilek Štefan betelepített szlovákok kapták meg.
A pusztafödémesi kataszterben levő „Réthei földek” részeken található 22 047 m²-nyi szántójukat Príbelský Martin, Galis Štefan és Mráz Martin, szintén betelepített szlovákok kapták meg.
Jogaiktól és vagyonuktól megfosztva, 1947. május 16-án az Ma55. számú transzporttal hagyták el otthonukat.
Az áttelepítést követően a Szüllő család Tatabányán telepedett le.
Neszméry Julianna 1958-ban hunyt el, ifjabb Szüllő Lajos pedig 1959-ben.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Pozsonyi Állami Levéltár – Szüllő család vagyonösszeírási íve XIII./2.
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
https://slovakiana.sk/
Fényképforrás az egykori házhelyszínről:
Tomovics Miroszláv gyűjteménye
