Sidó Janka 1885. december 22-én, Hegysúron látta meg a napvilágot, Sidó Titusz és Sátor Julianna földművesek gyermekeként. Egyszerű, dolgos paraszti családban nevelkedett, ahol a munka és a hit határozta meg a mindennapokat.
1912-ben került Rétére, amikor házasságot kötött Szabó Zsigmonddal (1889), Szabó Ádám és Karátsony Mária elsőszülött fiával. A fiatal házaspár Réten kezdte meg közös életét, ahol szorgos munkával teremtették meg otthonukat. Házasságukból négy gyermek született: Mária, Zsigmond, Jolán és Julianna. A család gyarapodása örömöt és reményt hozott számukra, életük azonban – mint annyi kortársuké – nem maradhatott mentes a történelem viharaitól.
Zsigmond korai elhalálozásával Janka megözvegyülten maradt négy gyermekével. Egyedül viselte a család terheit, miközben a világháborút követő bizonytalan idők és a megtorlások árnyéka vetült életükre. A csehszlovák megszállást követő jogfosztások és vagyonelkobzások a Szabó családot sem kerülték el. A kitelepítések során, 1947. április 24-én, az Ma–25. számú transzporttal kényszerültek elhagyni otthonukat, földjüket és mindazt, ami addigi életükhöz kötötte őket.
Az özvegy Janka a rétei kataszterben 24 256 m2 szántóval rendlekezett a Kurta rétek, Kertaljai hosszú és a Szőlődomb részeken, melyket az elkobzás után a csehszlovák állam Chovanec Juraj és Zelman Eugen betelepített pitvarosi szlovákoknak bocsátott rendelkezésére.
A boldogfai kataszterben 17 107 m2 földet tulajdonolt a Felsők és a Sajdomb részeken, előbbit Krokavecz Ján, utábbit Majo Ján betelepített szlovákok kapták.
A pusztafödémesi kataszterben a Réthei földeken található 7938 m2 földeket Kuča Matej kapta, aki szintén pitvarsoról került Rétére.
Janka további 80 990 m2 ingatlannal rendelkezett a hegysúri kataszterben is. A Rúzsa osztály, a Felső földek és a Szigeti szántóföldek részeken szántói voltak, míg a Felső Öntések részen erdők és mocsarak voltak találhatók.
Az 1947. április 19-én írott jegyzőkönyv alapján a 112 m2 alapterületű családi ház két szobából, konyhából és a hozzá tartozó kamrából áll, melyet 1939-ben építettek.
Ugynabben az évben épült égetett téglából egy 81,25 m2 nagyságú istálló, továbbá 40,8 m2-es pajta, 10 m2-es ól és további tyúkólak. Az udvaron állt még egy 1925-ben épített 32,9 m2-es félszer is az ásott kúttal 1937-ből.
A kertet a szokásos kis akácos, melyből 11 darab volt és további 26 darab különböző gyümölcsfa díszítette, mely épp virágzott. Az főuton található ingatlant Zelman Eugennek adta át a csehszlovák állam.
Sidó Janka 1973-ban hunyt el, messzi idegen tájon, távol attól a földtől, ahol élete nagy részét élte.
Gyermekei közül ifjabb Zsigmond (1915) szintén kitelepített sorstárssal, Dóka István és Gergely Mária lányával, Dóka Eszterrel (1926) kötött házasságot. Közös gyermekük nem született.
Zsigmond 1999-ben hunyt el, felesége, Eszter 2015-ben követte őt. Mindketten Nyíregyházán találtak végső nyugalomra.
Jolán (1916) ugyancsak rétei kitelepített társával kötötte össze életét: a Nyírségben ment férjhez Karátsony Mihályhoz.
Életét csendes kitartás és alkalmazkodás jellemezte.
Megélhetésüket mezőgazdasági munkából és állattartásból biztosították, a termelőszövetkezet tagjaiként dolgoztak.
Karátsony Mihály 1984. február 12-én hunyt el. Özvegye 2008 nyarán tért meg Teremtőjéhez. Mindketten Nyíregyházán nyugszanak.
A legkisebb Juliannát (1920) lányával, az akkor hatéves Jankával együtt telepítették ki.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Pozsonyi Állami Levéltár – Özv. Szabóné Sidó Janka családjának vagyonösszeírási íve XI./15. és egyéb kitelepítési iratai
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
https://slovakiana.sk/
Kelet-Magyarország napilap gyászrovata
Fényképforrás az egykori házhelyszínről:
Tomovics Miroszláv gyűjteménye
