Horváth László plébános

Horváth László filozófiai tanulmányait Nagyszombatban, teológiai tanulmányait pedig Esztergomban végezte. 1858. július 25-én szentelték pappá.
Méhes Károly után, 1858 szeptemberétől október 22-éig a megüresedett boldogfai plébánián teljesített szolgálatot, Ferenczy József érkezéséig. Ezt követően a közeli Vedrődön lett káplán.
1861. február 1-jétől Misérden szolgált, de augusztus 14-től már a beteg albári plébános mellett látott el lelkipásztori szolgálatot, majd a plébános halála után, szeptember 29-én átvette a plébánia adminisztrációját, december 10-én pedig megkapta a javadalmat is.

1870. december 13-án Szárazpatak (Szuha) plébánosává nevezték ki, 1871. január 9-én iktatták be hivatalába, a rituális installációra pedig január 22-én került sor.
1871-ben és 1872-ben megújította a plébániát, 1873–1874-ben pedig Pálffy János nagylelkű támogatásával, 15 ezer forintból újjáépítette a plébánia épületét.
Munkássága alatt több templom is megújult: 1875-ben a harangfalvi fiókegyház Szent Anna temploma, 1883-ban a kossolnai (gósfalvi) Szent Kereszt Felmagasztalása templom, 1885-ben pedig a szárazpataki Tours-i Szent Márton-plébániatemplom sekrestyéje.

A fáradhatatlan plébános a templomok felszerelésére is nagy gondot fordított: működése alatt a plébánia és a hozzá tartozó templomok számos új liturgikus tárggyal gazdagodtak.
Különösen fontosnak tartotta a gyermekek nevelését és az iskolai oktatást. Ennek kézzelfogható eredménye volt, hogy 1902-ben a harangfalvi és a kossolnai új népiskolák létrehozásában is jelentős szerepet vállalt.

Új népiskolák megáldása

E hó 7-én szép ünnepély megtartásában részesültek a pozsonymegyei Szárazpatak plébánia hívei. Ugyanis ezen plébániához tartozó két fiók-községben Harangfalván és Kosolnán, rakovici Horváth László plébános, Sziegl Mihály körjegyző s Vancsek Károly uradalmi számtartó lankadatlan buzgólkodása mellett és a hívek nagylelkű áldozataiból új népiskolák építtettek.
Ez uj iskolákat Jedzicska Pál esztergomi prelátus-kanonok és nagyszombati érseki helynök áldotta meg az öszszes hívek jelenlétében. A megáldás egyházi ténykedésénél a helynök szívreható alkalmi beszédet mondott, egyháztörténelmi példákkal bizonyítva, hogy a keresztény jellegű vallásos népiskola legerősebb támasza a tiszta erkölcsnek és a hazaszeretet legszebb erényének.
Az ünnepély végeztével Markovich Emil harangfalvi földbirtokos vendégszerető házánál magyar szokás szerint áldomás volt.

(Alkotmány napilap – 1902)

Horváth László nemcsak építkezésekkel és intézmények támogatásával szolgálta híveit. Jó szónokként szavával, de életével és személyes példájával is igyekezett továbbadni Krisztus tanítását.
Nagy figyelmet fordított a szegényebb családokra és a tanuló ifjúságra, akiket lehetőségeihez mérten jelentős anyagi támogatásban is részesített.
Munkásságának és elhivatottságának köszönhetően hívei és papi társai körében egyaránt nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett. Ennek egyik szép bizonyítéka az a beszámoló, amely 1904-ben az Esztergom című hetilapban jelent meg.

László névnap Pőstyénben

A szomolányi egyházkerület összes lelkészei— egynek kivételével — és segédlelkészei múlt hó 27-én a pőstyéni gyógyfürdőbe rándultak, hogy az ott testi gyógyulást kereső Horváth László kartársuk, szárazpataki plébános s a kerület nesztorának 70-ik születési évfordulóján s egyúttal nevenapján, Skrivanek Mór ker. esperes vezetése alatt őszinte oltártestvéri jókivánataikat kifejezzék.
Az ünnepelt a szeretet leleményességének ezen kifejezése által annyira meg volt hatva, hogy könnyes szemekkel karolta át jelen volt oltártestvéreit.
Az egybegyűltek délután megtekintették a gyógyfürdő gyönyörű és kies sétányait, és a nap tartós emlékére lefényképeztették magukat.

(Esztergom hetilap – 1904)

Édesanyja második házassága Neszméry Istvánnal később megromlott, ezért fiához költözött Szárazpatakra. 1894. január 20-án ott hunyt el.

Horváth László a Lorettói Székesegyház tiszteletbeli káplánjaként és a Szent Sír lovagjaként, 37 évnyi szárazpataki szolgálat után, 1907. szeptember 16-án hunyt el.
A korabeli gyászjelentés szerint életének 74., papságának 49. évében érte a halál. Temetésére szeptember 19-én került sor, és a szárazpataki temetőben található saját kápolnájának sírboltjában helyezték örök nyugalomra.
Édesanyjával együtt ma is ott nyugszik a temető kis Szent Kereszt kápolnájában.

Örvendetes, hogy Horváth László emlékét Szárazpatakon mind a mai napig őrzik és az 1894-ben épült végső nyughelye is fennmaradt, melyet 1991-ben újítottak fel. A sírkápolna külső homlokzatát ugyanakkor már egy újszerű szlovák nyelvű tábla díszíti.

Éppen ezért elgondolkodtató, hogy a szárazpataki plébánia havilapja, a Duchovné Ozveny miért tartotta szükségesnek falunk szülöttjének származását egyoldalúan átértelmezni.
A lapban 2006-ban megjelent Radványi Hadrian, „Dobrý duchovný otec – suchovský farár Ladislav Horváth” című írása, mely szerint Horváth László szlovák földművesek gyermekeként született. A rendelkezésünkre álló korabeli és helyi források, valamint a rokoni kapcsolatok alapján ez az állítás tényszerűen nem állja meg a helyét.

Nem vitatjuk és nem is vitathatjuk, hogy Horváth László életének jelentős részét szlovák többségű környezetben, szlovák hívek között töltötte, szülőfalujától mintegy 30 kilométerre északra. Ez azonban önmagában nem változtat származásán. Szolgálatát, plébánosi munkáját és a térséghez való kötődését a magyarsága semmilyen módon nem csökkenti, éppen ezért nincs szükség arra sem, hogy hovatartozását a jelenkor szempontjaihoz igazítsuk.

(Laki László – Terra Rethe)

Rétei egyházi személyek listája

Források:
https://www.knihydominikani.sk/
Némethy Lajos: A plébániák és plébánosok jegyzéke (Esztergom, 1894)
https://www.pamiatkynaslovensku.sk/
https://www.familysearch.org/hu
https://adt.arcanum.com/
https://dspace.oszk.hu/

Alkotmány napilap – 7. évf. 216. szám – 1902. szeptember 11.
Esztergom hetilap – 9. évfolyam, 27. szám – 1904. július 3.
Duchovné Ozveny – 9. évf. 3. szám – 2006. március