Dóka Lajos és Nemes Terézia családja

Dóka Lajos 1898. november 25-én született Rétén, helyi földműves családban. Szülei, Dóka Lajos és Szabó Zsófia négy leánygyermek után az első fiúgyermekükként köszönthették. A föld szeretete, a kétkezi munka becsülete és a református hit már gyermekkorától meghatározta életét.

1922. november 26-án a rétei református templomban kötött házasságot a 22 éves Nemes Teréziával, Nemes Dénes és Böjthe Zsófia legkisebb leányával. Házasságukból három gyermek született: Lajos (1924), Zsófia (1925) és Gáspár (1928). Elsőszülött fiukat azonban néhány hetes korában elveszítették – fájdalmuk egész életükön át elkísérte őket.

Az 1938. június 12-én tartandó rétei községi képviselőtestületi választásokon az Esterházy János nevével fémjelzett egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt jelöltlistájának a 20. helyéről indult.

A második világháborút szerencsésen átvészelték, azonban az azt követő ismételt csehszlovák megszállás idején a családot – sok más felvidéki magyar családhoz hasonlóan – az ún. Beneš-dekrétumok alapján kollektív bűnösségre hivatkozva kitelepítésre ítélték. A vagyonelkobzó és magyarellenes intézkedések nem csupán a közvetlen családot érintették, hanem a tágabb rokonságot is.

Dóka Lajos nővérét, Máriát (Klebercz Lajosnét) és húgát, Esztert (Szloboda Lajosnét) családjukkal együtt sújtotta az elkobzás és a kitelepítés. Nemes Terézia bátyja, László szintén családostul érintett volt. Terézia nővérét, Zsuzsannát (Sándor Miklósnét) szintén deportálásra jelölték ki, azonban a harmadik transzport indulása előtt a kitelepítéseket leállították, így ők végül Rétén maradhattak.
Lajos és Terézia házát és földjeit és ingatlanjait az állam lefoglalta. A családot 1947. április 24-én, az Ma-25-ös számú transzporttal deportálták Magyarországra, Kálmánházára.

„Nehéz volt az újrakezdés. Az első napjaikban az istállóban aludtak. Féltek az idegenben kiszolgáltatott helyzettől, nem érezték biztonságban magukat. Több olyan bútordarabjuk is akadt, amely az új „otthon” ajtaján nem fért be, méretproblémák miatt. Egy tisztes jómódot hagytak maguk mögött és itt, szinte nincstelenként építettek egy új életet. A rétei termékeny földet felváltotta az alacsony termőképességű szabolcsi talaj. Sokszor annyi terményt sem tudtak betakarítani, mint amennyit elvetettek.
Az általuk áthozott kerékpárra csodálkozva néztek a helyi lakosok. Ők még a templomba is mezítláb jártak – ami a réteiek számára meghökkentő dolog volt – nemhogy kétkeréken közlekedjenek.
Sokáig csodabogárként néztek rájuk a falubeliek, távolságtartással kezelték őket és gúnyosan csak „újmagyaroknak” hívták őket. Pedig ők voltak csak az igazi nagybetűs MAGYAROK!
Voltak, akik kihasználták kiszolgáltatott helyzetüket, míg mások segítő kezet nyújtottak számukra. Büszkék voltak származásukra, ragaszkodtak hozzá, hogy sírfeliratukon, fejfájukon szerepeljen a rétei születés.
A dédszüleim gondolatban sokszor szálltak el oda és azokhoz, ahol a szeretteik maradtak: Rétére.

(Márföldi Melinda – Dóka Lajos és Nemes Terézia dédunokája)

Dóka Lajos 1969. március 3-án hunyt el, távol szülőfalujától. Felesége, Nemes Terézia 1976. május 8-án követte őt. Mindketten a kálmánházi temetőben nyugszanak.
Gyermekeik Gáspár és Zsófia már a Nyírségben alapítottak családot, mégpedig szintén áttelepített házastársakat választva.

(Laki László – Terra Rethe)

Források:
Márföldiné Karátsony Terézia – Dóka Lajos és Nemes Terézia unokája
Mesterné Dóka Ida – Dóka Lajos és Nemes Terézia unokája
Szabóné Dóka Erzsébet – Dóka Lajos és Nemes Terézia unokája
Márföldi Melinda – Dóka Lajos és Nemes Terézia dédunokája

Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Adalékok Szenc helytörténetéhez (2013) – Adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez (Tomovics Evelin – Minárik Ágnes)

https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/

Kelet-Magyarország napilap gyászrovata
Tomovics Miroszláv gyűjteménye