Karátsony Mihály 1908. január 15-én, született Rétén, helyi földműves családban, Karátsony Benő és Vincze Zsófia első közös gyermekeként.
Érkezésekor azonban már nagy család várta: édesapja első házasságából csaknem tíz féltestvér, míg édesanyja korábbi házasságából szintén testvérek fogadták az újszülöttet. A sokgyermekes, összetett család életét a föld, a gazdálkodás és a mindennapi munka rendje határozta meg.
Négy évvel később, 1912. július 4-én megszületett húga, Ilona. A népes parasztcsaládban a gyermekek már korán kivették részüket a gazdaság teendőiből; a munka nem csupán megélhetés, hanem életforma is volt.
A második világháborút a család szerencsésen átvészelte, ám az azt követő ismételt csehszlovák megszállás idején – sok más felvidéki magyar családhoz hasonlóan – őket is súlyosan érintették az ún. Beneš-dekrétumok következményei.
A kollektív bűnösség elve alapján kitelepítésre ítélték őket, vagyonukat elkobozták, és magyarellenes intézkedések sorát kellett elszenvedniük. 1947. április 25-én az Ma-27/II számú transzporttal kerülttek áttelepítésre.
Karátsony Mihály és húga, Ilona édesanyjukkal, özv. Karátsony Benőné Vincze Zsófiával együtt kerültek Nyíregyházára.
A megpróbáltatások nem csupán a szűk családot, hanem a tágabb rokonságot is érintették.
Deportálták többek között féltestvéreiket: Karátsony Lajost családjával együtt, valamint Karátsony Istvánt is feleségével. A szétszakított család sorsa közös tragédiává vált.
A két férjet eltemető és két világháborút átélt özvegyasszonyt a kisemmizés és a kényszerű száműzetés egészségileg súlyosan megviselte. Özv. Karátsony Benőné Vincze Zsófia néhány hónappal a deportálást követően, 81 éves korában elhunyt.
Fia, Mihály Szabó Jolánt, Szabó Zsigmond és Sidó Janka leányát, vette feleségül, aki maga is a jogfosztottság elszenvedője volt, és családjával együtt került a Nyírségbe. Házasságukból gyermek nem született. Megélhetésüket mezőgazdasági munkából és állattartásból biztosították, a termelőszövetkezet tagjaiként dolgoztak.
Karátsony Mihály 1984. február 12-én hunyt el. Özvegye 2008 nyarán tért meg Teremtőjéhez. Mindketten Nyíregyházán nyugszanak.
Karátsony Ilona nem ment férjhez, családot nem alapított. Tanári hivatását választotta, és egész életében gyermekek nevelésével foglalkozott. Hivatásában találta meg azt a szolgálatot, amely életének értelmet adott.
Ilona 1990 nyarán hunyt el. Származását és gyökereit soha nem feledte; ő is a nyíregyházi temetőben nyugszik, bátyjával egy sírban.
Csendes emberek voltak, akik példát adtak helytállásból. Az idegen hatalom elsodorta őket szülőföldjükről, de nevük és történetük tovább él a közösség emlékezetében.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Márföldi Melinda – Karátsony Lajos és Sándor Mária dédunokája
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Adalékok Szenc helytörténetéhez (2013) – Adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez (Tomovics Evelin – Minárik Ágnes)
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
Kelet-Magyarország napilap gyászrovata
Tomovics Miroszláv gyűjteménye
