Dóka Károly 1901. november 24-én született Rétén, Dóka László és Huszár Zsuzsanna református szülők második közös gyermekeként.
Szorgalmas, tanulás iránt elkötelezett fiatalként hamar a pedagógusi pálya felé fordult, s később maga is a tanári hivatást választotta. Életét a közösség szolgálatának és a gyermekek nevelésének szentelte, Nagydorbonyban volt tanár. A világháború következtében elhunyt rétei Jankó Béla is ebben a községben volt iskolaigazgató.
Első felesége Olcsváry Paula pár év házasság után és közös leányuk Olga (1928) megszületését követően 1929-ben, mindössze 27 évesen tífusz következtében Ungvárott elhunyt.
A gyász időszaka után Dóka Károly ismét megnősült, házasságot a kárpátaljai Szolyván született Schick Etelkával kötött, aki Schick Mihály és Nuszer Izabella leánya volt.
Etelka szintén pedagógusként dolgozott, többek között a csongori általános iskolában is tanított.
Házasságukból két gyermek született: Gabriella (1936) és Katalin.
A család Nagydobronyban élt és tanított, ahol mindketten a helyi magyar közösség megbecsült tagjai voltak és életük folyamán rendszeresen adakoztak különböző jótékonysági ügyek mentén.
A második világháborút követő évek azonban gyökeresen megváltoztatták a család életét. A felvidéki magyarságot sújtó jogfosztó dekrétumok és a magyarellenes intézkedések következtében Dóka Károly és családja is a kitelepítések áldozatává vált.
Az intézkedések a család csaknem egészét érintették: édesanyját, az ekkor már özvegy Huszár Zsuzsannát szintén deportálták Rétéről, akárcsak féltestvérét, Dóka Lászlót feleségével együtt, valamint bátyját, Dóka Istvánt családjával.
A pozsonyi levéltár fennmaradt iratai között Dóka Károly feleségeként Schick Etelka helyett Kovács Etelka neve szerepel. Ez feltehetően adminisztrációs tévedés következménye, amely során Etelkát nővérével, Kovács Aladárné Schick Erzsébettel keverhették össze.
Levéltári források szerint a család 1947. november 16-án az Ma 225/II. számú transzporttal kényszerült elhagyni otthonát és addigi életét. A drámai időszakot azonban egy nem várt tragédia még súlyosabbá tette a család számára.
Dóka Károly a kitelepítés megpróbáltatásait már nem élhette túl sokáig.
1947. november 19-én szívroham következtében egy debreceni vonaton elhunyt.
A korabeli sajtó a halálesetéről eképpen számolt be:
Halott a nyíregyházi vonatban
A Debrecenből Nyíregyháza felé induló személyvonaton holtan találták Dóka Károly állami tanítót.
A zsebében talált iratokból megállapították, hogy 43 éves és most települt át családjával Szlovákiából és előre utazott állása után érdeklődni.
Találtak nála egy fuvarlevelet Szobról Debrecenbe kiállítva kitelepülő családja vagonja részére.
Megtalálták még nála a Nyíregyházára megváltott vasúti jegyét és 300 forintot.
Az iratok szerint október 30-án volt utoljára Csehszlovákiában, Nagydobrony községben és azt megelőzőleg családjával együtt Rétén lakott. A halál oka valószínűleg szívszélhűdés.Megjelent a Magyar Nép napilapban 1947. november 21-én
Csehszlovákiából áttelepült tanító tragikus halála a debreceni pályaudvaron
A debreceni pályaudvaron a Budapestről érkező vonatban hirtelen rosszul lett Dóka Károly 43 éves állami tanító, akit Csehszlovákiából áttelepülve a macsi iskolához nyert kinevezést. Segítségére siettek, mire azonban levették a vonatról meghalt. Halálát szívszélhűdés okozta.
Dóka Károly feleségével és három gyermekével Dobronyban lakott. Onnan jött át Magyarországra az áttelepítési akció során, hogy ügyeit, áthelyezését elintézte és ezután visszamenjen családjáért. Október 30-án jött el Dobronyból s azóta intézte ügyeit.
Zsebében találtak egy Máv. fuvarlevelet, mely holmijainak Szobtól Macsig szállításra volt kiállítva.
Három levelet találtak tárcájában és 340 forintot. A leveleket családtagjai intézték hozzá jelezve, hogy néhány napon belül ők is Magyarországra érkeznek.
Ugyancsak volt a tárcájában egy Nyíregyházáig megváltott vasúti jegy.
A vonatban ülőknek elmondotta, hogy nagyon fáradságos izgalmas napjai voltak, míg el tudott mindent intézni, hogy családját nyugodtan várhassa.
A család megérkezik pár napon belül, Dókát azonban már nem találják életben. Holttestét a köztemető ravatalozójába szállították és táviratilag értesítették a tragikus halálesetről feleségét és három leányát.Megjelent a Debreczen napilapban 1947. november 20-án
Halála tragikus módon egy olyan ember életét zárta le, akit családja, hivatása és közössége iránti hűség jellemzett. A debreceni köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Özvegye, Schick Etelka még évtizedeken át őrizte családja emlékét; 1995-ben hunyt el.
Leánya Olga Megyeri Istvánnal alapított családot, és 2019-ben férjével együtt hunyt el. Másik gyermeke, Gabriella 2015-ben távozott az élők sorából. Mindannyian a debreceni családi sírban nyugszanak, ahol a család több generációjának emléke egy helyen őrződik meg.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
https://temeto.envimap.hu/
Pozsonyi Állami Levéltár
https://www.familysearch.org/ – Anyakönyvek
https://www.myheritage.hu/ – Takács Gábor Family Tree
Szabadkai Állami Tanítóképző Intézet értesítői
Magyarság – 10. évf. 271. szám – 1929. november 28.
Közélet hetilap – 1. évf., 15. szám – 1929. december 1.
Prágai Magyar Hirlap – 8. évf. 282. szám – 1929. december 11.
Néptanítók lapja 72. évfolyam – 1939. október 15.
Magyar Élet Pártértesítője 6. évf. 12. szám 1944. június 15.
Debreczen napilap – 24. évf. 265. szám – 1947. november 20.
Magyar Nép napilap – 4. évf. 265. szám – 1947. november 21.
Hajdú-Bihari Napló napilap gyászrovatai
