Özv. Klebercz Lajos családja -

Klebercz Lajos 1859. július 11-én született, Klebercz Ferenc és Szabó Julianna helybéli földművesek negyedik gyermekeként. Egyszerű, dolgos családban nevelkedett, ahol a föld szeretete és a kitartó munka természetes része volt a mindennapoknak.
1891 nyarán kötött házasságot Klebercz Bálint és Fodor Zsuzsanna 24 éves leányával, Jusztinával. A fiatal pár életét a munka és a család határozta meg. Lajos vasúti munkásként, majd kalauzként dolgozott, biztos megélhetést teremtve szeretteinek.

Házasságukból öt gyermek született, ám a sors súlyos próbatételeket mért rájuk. Két gyermekük még csecsemőkorában elhunyt, elsőszülött fiuk, Bálint pedig mindössze 19 évesen távozott az élők sorából. Végül csupán ifjabb Lajos és a legkisebb Mária maradtak meg nekik.
Az édesanya és feleség, Klebercz Jusztína 1935-ben hunyt el. A rétei református temetőben helyezték örök nyugalomra Bálint fiával együtt; sírkövük ma is megtalálható a sírkertben.

Ifjabb Klebercz Lajos 1896. március 26-án született. Géplakatosként dolgozott, szorgalmas, kétkezi emberként tartotta el családját. 1919 februárjában vette feleségül Dóka Lajos és Szabó Zsófia rétei földművesek elsőszülött leányát, a 29 éves Zsófiát.
Házasságuk idején négy gyermekük született – Hedvig, Irén, József és Lajos –, ám egy kislányuk halva jött világra. A családot összetartó édesanya 1924-ben váratlanul elhunyt, s Lajos egyedül maradt négy apró gyermekével. A gyász és a felelősség súlya egyszerre nehezedett rá.

Másfél év özvegység után újra megnősült: feleségül vette néhai felesége húgát, a másodszülött Máriát (1893). A döntés a család egyben tartását szolgálta, s az új házasságból három gyermek született. Közülük azonban csak Katalin (1930) érte meg a felnőttkort.

A sorozatos veszteségek, gyermekei és édesanyja elvesztése mélyen megviselték ifjabb Klebercz Lajost. 1935-ben kilépett a református egyházból és felekezeten kívülinek vallotta magát. Néhány év múltán azonban lelki békére talált: 1941-ben egy istentiszteleten ünnepélyesen visszatért egyházába, és a gyülekezet előtt tett fogadalmat.

A világháború alatt a két fivér szovjet fogságba került, azonban túlélték a megpróbáltatásokat. A Klebercz család sorsát az azt követő csehszlovák megszállás végképp megpecsételte. Sok más felvidéki magyar családhoz hasonlóan megfosztották őket jogaiktól, vagyonukat elkobozták, és kitelepítésre ítélték. 1947. április 24-én az Ma–25. számú transzporttal kényszerültek elhagyni szülőföldjüket.

***Részletek a kitelepítésre ítélt réteiek névjegyzékéből – Magyar Nemzeti Levéltár***

A deportálások nemcsak a szűk családot érintették: idősebb Klebercz Lajos sógorának, Dóka Lajosnak családját, valamint sógornője, Szloboda Lajosné Dóka Eszter családját is kitelepítették Rétéről.

Idősebb Klebercz Lajos 1953-ban hunyt el. Nevét felesége és fia sírköve őrzi a rétei temetőben.
Ifjabb Lajos 1981-ben míg felesége, Mária 1979-ben hunytak el, a nyíregyházi temetőben nyugszanak.
Gyermekeik sorsa a következőképpen alakult:

Irén (1920) Gödöllőre költözött, férje után a Parádi nevet viselte. Egy lányuk született, Melinda. Irén 1995-ben hunyt el.
József (1921) Budapesten telepedett le, egy fia született, Gábor.

Legifjabb Lajos (1924) Miskolcon alapított családot. Felesége Bartha Ilona volt, házasságukból egy fiú, Péter született. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ellenőreként dolgozott, 1981 nyarán hunyt el, és Miskolcon helyezték örök nyugalomra.

Katalin (1930) Golló Andráshoz ment feleségül.
2014-ben hunyt el, szülei sírjában nyugszik a nyíregyházi temetőben.

(Laki László – Terra Rethe)

Források:
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)

https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
https://slovakiana.sk/

Észak-Magyarország napilap gyászrovata
Tomovics Miroszláv gyűjteménye