Brányik László 1874. március 13-án született Rétén, Brányik Péter és Fadgyas Klára helybéli földművesek gyermekeként. A család fiúgyermekei közül egyedül László érte meg a felnőttkort, és ő alapított családot.
1901 januárjában vette feleségül a 22 éves Nogel Jolánt, Nogel Lajos és Karátsony Eszter rétei földművesek legkisebb leányát. Házasságukból nyolc gyermek született, ám közülük kettő – Etel (1908) és László (1915) – még gyermekkorában elhunyt.
A második világháborút követő csehszlovák hatalomátvétel sorsfordító következményei súlyosan érintették a Brányik családot. Az ún. Beneš-dekrétumok alapján kitelepítésre ítélték őket, vagyonukat elkobozták, és a magyarellenes intézkedések sorát kellett elszenvedniük. 1947. április 24-én az Ma-25-ös számú transzporrtal hagyták el szülőfalujukat.
Gyermekeik közül négyet deportáltak, míg két leányuk, Hollósy Antalné Brányik Julianna (1910–1994) és Szloboda Dezsőné Brányik Rozália (1918–1998) Rétén maradhatott.
A megpróbáltatások nemcsak a szűkebb családot, hanem a tágabb rokonságot is érintették: Jolán unokahúga, Sándor Bálintné Kertész Ilona is kénytelen volt családjával elhagyni szülőfaluját.
Brányik László és Nogel Jolán nem sokkal a Nyíregyházára történt kitelepítésük után hunytak el; a száműzetés terhét csak rövid ideig viselhették. László 1950-ben, felesége 1951-ben halt meg.
Az elsőszülött gyermek, Adél (1903) – akit Etelnek is hívtak – szintén a kitelepítettek között volt.
Nem alapított családot, 1975-ben hunyt el, a nyíregyházi temetőben nyugszik.
Az egyetlen fiúgyermek, Lajos (1905) érdeklődött a rétei közügyek iránt is. Az 1938. június 12-én tartott községi képviselő-testületi választásokon az Esterházy János nevével fémjelzett egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt jelöltlistáján a 25. helyen szerepelt.
A kitelepítést követően Nyíregyházán alapított családot Szabó Erzsébettel, ahol 1983-ban hunyt el, és ott helyezték örök nyugalomra. Két gyermeke született: Benkei Istvánné Brányik Jolán és Tóth Béláné Brányik Erzsébet.
Brányik Ilonát (1912) már családostul telepítették ki: férjével, Sándor Lászlóval, valamint gyermekeikkel, ifjabb Lászlóval és Lajossal. Ilona több mint negyven évig élt özvegységben; 2004-ben hunyt el, és őt is Nyíregyházán temették el.
A legfiatalabb gyermek, Jolán (1922) Újpesten élt. Férje Wirth Gyula volt. Korábban egy fiúgyermeke született, Csicsák Gyula.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Néhai Bohonyné Szloboda Margit – Brányik László és Nogel Jolán unokája
Dr. Fazekas Árpád – Szlovákok közül tirpákok közé (2001)
Adalékok Szenc helytörténetéhez (2013) – Adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez (Tomovics Evelin – Minárik Ágnes)
https://adatbank.sk/
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/
Kelet-Magyarország napilap gyászrovata
Tomovics Miroszláv gyűjteménye
