Szabó Jenő 1895. július 11-én született a szomszédos Boldogfán, Szabó Károly rétei és Huszár Dina boldogfai földműves házaspár tizenegy gyermekének negyedikeként. Dolgos, nagycsaládos paraszti közegben nevelkedett, ahol a föld szeretete és a munka becsülete természetes örökség volt.
1922-ben vette feleségül Gergely Péter és Jankó Eszter legfiatalabb, 22 éves hajadon leányát, Zsófiát. A fiatal házasok Rétén alapítottak családot, megélhetésüket továbbra is a földművelés biztosította. Három gyermekük született: Terézia, Lajos és Ilona.
1945-ben, a világháború elvesztésének esztendejében újabb súlyos csapás érte a családot: elhunyt Gergely Zsófia, a feleség és édesanya, pótolhatatlan űrt hagyva maga után.
A következő években a csehszlovák megszállás sorsfordító következményei is súlyosan érintették a Szabó családot. Az ún. Beneš-dekrétumok alapján kitelepítésre ítélték őket, vagyonukat elkobozták, és a magyarellenes intézkedések sorát kellett elszenvedniük.
1947. április 25-én az Ma-27/II. számú transzporttal hagyták hátra szülőföldjüket.
A megpróbáltatások nem csupán a szűkebb családot, hanem a tágabb rokonságot is érintették.
Jenő húga, Nemes Lászlóné Szabó Judit családjával együtt kényszerült elhagyni szülőföldjét,
míg Zsófia nővérei, Horváth Károlyné Gergely Erzsébet és Dóka Istvánné Gergely Mária családjukkal együtt deportálásra kerültek.
A család történetében ezek az évek nemcsak anyagi veszteséget, hanem mély lelki sebeket is hagytak.
A betegeskedő Jenő három gyermekével a nyíri bokor-világba került, ahol a semmiből kellett új életet kezdeniük. Az idegen környezet ellenére igyekezett gyermekeinek biztosítani a megmaradás és a tisztességes munka lehetőségét. Szabó Jenő 1955-ben hunyt el. Emlékét az utódok felesége rétei sírkövére is felvésték, jelképezve az összetartozást, amelyet a történelem viharai sem tudtak elszakítani.
A leszármazottak
Gyermekei közül Terézia (1923) egy szintén rétei kitelepítetthez, Szabó Dánielhez (Szabó Károly és Baán Terézia fia) ment feleségül. Kispestre költöztek, ahol új otthonra találtak, és két gyermekük született: Ankuca Lászlóné Szabó Klára, aki később Kanadába, Torontóba költözött, valamint Kiss Józsefné Szabó Mária, aki Kispesten maradt.
A főváros kispesti városrésze a család szívéhez nőtt, hiszen kisebbik leánya Ilona (1927) is ott próbált szerencsét, tovább szőve a család történetét az új környezetben.
Fia, Lajos Nyíregyházára költözött, ahol elismert autószerelő lett. Feleségével szeretetben,
Feleségével szeretetben, nagy szegénységben nevelték Annát és mérnökké lett öccsét, de fontosnak tartották a tanulást: külön angolórákra járt, majd a sárospataki gimnáziumban érettségizett, ahol a rend, tisztelet és elkötelezettség életre szóló értékké vált számára.
Eredetileg pedagógus szeretett volna lenni, de végül a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett cum laude diplomát 1980-ban. Pályáját a nyíregyházi Sóstói úti kórház ortopédiáján kezdte, Berényi Pál főorvos mellett, és több mint három évtizede hűséges a szakmához.
Kezdetben hatalmas betegforgalom és megfeszített munka jellemezte mindennapjait, miközben kisfiát, Gergelyt nevelte.
Munkája során az ortopédiai osztály az ország elsők között vált önálló, elismert részleggé. Főorvosa nyugdíjba vonulása után megbízott osztályvezetőként dolgozott, majd 1987-től fiatal kollégák generációit tanította; a ma működő osztály jelentős része egykor az ő rezidense volt. Mindennapjai ma is a gyógyításról és a tanításról szólnak.
Két rosszindulatú daganattal vívott meg sikeresen; gyógyulásában a hit, a meditáció és a belső béke keresése is segítette. Tibetbe is eljutott, és az alternatív természetgyógyászatban is oklevelet szerzett. Elkötelezett a megelőzés és az egészséges életmód mellett, férjével rendszeresen úszik és kerékpározik.
Tudását nemzetközi kongresszusokon és tanulmányutakon gyarapította Sevillától Oxfordig, sőt Amerikában is tartott előadást. Munkáját számos elismeréssel jutalmazták (miniszteri dicséret, Semmelweis-díj, Lónyay-emlékérem), osztálya pedig Bencs-emlékérmet kapott.
Férje élelmiszeripari mérnök, alapító tagjai voltak az Első Nyíregyházi Lions Klubnak, fiuk informatikus lett. Dr. Szabó Anna számára a legnagyobb öröm ma is a műtőben végzett munka: amikor betege újra mozogni tud, és hálásan tér vissza az életbe.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
https://napkeletnepe.hu/ – Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Adalékok Szenc helytörténetéhez (2013) – Adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez (Tomovics Evelin – Minárik Ágnes)
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
Kelet-Magyarország napilap gyászrovata
Tomovics Miroszláv gyűjteménye
