Menü Bezárás

Zámolyi László (Pomichal) – kanonok plébános

Zámolyi László 1911. április 11-én született Pozsonyban, Pomichal József, egykori alhadnagy, katonai főfegyvermester és nemes Zámolyi Zsófia rétei szülők második fiaként.
Édesapja 1931-ben saját, valamint gyermekei vezetéknevét is felesége családnevére változtatta, ezzel továbbörökítve és öregbítve a községből kihalóban lévő nemes Zámolyi család nevét.

Pomichal József és Zámolyi Zsófia gyermekeikkel, ifjabb Józseffel és a kis Lászlóval


Tanulmányait eredetileg a mosonmagyaróvári Kegyestanítórendi Gimnáziumban kezdte volna, ám 1921-ben a soproni Szent Benedek-rendi Szent Asztrik Katolikus Gimnáziumot választotta. Az ötödik évfolyamtól már az esztergomi Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1928-ban jeles eredménnyel érettségizett.

1929-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán, emellett tagja volt a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának is.
A Központi Papneveldét 1934-ben végezte.

1934. június 24-én Serédi Jusztinián, a Deákiban született bíboros-hercegprímás szentelte pappá az esztergomi Bazilikában. Áldozópappá szentelését követően, július 1-jén mutatta be első szentmiséjét Szombathelyen, a Szent Domonkos-rendi apácák templomában (a mai Jézus Szíve Zárdatemplomban), dr. Brückner József, a budapesti Központi Papnevelő Intézet vicerektorának felügyelete mellett.

1934-től Óbudán teljesített kápláni szolgálatot, majd 1936-ban ideiglenes megbízatással Révfaluba (Győr egyik városrészébe) került, ahol 1938 novemberétől 1939 márciusáig adminisztrátorként vezette a plébániát és látta el a lelkipásztori feladatokat. Győrből ismét a fővárosba helyezték, ahol előbb Józsefvárosban szolgált segédlelkészként (1939–1942), majd Középső-Ferencvárosban kapott kápláni kinevezést (1942–1946).

A második világháború befejeztével a Felvidék déli részét ismét megszállta a csehszlovák hadsereg. Az úgynevezett Beneš-dekrétumok következtében Zámolyi László rétei rokonait is kitelepítésre ítélték, szülei ingatlanjait pedig elkobozták.
Zámolyi László ekkor kérvényezte áthelyezését egy olyan plébániára, ahol kitelepítésre ítélt családtagjai számára is méltőbb helyet tudott biztosítani. A kérvény és annak olvashatóbb átirata:

Főmagasságú Bíboros Hercegprímás Úr!

Kegyelmes Atyám!

Alulírott Zámolyi László középferencvárosi segédlelkész a legalázatosabban kérem, hogy a betöltésre hirdetett csillaghegyi plébániát nekem adományozni kegyeskedjék.

Kérésem indokolására a legmélyebb tisztelettel bátorkodom megemlíteni, hogy már 12 éves pap vagyok. A theologiát 1929–1934.-ben Pesten végeztem, mint a Központi Papnevelde növendéke. Első állomásomon, Óbudán, a hitoktatás és az általam szervezett ifjúsági egyesületek /cserkészcsapat/ mellett, mint „egyházközségi káplán”, a pasztorációs munkából is kivettem részemet. Második helyemen Győr, V.-ben a súlyosan beteg Veszely Géza plébános kisegítőjeként 4 évig tulajdonképpen magam vezettem az egész plébániát. Halála után 7 hónapig vicarius oeconomus voltam ugyanott. Győrből ismét Budapest -Józsefvárosba, egyházmegyénk egyik legnehezebb káplánságára disponált Főpásztorom, majd 3 év múlva jelenlegi helyemre, a Középferencvárosi plébániára kaptam beosztást, ahol jóideig egyedül végeztem a kápláni munkát, mert káplántársam közben tábori lelkész volt.

E curriculum vitae talán kissé enyhíti azon nagy hibámat, hogy állandóan erős elfoglaltságot igénylő beosztásban a szigorlatokkal és a plébánosi vizsgával még adós vagyok, de az éveken át folytatott tanulás után a most májusra hirdetett plébánosi vizsgára a siker alapos reményében jelentkezem.

Csillaghegyre nem magam miatt pályázom.

Itt a Középferencvárosban plébánosommal káplántársammal már harmadéve a legnagyobb megértésben és szeretetben működünk. Míg Főpásztorom máshova nem küld, igazán nem kívánkozom sehová, de a múlt év augusztusában szüleimet a csehek minden nélkül kiutasították Szencről, őseink és magunk szülőföldjéről. Szegények így a saját hibájukon kívül öregségükre váratlanul elvesztették házukat, vagyonukat, mindenüket. Azóta itt élnek velem összeszorulódva a szűk kis káplánszobában. A jó Isten akaratában megnyugodva igyekszem becsülettel teljesíteni gyermeki kötelességemet, de anyagi eltartásuk a mai körülmények között már meghaladja erőmet és lelkileg is igen súlyos kereszt nézni gyötrődéseiket.

Így önámítás nélkül is a jó Isten szándékát, akaratát kell látnom, amikor a szüleim iránti szeretettel és kötelességteljesítéssel késztet a pályázatra és a kiírt pályázható helyek között is olyan helyre, amelyen születésemtől kezdve eddig éltem és működtem. Így szerencsétlen szüleim számára is a céltalannak, kilátástalannak, a káplánszobában terhesnek képzelt élet értelmet és hivatást találna a plébánia háztartási részének vezetésében, gondjaiban.

Úgy tudom Csillaghegy nehéz hely, de ez csak jobban lelkesít és ígérem, ha Kegyelmes Atyám legmagasabb döntése rám bízná az ottani plébánia vezetését a rámváró feladatoknak a legnagyobb buzgósággal teszek eleget.

Kérését alázatosan megismételve Eminenciád fölszentelt bíborát csókolja

Budapest, 1946. március 7.-én

legkisebb fia
Középsőferencvárosi segédlelkész


Mindeközben Békásmegyeren Heisenberg Richárd atya 1946-ban nem hagyta magára német híveit a szülőföldjükről való elűzetésük idején és maga is felszállt az egyik, Németországba induló vagonba, hogy az elüldözöttekkel tartson.
Így került Zámolyi László 1946-ban Békásmegyerre, ahol előbb adminisztrátorként, majd 1948-tól plébánosként szolgálta híveit. Később az ő közvetítésével a Békásmegyerről kitelepített svábok az 1960-as, 1970-es és 1980-as években folyamatosan támogatták a Szent József egyházközséget. A személyes érintettség révén haláláig szíven viselte a kitelepített németek ügyét is.

Zámolyi Zsófia, ifjabb Zámolyi József, Zámolyi László és Nogelyné Zámolyi Erzsébet
Zámolyi Zsófia, Zámolyi László és Nogelyné Zámolyi Erzsébet


Édesapja 1947 augsztus 1-én, édesanyja 1958. szeptember 7-én hunyt el, mindketten Békásmegyeren nyugszanak. Nagynénje, özv. Nogely Bálintné Zámolyi Erzsébet, aki a deportálást követően szintén a békásmegyeri plébánián talált menedéket, 1974-ben halt meg. Földi maradványait visszaszállították szülőfalujába és a rétei katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Unokatestvére, Nogely István a kitelepítést követően a Somogy vármegyei Nagyberkibe került, ahol családot alapított.


1967-ben Schwarz-Eggenhofer Artúr esztergomi apostoli kormányzó főegyházmegyei tanácsossá, majd 1979-ben Lékai László esztergomi érsek, mint az egyházmegye kiemelkedő papját tiszteletbeli kanonoknak nevezte ki.

Zámolyi László az „A jó pap holtig tanul” közmondás személyes megtestesítője volt: az angol, német és francia nyelv mellett még kínaiul is tanult. Egyaránt szerette az embereket és az állatokat. A plébánián hűséges társa volt Csibi, a nagy termetű, fekete puli is. A családi elbeszélések szerint a viccmesélés és a társaság szórakoztatása szintén személyiségének meghatározó vonása volt.

Támogatásával helyre-, illetve újraállították a békásmegyer-ófalui Szentháromság-szoborcsoportot és a hősi emlékművet is.
Közel fél évszázadon át vezette töretlenül a békásmegyeri híveket, több, börtönből szabadult paptestvérének adott otthont.


A hatalom által száműzött művészt, Wrabel Sándort szintén befogadta, támogatta és segítette, aki a békásmegyeri – használaton kívül helyezett – temető hullaházában alakította ki műtermét, sőt egy ideig lakhelyét is.
E barátság révén az évek során Zámolyi Lászlónak egy kis Wrabel-gyűjteménye alakult ki. 
Wrabel Sándor festette a képen látható portrét is a plébánosról.

1993. november 16-án hunyt el és 27-én helyezték örök nyugalomra a helyi temető kápolnájának kriptájában.
A kápolna falán egy fekete gránit, míg a templomban egy világos mészkő emléktábla őrzi emlékét.

Részlet Horváth Lajos visszaemlékezéséből (1993)

„1946. február 26-án hurcolták el Békásmegyerről ősi lakosságának 92%-át, s mint igaz pásztora híveinek elődöd: Heisenberger Richárd plébános úr nem hagyta el balsorsában a nyáját, mikor azoknak menniök kellett szülőföldjükről, ő is velük tartott.
A plébánia hetekig üresen állt, mikor boldogemlékű Mindszenti József bíboros úr Téged Békásmegyerre küldött. Üres, kifosztott plébániát találtál, az udvaron a kidobált iratok feküdtek, a kitört ablakokon befújt a szél, hónapokig gyertyával világítottál, mert nem adtak villanyáramot és nyáj szétszéledt. Köszönjük, hogy itt maradtál. 1946. március 24-én keresztelted meg itt Herhoff Józsikát, március 26-án temettél először, és április 21-én adtad össze az első párt.

Köszönjük, hogy azóta szüntelenül a kommunista terror alatt több, mint negyven éven át keresztelted gyermekeinket, eskettél, temettél, mutattad be naponta a legszentebb Áldozatot, szolgáltattad ki számunkra a szentségeket. A legnehezebb időkben tartottad híveidben a lelket, tartottad az összeköttetést a Németországba elüldözött békásiakkal, otthont adtál a börtönből szabadult paptestvéreidnek. Köszönjük hitoktatási házunkat, hogy a főoltárunk mellett álló Szent Péter és Szent Pál apostolok már majdnem összeroskadt szobrai teljes pompájukban állnak, hogy orgonánk újra szól, hogy újjáépített toronysisakunk tetején az aranyozott kereszt itt Békásmegyeren hirdeti Isten dicsőségét.

Köszönjük, hogy 47 éven át éjjel-nappal a plébánia mindig nyitva volt híveidnek. Példát mutattál és erőt öntöttél belénk, mikor nehéz volt viselni a keresztet, amit az Úr vállunkra tett…”



Zámolyi László – többek között dr. Béres József, Göncz Árpád, Hidegkuti Nándor, Koltai Lajos és Sinkovits Imre mellett – Óbuda-Békásmegyer díszpolgára is. Az elismerést 1993-ban, posztumusz adományozták neki.


Bátyja, dr. Zámolyi József (1909–1965) jogtanácsos volt, aki 1949-ben házasodott össze Bednay Irénnel. Budapesten alapítottak családot, két gyermekük, ifjabb József és Zsófia érte meg a felnőttkort. Dr. Zámolyi József az óbudai temetőben nyugszik.
Unokájuk többek között Zámolyi Keleti Zsófia zenepedagógus, ismert és nemzetközileg is elismert gordonkaművész, a Szent István Filharmonikusok egykori csellistája.

Unakatestvére volt többek között Pomichal Gyula – Pomichal Richárd publicista édesapja, valamint Pomichal Lajos a rétei citerazenekar alapítója, Pomichal István, Pozsony megyei képviselő édeasapja.

Zámolyi László rokona volt Német László (született Pomichal) szentendrei plébánosnak és pápai kamarásnak is. Papi szolgálatuk idején a két szomszédos település, Szentendre és Békásmegyer katolikus közösségét vezették.

Rétei kötődésű egyházi személyek listája

(Laki László – Terra Rethe)

Források:
Zámolyi Keleti Zsófia – Zámolyi József unokája

https://bekasmegyer-ofalu.hu/
https://bekasmegyer.plebania.hu/
https://obuda.hu/
https://obudaianziksz.hu/
https://dspace.oszk.hu/

Ladányi Katalin – Békásmegyeri Szent József Plébánia

Kegyestanítórendi gimnázium értesítői (1921)
Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium értesítői (1921-1924)
Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium értesítői (1925-1928)

A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja (1930-1931)
Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának junileumi évkönyve (1931)

Budapesti Közlöny – 1931-05-22 / 115. szám
Esztergom és Vidéke – 55. évfolyam, 51. szám – 1934. június 29.
Sopronmegyei Népujság – 6. évfolyam, 27. szám – 1934. július 8.
Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja / Győr egyházmegye múltjából 5. (Győr, 1939)
Új Lap – 38. évfolyam, 35. szám – 1939. február 12.
Magyar Sion – 9. évfolyam, 32. szám – 1942. augusztus 9.
Új Ember – 23. évfolyam, 44. szám – 1967. október 29.
Magyar Kurír – 69. évfolyam – 1979. február 26.
Magyar Hírlap – 27. évfolyam, 11. szám – 1994. január 14.
Új Ember – 74. évfolyam, 26./3645. szám – 2018. július 1.
Lyukasóra – 28. évfolyam, 4. szám – 2019. április 1.
Városunk – 24. évfolyam, 1. szám – 2021. január

Névváltoztatás: MNL-OL 30809. mikrofilm 755. kép 3. karton – BM rendelet száma/évszáma:189892/1931
Csehszlovákia területén maradt ingatlanokkal kapcsolatos vagyonjogi ügyek névmutató kartonjai
(V 0094 D 0982, V 0094 D 0983, V 0094 D 0984)
Csehszlovák vonatkozású kártalanítási ügyek névmutató kartonjai

(V0435 D 0777, V 0435 D 0778)

https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
https://www.familysearch.org/
https://adt.arcanum.com/

https://macse.hu/

1 Comment

  1. Zsófia Zámolyi

    Kedves Laki Úr!
    Nagyon köszönöm családunk nevében is ezt a fantasztikus gyűjtő munkával elkészített cikket.
    Gratulálok hozzá!
    Jó erőt, sok sikert kívánok a további munkájához.
    Szeretettel és üdvözlettel : Zámolyi Zsófia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük