Német László, eredeti nevén Pomichal László, 1886. október 22-én született Kürtön, a mai Érsekújvári járás területén. Édesapja, a rétei származású Pomichal László kovácsmester, édesanyja, a Komárom vármegyei Izsáról származó Német Etel volt.
1905-ben családnevét Pomikhalról Németre magyarosította. Unokatestvérei voltak Bagi Vincéné, született Pomichal Mária, valamint Pomichal Lajos és Pomichal Mihály is, akiknek családjait 1947-ben, a csehszlovákiai magyarságot sújtó jogfosztások és a Beneš-dekrétumok következményei nyomán kitelepítették.
Német László rokona volt Zámolyi László (született Pomichal) békásmegyeri plébánosnak és főegyházmegyei tanácsosnak is. Papi szolgálatuk idején a két szomszédos település, Szentendre és Békásmegyer katolikus közösségét vezették.
Középiskolai és teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. A magyar mellett szlovákul, németül és franciául is beszélt, emellett énektanítói oklevéllel rendelkezett. 1909. június 27-én szentelték pappá.
Papi pályáját Jácón kezdte káplánként, majd 1910-ben Nagytapolcsányban szolgált. 1911-ben Budapesten hitoktatóként dolgozott. Az első világháború idején, 1915-ben tábori lelkészi szolgálatra hívták be, és ausztriai, dél-tiroli, szerbiai, valamint romániai kórházakban teljesített szolgálatot.
A háború után, 1918-ban a budapesti IX. kerületi állami gimnázium hittanára lett, 1919-ben a Szent Imre Kollégium prefektusaként működött. 1920 októberétől a Budapest VIII. kerületében, a Szentkirályi utcában működő tanítónőképző intézetben tanított hittant.
1925-ben Szentendrére került, ahol előbb a plébánia adminisztrátoraként, majd plébánosként szolgált. Beiktatására a rendelkezésre álló adatok szerint 1925 májusában került sor, kinevezését 1926. április 28-án erősítették meg. Működése hosszú időre meghatározta a város katolikus közösségének életét.
Egyházi pályáján különböző vezető tisztségeket töltött be. A budai espereskerületben espereshelyettesi, majd esperesi feladatokat látott el, később a Buda-környéki espereskerület vezetésében is szerepet kapott. 1930-ban pápai kamarási címmel tüntették ki, 1946. május 4-én pedig az esztergomi főszékesegyházi káptalan kanonokja lett.
Szentendrei szolgálata alatt nem csupán a lelkipásztori feladatokra összpontosított: az oktatás, az egyházzene és a közösségi élet fejlesztését egyaránt fontosnak tartotta.
1925 és 1929 között a Római Katolikus Leányiskola igazgatója volt, 1929-től 1948-ig pedig az Érseki Leányiskolák vezetőjeként tevékenykedett. 1929-ben polgári leányiskolát létesített Szentendrén. Az új intézmény létrehozása kezdetben némi feszültséget okozott a katolikus és a református egyház között, hiszen a korábban a református iskolákba járó tanulók egy része az új katolikus intézményt választhatta. A nézeteltérések azonban idővel lecsillapodtak.
A helyi gimnáziumi képzés megszervezésében is jelentős szerepet vállalt. A tanfolyam az 1935/36-os tanévben indult húsz tanulóval, 1942/43-tól pedig Német László lett az igazgatója. A gimnázium létrehozásának terve mellett más elképzelések is felmerültek: a plébános és egyes egyháztanácsi tagok inkább kereskedelmi középiskolát támogattak volna, ám a szülők ellenállása miatt ezt a tervet elvetették.
Az oktatás fejlesztése mellett az egyházi intézmények fenntartása is foglalkoztatta. 1936-ban felhívta a figyelmet a plébánia épületének veszélyesen rossz állapotára, és segítséget kért a földművelésügyi minisztertől.
Grassanovics Leó OSB, Német László plébános, Kovács Lajos karnagy
Német László munkásságának egyik legjelentősebb területe az egyházzene volt. 1932-ben átvette a leányiskolai énekkar vezetését, majd 1935-ben az egykori növendékekből megalapította a Szent Cecília Kórust. A kezdetben női karként működő együttes szentmiséken, egyházi ünnepségeken és jótékonysági hangversenyeken lépett fel.
A kórus 1940-ben a Zeneakadémián megrendezett Éneklő Ifjúság dalversenyén is sikeresen szerepelt. Ugyanebben az évben, a Zárda iskola fennállásának ötvenedik évfordulóján az énekkar a Katolikus Legényegylet férfikarával közösen adta elő Deák-Bárdos Szent Imre-miséjét. A közös fellépés a vegyeskar megalakulásának gondolatát is megerősítette. Az együttes 1944-ben a Péter-Pál-templom búcsúi miséjén lépett fel először hivatalosan vegyeskarként, majd 1945-től ilyen formában működött tovább.
Német László a kórus vezetése mellett erkölcsi és anyagi támogatással is segítette a szentendrei egyházzene fejlődését.
A plébános a vallási és oktatási feladatokon túl a fiatalok közösségi nevelését és a sportot is fontosnak tartotta. 1930-ban újjászervezte a MOVE Szentendrei Sportegyletet és kezdeményezte a Szent István-napi vízi ünnepséget. A rendezvényen úszó- és csónakversenyeket tartottak, este pedig lampionokkal kivilágított csónakok vonultak végig a Dunán.
1932-ben szerkesztésében indult el a Szentendrei Egyházközségi Értesítő. A kiadvány a plébánia, az iskolák és a helyi egyesületek életéről, valamint az egyházközség eseményeiről tájékoztatta az olvasókat. Német László a katolikus ifjúsági és kulturális szervezeteket is fontosnak tartotta, köztük a Katolikus Legényegyletet, amely a közösségi élet mellett a fiatalok és a kézművesek képzését is segítette.
A helyi vallási hagyományok megőrzésére szintén figyelmet fordított. Feljegyzéseiben a Szent Orbán-napi körmenetet is megörökítette, amelyen a jó szőlőtermésért imádkoztak.
Német László szentendrei működésének fontos vonása volt a különböző felekezetek közötti jó viszony ápolása. A helyi katolikus és szerb ortodox egyház vezetői között az ő plébánossága idején erősödött meg a személyes kapcsolat.
A plébánia történeti összefoglalója szerint Német László már korábbról ismerte Zubkovics György budai szerb ortodox püspököt, akivel Temesváron került kapcsolatba. Feljegyzéseiben nagy műveltségű, a katolikus egyházi irodalmat is jól ismerő, nemzetiségét szerető, ugyanakkor közéleti szereplésében bölcs főpapként jellemezte.
A két egyház papjai kölcsönös udvariassági látogatásokat tettek egymásnál, a katolikus papok a szerb egyházi vezetők családi védőszentjének ünnepén, a Szvecsár napján látogatták meg őket, az ortodox egyházi vezetők pedig Német László névnapján viszonozták a látogatást.
A második világháború után is kiállt a felekezetek közötti méltányos bánásmód mellett. 1946-ban, amikor megkezdték az egyházak földjárandóságának megvonását és elsőként a szerb ortodox egyház juttatását szüntették meg, véleményt kértek tőle az intézkedésről. Írásos válaszában kijelentette, hogy a római katolikus egyháznak nincs kifogása a szerb ortodox egyház járandóságának további folyósítása ellen. Úgy vélte, a megvonás politikai szempontokat követett és a támogatás fenntartását az úgynevezett „Jugoszláviában” élő magyarok érdekeinek védelmével is összekapcsolta.
Szentendrét 1944-ben szállták meg a szovjet csapatok. December 25-én a város képviselőiből küldöttség indult a közeledő katonák elé a lakosság biztonságának megőrzése érdekében fehér zászlóval. A küldöttségben a város tanácsnoka, a szerb ortodox esperes, a református esperes és a katolikus plébános is részt vett.
A plébánia történeti összefoglalója szerint a küldöttség kérésére a magyar parancsnok is letette a fegyvert, így Szentendre elkerülte a pusztítást. A megállapodás részeként három napig a harangok sem szólaltak meg.
Német László 1959. június 28-án Szentendrén ünnepelte aranymiséjét, pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját, majd nem sokkal később 1959. augusztus 31-én hunyt el. Sírja a szentendrei Katolikus Kálvárián található. Temetésén Shvoy Lajos pápai trónálló, Endrey Mihály és Kisberk Imre püspökök, valamint Schwarz-Eggenhoffer Artur esztergomi adminisztrátor is közreműködött.
Német László édesanyja özvegyen hunyt el 1926-ban Szentendrén.
Nővére, Pausán Illésné Pomichal Vilma nyolc év házasság után megözvegyült. Férje az első világháború idején orosz hadifogságba került, ahonnan megviselt testi és lelki állapotban tért haza és 1919-ben elhunyt, Vilma pedig később öccséhez költözött Szentendrére. Német László halála után mindössze néhány hónappal, karácsonykor ő is elhunyt.
Mindhárman a kálvárián nyugszanak.
Rétei kötődésű egyházi személyek listája
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Pomichal Miroslav
Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története (1002–1992)
Torbágyi László – Szentendrei plébánosok
https://szentendre-plebania.hu/
Esztergom és vidéke – 27. évf. 29. szám – 1905. április 9.
https://dspace.oszk.hu/
https://www.kozterkep.hu/
https://adt.arcanum.com/
https://www.familysearch.org/
