Réthey Ferenc 1880. július 4-én született Kecskeméten, Prikkel Ferenc köztiszteletben álló helyi kereskedő és Tatai Amália második fiaként. Családnevét 1898-ban, magyar nemességének megtartásával, a család származási helye iránti tiszteletből Rétheyre változtatta.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. Jog- és államtudományi doktori oklevelét 1902-ben a kolozsvári tudományegyetemen szerezte meg. Tanulmányai során Kolozsváron, Budapesten, Heidelbergben és Berlinben is megfordult. A két németországi egyetemi városban két alkalommal folytatott római jogi tanulmányokat. Tudományos érdeklődésének középpontjába a római jog került, emellett a nemzetközi magánjoggal, a jogi személyek jogállásával és a közigazgatási joggal is foglalkozott.
Tanulmányainak befejezése után, 1904. február 1-jén a kecskeméti református jogakadémia tanára lett, ahol elsősorban római jogot oktatott. Az intézményben 1917. január 1-jéig működött. Közben, 1912-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a római magánjog tárgyköréből egyetemi magántanári képesítést szerzett.
1917. január 1-jén a kassai jogakadémiára került, ahol a magyar és az osztrák jog tanáraként működött. A csehszlovák megszállást követően a hatóságok 1919-ben elrendelték az intézmény bezárását.
Szeptember 27-én Anton Štefánek, a szlovákiai teljhatalmú minisztérium iskolaügyi referense bizottság élén jelent meg Kassán és közölte a bezárásról szóló döntést. Rátvay Géza dékán tiltakozott az intézkedés ellen.
Október 4-én Rátvay és Réthey Ferenc Pozsonyba utazott, ahol Vavro Šrobár szlovákiai teljhatalmú miniszter fogadta őket és megerősítette az intézmény megszüntetésére vonatkozó döntést. A két oktató ezt követően Prágában, az iskolaügyi minisztériumnál próbált közbenjárni a jogakadémia fennmaradásáért. Tárgyalásaik eredményeként az intézmény engedélyt kapott a további működésre az 1921/1922-es tanév végéig, végül azonban 1922. július 31-én megtartotta utolsó tanévzáró ünnepségét.
Az életrajzi források szerint Réthey nem volt hajlandó hűségesküt tenni a csehszlovák hatóságoknak, ezért kiutasították. Ezt követően a Budapestre menekült kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán oktatott római jogot, a tanév pótlására szervezett szemeszter keretében.
1920-ban Moson vármegye főispánjává nevezték ki. A beiktatása ünnepség díszközgyűlésén Albrecht főherceg képviseletében Prónay báró ezredes is jelen volt. Dr. Réthey Ferenc nagykoncepciójú székfoglaló beszédében munkára és hazaszeretetre hívta fel a hallgatóságot.
A tisztséget 1923 januárjáig töltötte be, a rendelkezésre álló adatok szerint főispáni megbízatása 1920. szeptember 9-től 1923. január 13-ig tartott.
Réthey támogatta a mezőgazdasági kamara székhelyének megszerzését, a Kis-Duna vízművének ügyét és Magyaróvár rendezett tanácsú várossá alakítását is. Utóbbinak a terve már 1918-ban felmerült, de a háborús és politikai események miatt elakadt.
1920-ban főispánként újra előmozdította az ügyet és a belügyminisztériumnál is közbenjárt. A városi rang megszerzését a település gazdasági, közigazgatási és infrastrukturális fejlődése szempontjából tartották fontosnak. A minisztérium 1920 végén elrendelte az átalakítást, az új városi képviselő-testület pedig 1921 januárjában alakult meg.
Főispáni szolgálatának lezárását követően visszatért az oktatói és tudományos munkához.
1923-tól ismét a kecskeméti református jogakadémián tanított, ahol a római jog oktatását látta el. Ezzel párhuzamosan a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen római jogi magántanárként működött, a budapesti tudományegyetem közgazdaság-tudományi karán, valamint a Magyar Külügyi Társaság szemináriumán pedig nemzetközi jogi és nemzetközi magánjogi előadásokat tartott. A Magyar Külügyi Szemináriumban hosszabb időn át oktatta a nemzetközi magánjogot.
1929-től 1940-ig a kecskeméti református jogakadémia római jogi és nemzetközi magánjogi rendes tanára volt. 1940-ben nyugdíjazták, de később ismét bekapcsolódott az intézmény munkájába. 1946 szeptemberétől újra a jogakadémián tanított, római jogot, közigazgatási jogot és nemzetközi magánjogot oktatott, 1946 és 1947 között pedig dékáni tisztséget töltött be.
Réthey Ferenc az oktatói és tudományos tevékenység mellett a református egyházi közéletben is szerepet vállalt. A Református Zsinat pótképviselője, a Pestkörnyéki Református Egyházmegye világi főjegyzője, valamint a rákosszentmihályi–sashalmi református egyházkerület főgondnoka volt.
Tudományos munkásságának középpontjában a római jog, a nemzetközi magánjog és a jogi személyek jogállása állt. Különösen foglalkoztatták az első világháborút lezáró párizsi békeszerződések, valamint az ezekhez kapcsolódó nemzetközi egyezmények magánjogi rendelkezései. Műveiben a római jog intézményeinek történeti és elméleti vizsgálata mellett a nemzetközi jogviszonyok és a jogi személyek nemzetközi védelmének kérdéseivel is foglalkozott.
Könyv alakban megjelent fontosabb munkái:
- Kezességi alakok a római jogban (Kecskemét, 1909)
- A sortartás kifogása (Budapest, 1912)
- A római rabszolgaság kérdése (Kecskemét, 1913)
- A vadimonium (Budapest, 1916)
- A jogi személyek a nemzetközi magánjogban (Karcag, 1928)
- A jogi személyek diplomáciai védelme (Karcag, 1928)
- A párisi egyezmények nemzetközi magánjogi rendelkezései (Kecskemét, 1933)
- Nouvelles personnes morales de droit privé dans le droit international (Budapest, 1935)
- Szabados Kecskemét tekintetes úriszékének rendszabásai (Kecskemét, 1936)
- Az akarati öntevékenység szerepe a római köz- és magánjogban (Kecskemét, 1937)
Réthey Ferenc három alkalommal nősült meg.
Első felesége Melna Éva Jolán, Melna Gyula – a cinkotai gróf Batthyány-uradalom főintézőjének és a cinkotai evangélikus egyház tanácsosának leánya volt, akivel 1909. december 29-én kötött házasságot Budapesten.
Házasságukból két leányuk született: Ilona, a későbbi Báthory Istvánné (1911-1985), valamint Jolán (1912-1971).
Egyik gyermekük után sem maradtak leszármazottak, így a Réthey család ezen ága kihalt.
Melna Éva 1923. március 10-én hunyt el Cinkotán és a cinkotai régi temetőben helyezték örök nyugalomra, ahova később szüleit, Melna Gyulát és Sárkány Bertát is temették.
1923. június 17-én Budapesten, első felesége halála után Réthey Ferenc a lőcsei születésű Demkó Ilonát (1887) vette feleségül, aki korábban Péchy Gyula magyar királyi honvéd főhadnagy felesége volt és 1915-ben két gyermek (Tamás és Lóránt) születése után elváltak.
Ilona édesapja, vajnághi Demkó Kálmán országgyűlési képviselő, aki a Szepesmegyei Történelmi Társulat megalapítója, a Görögkatolikus Hírlap főszerkesztője, valamint a Nedjilja című rutén hetilap szerkesztője is volt.
Demkó Ilona a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát szorgalmazó magyar revíziós mozgalom egyik ismert női képviselőjeként vált ismertté.
1918-ban a Magyar Nemzeti Szövetség női osztályának elnöke lett, később a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége sashalmi szervezetének elnökeként tevékenykedett. 1927-ben a Budapesti Hírlapban megjelent, Magyarország helye a nap alatt című cikkében a magyar nők összefogását sürgette a revíziós célok érdekében.
1928 augusztusában a Pro Hungária Nők Világszövetségének központi elnökévé választották. A szervezet a magyar ügy nemzetközi támogatásának megszervezését tűzte ki célul. Demkó Ilona külföldi előadóútjai során a trianoni békeszerződés Magyarországot sújtó következményeire hívta fel a figyelmet.
Londonban megszervezte a Pro Hungária helyi csoportját Angol–Magyar Barátnők néven, majd az Egyesült Államokban 35 nap alatt 67 magyar és angol nyelvű előadást tartott, és újabb szervezetet hozott létre. A mozgalom Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Bulgáriában is teret nyert. Az amerikai magyar sajtó a „revízió nagyasszonyaként” emlegette. Művei közé tartozik a Lecture on Hungary, valamint az 1931-ben Budapesten megjelent La Hongrie rempart de l’Occident et clef de l’Orient. Demkó Ilona 1945-ben hunyt el, Réthey Ferenccel nem született közös gyermekük.
Réthey Ferenc harmadik felesége László Blanka volt, aki korábban Pétery Béla felesége, majd özvegye lett. Ebből a házasságból sem született közös gyermekük. László Blanka 1965-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Réthey Ferenc 72 éves korában 1952. július 8-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik volt apósával, Demkó Kálmánnal közös sírban, melyet 2004-ben védetté nyíilvánítottak.
Öccse volt Réthey Gyula ismert kecskeméti üveg és porcelánkereskedő, aki családjával a kecskeméti Réthey sírboltban nyugszik.
A neves rétei kötődésű tisztviselők listája
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
MTI Napi Hírek – 1920. október 6.
Kecskeméti Közlöny – 2. évfolyam 231. szám – 1920. október 8.
Magyarság- 4. évfolyam 18. szám – 1923. január 24.
Madarász Elemér: Magyar politikai lexikon – politikai Magyarország 1929-1935
Madarász Elemér: Magyar politikai és közigazgatási compass (1940)
Bozzay Margit: Magyar asszonyok lexikona (1931)
https://lexikon.katolikus.hu/
https://dspace.oszk.hu/
https://intezet.nori.gov.hu/
https://mek.oszk.hu/
https://adatbank.sk/
https://magyarnemzetinevter.hu/
https://mnl.gov.hu/
https://www.scribd.com/
https://digitalia.lib.pte.hu/
https://www.familysearch.org/
https://www.arcanum.com/
https://www.hungaricana.hu/
https://hu.wikipedia.org/
https://billiongraves.com/
https://m.oszk.hu/
