Felsőszeliből kitelepített réteiek -

Mészáros Pongrác 1897. április 24-én született Rétén, édesanyja Mészáros Rozália házasságon kívüli második gyermekeként.
Miután édesanyja 1898-ban férjhez ment, nevelőapja Vörös Ferenc cigány muzsikus lett, akinek köszönhetően a család összefonódott az egész rétei Vörös családdal. Csupán Pongrác maradt Mészáros, míg a szintén házasságon kívüli nővére Vörös Zsófia (Rétén csak Csoresz becenévre hallgató Vörös Lajos nagyanyja) néven élte életét.

Pongrác, Felsőszeliben nősült meg, Lakatos Jozefa kedvesét 1920. október 21-én vette feleségül és Szeliben hatalmas családot alapítottak.
A második világháborút követően a Felsőszeliben élő Mészáros család, mely több ágon is kötődött a rétei rokonsághoz, az 1947-es Benes dekrétumok következtében kénytelen volt elhagyni otthonát és az év október 6-án sorsuk egy új, fájdalmas fordulatot vett.
Először a Baranya vármegyei Villánykövesden kellett új életet kezdeniük, egy olyan helyen, ahol a múltat hátrahagyva kellett megtalálniuk a jövőt egy pincelakásból kiindulva. Nem sokkal később azonban Győr városában találták meg otthonukat, amely, mint a lehetőségek városa, már közelebb esett a szülőföldön maradt hozzátartozókhoz, és új távlatokat kínált számukra a kereskedelem nyújtotta lehetőségekkel.
Mészáros Pongrác 1959. február 14-én hunyt el Győrben, özvegye hat évvel később, 1965. március 2-án, mindketten Győrött nyugszanak a Nádorvárosi köztemetőben.

Gyermekeik közül csupán Paula kerülte el a deportálást, aki 1947 októberében Rigó Józseffel Rétén alapított családot. Paula lánya nem más volt, mint Mészáros Anna, közismertebb rétei nevén „Mákos Anna” (1947-2018). Az ő leszármazottai a mai napig Rétén élnek.

A nyolc Mészáros gyermek közül valamennyien Győrben és környékén alapítottak családot és ott élték le életüket (Ferenc, József). Viszont 1956-ban három testvér (László, Mária és Lujza) nyugatra emigrált, Lujza a németországi Frankfurtban hunyt el, Mária a kanadai Vancouver-ben, Lászó visszatért Győrbe és ott nyugszik.
Mária unokája, Berecz Attila az Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának (röviden a mormon egyház) egyik európai képviselője és ügyintézője.
Magdolna (Fodor Imréné) unokája Fodor Tamás, digitális tartalomkészítő, az XMusic online rádió szerkesztője.
Viktória Szűcs Károllyal kötött házasságot, unokája Szűcs Dávid volt Celldömölk város önkormányzati képviselője és Vas vármegyei képviselő is. 2025 áprilisában részt vett Rétén az elüldözött és kitelepített réteiek emlékművének felavatásán.

A család története a felvidéki gyökerekből, a kitelepítés fájdalmas élményeiből és az újrakezdés küzdelmeiből formálódott. A család nem tört meg, örökségét büszkén őrzi, tisztelettel adóz őseinek küzdelme és kitartása felé.

A felsőszeli deporátlásokról bővebben:

1947. január 23-án reggel arra ébredt a falu, hogy ostromgyűrűbe fogta a katonaság. A falun kívül szinte minden tíz méterben katona állt, néhol kutyákkal. A bekerítésre legalább ezer katonára volt szükség, s még ugyanennyien voltak bent a faluban is az áttelepítő bizottság emberei.

A falu népe gyakorlatilag tehetetlen volt. Három nap leforgása alatt összesen 240 családot szállított el, együttesen 869 személyt.

Ahogy a többi faluból, úgy Felsőszeliből is a saját házzal rendelkező, föld nélküli szegény emberek családjait szállították el. A három napig tartó hadiállapot alatt a kijelölteket katonai segédlettel kényszerítették csomagolásra, a szülői ház elhagyására.

A kézhez kapott utasítás alapján a deportáltak számára garantálták az új munkahelyén a megfelelő lakhatást, munkát, élelmezési jegyeit. Ezért csak csekély mennyiségű élelmiszert vihettek csak magukkal, ruházatukat és némi bútorzatot.

A családokat teherautókkal szállították a galántai állomásra. Ott marhavagonokba rakták őket, két-három családot egybe. Innen pedig irány a csehországi Podbořany. Több napig tartott az út, sokszor a szerelvények mellékvágányokon vesztegeltek csehországi állomásokon, mire az éjszakai -25 fokos hidegben megérkeztek a végállomásukhoz. Az ottani gazdák először kiválogatták a jó erőben lévő családokat. Akinek nem volt szerencséje, öt napot is várhatott ezen az „újkori rabszolgavásáron”.

Felsőszeli mellett további 10 községet érintett a deportálás a galántai járásban, összeségében 3972 személyt helyeztek át új lakóhelyére a „munkaprogram” keretében.

…

Az 1946-os összeírás alapján Felsőszelinek 3809 fő lakosa volt, mely 3965 hektárnyi földdel rendelkezett, továbbá 14 cséplőgép, 15 traktor, 4 gőzgép, 1 teherautó, valamint 319 ló, 1191 tehén, 1415 sertés, 14 kecske, 535 lúd, 4475 tyúk volt a tulajdonában. Az átlagtermés 12 mázsa búza, 12 mázsa árpa, 11 mázsa rozs, 12 mázsa zab, 15 mázsa kukorica, 60 mázsa krumpli, 180 mázsa cukorrépa volt. Ez az összeírás a pozsonyi Nemzeti Levéltárban található. Ebben a felmérésben olvasható, hogy a reszlovakizálásnak köszönhetően 387-en vallották a faluban szlováknak magukat. Sokan így próbáltak megmaradni szülőföldjükön.

Az összeírt ingóságok alapján voltak családok, akik akár 12-15 vagonban vitték át tulajdonukat, míg az ide települő szlovákok sok esetben egy-egy vagonban utaztak, illetve akár két-három család is utazott egy vagonban. A Galántai járásból összesen 10 371 személyt jelöltek ki áttelepítésre, amely az itteni magyarság 25%-át tette ki.

Felsőszeliből az első transzportot 1947. április 27-én indították el. Ezután majdnem naponta indítottak szerelvényt. Előfordult, hogy egy nap akár kettőt is. Egy-egy szerelvénybe 7-21 családot helyeztek el. Átvittek ezalatt 7 traktort, 7 cséplőgépet, 3 gőzgépet és 1 teherautót is. Az itthon maradottak nagygépeit pedig elkobozták a gépállomások részére.

1947 áprilisa és 1947 novembere között összesen 24 transzporttal 1331 tehervagonban 310 családot vittek el, 1321 személyt. Ezzel 276 gazdaság szűnt meg, itthagytak 247 házat és közel 1500 hektár földet. Odaát 4 megyében – főként Békés és Tolna megyében – de legtöbbjüket Baranya sváb falvaiban szórták szét.

A 310 családból ritka volt az a település, ahová 10-nél több szeli család jutott volna egy időben. Többen egyedül kerültek egy-egy településre. Összeségében 32 különböző faluba kerültek elhelyezésre a szeli családok.