Cséplő László 1922. szeptember 19-én született Rétén, Cséplő Ferenc csúzi származású vasutas és Harcsa Ágnes református szülők tizedik gyermekeként.
Öccse volt Cséplő Géza, ki a világháború befejeztével amerikai fogásgba esett és később Csehországból német, illetve francia kitérővel Kanadába emigrált. Bátyja Cséplő Ferenc, felvidéki közéleti személyiség, publicista, aki emlékirataiban eképpen emlékezik öccse második világháborús sorsára:
„László öcsém két évvel volt fiatalabb nálam. Amikor elérte a 19 évet, 1943-at írtunk, és ő is bevonult a komáromi gyalogezredhez. A háború végén fogságba került. Sándor bátyám Budapesten élt, a vasútnál volt kalauz. Annak ellenére, hogy a vasútnál szolgálatosokat legtöbbször fölmentették, őt a háború vége felé behívták, mivel fiatal volt, és Csehszlovákiában szintén volt katona. Részt vett az oroszok elleni háborúban, a magyar hadtestben. A legidősebb bátyám, István akkor már családos ember volt, de őt is behívták. Az viszont már az utolsó hónapokban volt.
A végén mind megúszták a háborút, László öcsém viszont fogságba került, de nem a frontvonalon. 1944 végén betegszabadságon volt nálunk, és mikor be akart vonulni Komáromba, addig már a hadtest kivonult Ausztria felé Pozsonyon keresztül. Az öcsém elment utánuk, ilyen becsületes katona volt, és Ausztriában – anélkül, hogy egy puskalövést adott volna le az oroszokra – fogságba került. Utolérték őket az oroszok, és egy éjszaka, amikor ők egy pajtában aludtak, megszállták őket. Kivitték Oroszországba, ott volt két évig hadifogságban. Szomorú élete volt, mert vasbányába vitték őket dolgozni nehéz munkára, és csak annyi ennivalót kaptak, hogy éppen bírják azt a munkát, hogy össze ne essenek.
Mesélte, hogy be akarták szervezni besúgónak, de nem állt be. Egyszer a konyhában volt, meg akart sütni magának két krumplit, és a szakácsok, akik szintén hadifoglyok, de románok voltak, megverték őt, a fogolytársukat. Úgy került haza ’47-ben, hogy egészen lefogyott, disztrófiás lett, az izmai eltűntek, úgyhogy munkaképtelen volt.”
Cséplő László szakaszvezető a kramatorszki táborban raboskodott, mely a mai Ukrajna területén volt található a Doneck térségben.
Több, mint két évvel elhurcolása után, 1947. július 16-án érkezett haza.
Feleségétől, Langschadl Ilonától három fia született, Gábor, László és Péter.
Az egykori m.kir. 22. és 52-es (iker) honvéd gyalogezredek katonái 1992-től kezdve minden évben megrendezték a honvéd-bajtársi találkozót Komáromban, melynek célja a bajtársi együttérzés, az együvé tartozás és a baráti kötelékek ápolása volt.
Az 1996. április 27-én Észak-Komáromban megrendezett V. Bajtársi Találkozón a két ezred Felvidéken élő egykori tisztjei és legénysége is igen tekintélyes létszámmal vett részt, aminek rendezésében aktív szerepet vállalt Cséplő László hadapródőrmester is, de az egykori 22-esek közül a szervezésben Gergely Péter is szerepet vállalt.
Cséplő László 1997-ben vesztette el feleségét, ő 2010. április 22-én hunyt el, a helyi temetőben nyugszanak.
A szovjet koncentrációs táborokba hurcolt réteiek listája
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Chorvát Károlyné Cséplő Beáta visszaemlékezése
Kiss Katalin – Orosné Cséplő Etelka unokája
Cséplő Ferenc – Életút interjú (Radi Ivett – 2014)
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
Ki kicsoda Kassától-Prágáig? 29
Új Szó napilap- 3. évfolyam 161. szám – 1947. július 18.
Új Szó napilap- 44. évf. 210. szám – 1991. augusztus 7.
Hadak Útján – 48. évfolyam 446. szám – 1996. május 1.