Galambos László 1860. július 19-én született Nemesócsán, édesapja Galambos Dániel földbirtokos, édesanyja Vörös Johanna volt.
Tanulmányait Pozsonyban és Pápán végezte, 1884-ben tette le a kápláni vizsgát. Ezután Szapon 1884-1885 között segéd-, 1885-1887 között helyettes lelkész volt.
Az 1888-ban Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé.
1888-1890 között Kulcsodon volt segédlelkész, Dióspatonyban 1890 júliusa és 1892 márciusa között helyettes lelkészként szolgált.
1893. szeptember 24-től 1941. május 31-ig a Rétei Református Gyülekezet leghosszabb ideig szolgáló lelkésze volt.
1894-ben született meg Rétén fia Zoltán, majd 1896-ban leánya Szeréna.
1942. augusztus 2-án a Dunántúli Protestáns Lap 53. évfolyamának 31. számában megjelent nekrológ Galambos Lászlóról:
A komáromi egyházmegye nestora volt. Régi nemesi földbirtokos családból származott. 1860-ban született Nemesócsán. Teológiai tanulmányait Pápán végezte. Több helyen volt segédlelkész, lelkészkedett Szapon és 1893-ban került azután Rétére (Pozsony m.), ahol 1941-ben történt nyugalombavonulásáig működött.
A komáromi egyházmegyének tanácsbirája volt.
A megérdemelt nyugalmat nem sokáig élvezhette, 1942 július 19-én Rétén elhunyt. Temetése a templomban tartott gyászistentisztelet után történt s a rétei feltámadás kertjében két lelkészelődjével s 47 év alatt utolsó útjukra kikísért híveivel a többiek között várakozik a trombita zengésére…
Élete jellemzésére hadd álljon itt rétei Beköszöntő Egyházi Beszédének (alapigéje I. Tim. 4:11,12, 15, 16. volt) vége:
„Te pedig mindenható Isten, légy segítségül a te Szentlelkeddel az én erőtelenségemnek, hogy majdan a nemes harcot megharcolva, futásomat elvégezve, a hitet megtartva állhassak meg a pásztorok ama fejedelme előtt, kinek legyen dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké. Ámen.”
Jellemzi pedig ez az imádságba átment beszéd őt azért, mert az idézett II. Tim. 4:7, 8. (a temetési beszéd alapigéje) verseiben Isten elismerése adatott tudtul Galambos Lászlónak. Az „Evangéliom egyik legparányibb harcosának”
mondja magát a beköszöntő fiatal lelkipásztor Rétén, 1893 október 24-én, amikor „Békesség néktek!” hangzik ajkáról. És egy munkás lelkipásztori élet bizonyítja, hogy Jézus Krisztus jó vitéze volt (II. Tim. 2:3).
Anyagiakban sem ő, sem gyülekezete nem bővelkedett, de gazdag volt Isten s megújult kívül-belül a templom, kétszer kerültek harangok az árva toronyba, orgona kíséri az Istent dicsőítő zsoltárt, iskola épült, két tanítói lakás, paróchia, a temető is „megszépült” s megkétszereződött a vagyon!
Az Ige hirdetésében látta főfeladatát s híveinél az Ige megtartásában. Az Igében érkezett el hozzá, illetve gyülekezetéhez az időszerű tennivaló. A hitet megtartotta. Az Igét „református hitünk szellemében” hirdette.
A református keresztyén öntudat, a lelki önállóságra nevelés terén sok áldott eredményt ért el. Mint lelkipásztor mindig fiatal volt, a belmissziói munkát magáénak ismerte el. Bibliakört vezetett, s egyesületi munkát végzett, 80 éves korában
missziói munkatervet fektetett fel s lelkipásztori naplót vezetett!
Hívei kezében a Biblia mellett ott volt az öreg Szikszay is és a templombajárás örvendetes volt.
A lelkipásztor és a gyülekezet elválaszthatatlan, mondotta 1893-ban s mutatta meg 1941-ben, amikor nyugalombavonulása után is Rétén maradt, hogy teste hívei között pihenjen a feltámadásig a rétei temetőben.
47 év lelkipásztori munkája — szeretettel végezte! —, keresztelések, ágendázások, esketések, temetések, egyéb szolgálatok fűzték a szálakat szorosra közte és gyülekezete között. Megindító volt a szeretet megnyilvánulása iránta nyugalombavonulása után s ez csak fokozódott egészen haláláig, hogy eltávozása után megkeresse azután azt, akiben továbbszeresse a pásztort.
Élete s munkája Istenről beszél és arról, hogy a lelkipásztori tiszt méltóságára maga Isten vigyáz.
(Antal Gábor)
Galambos László 1942. július 19-én hunyt el és július 21-én helyezték örök nyugalomra a rétei reformtáus temetőben.
Özvegye 1951-ben hunyt el 81 éves korában, férje mellé helyezték örök nyugalomra.
Fia Zoltán szintén lelkipásztor lett, többek közt 1949-ben az ő vezetésével hozták létre az Országos Református Lelkészegyesületet és egy időben a Kálvinista Szemle főszerkesztője is volt.
Lánya Szeréna Csekes Béla lelkipásztor felesége volt.
(Laki László – Terra Rethe)
Rétén szolgáló és eltemetett egyházi személyek listája
Források:
https://library.hungaricana.hu/
https://dspace.oszk.hu/
https://csemadok.sk/