Dóka Zsófia 1911. október 27-én született Rétén, Dóka János vasúti őr és Stankovics Etel hetedik gyermekeként.
1933-ban, még hajadonként, megszületett fia, Sándor. A faluban a szóbeszéd szerint Venczel Károlyt tartották a gyermek apjának, azonban Sándort Zsófia egyedül nevelte fel.
A második világháború 1945. április 1-jén községünket is elérte. A szovjet hadsereg közeledtének hírére a falu asszonyai és lányai menekülni kezdtek, ki-ki oda bújt, ahol biztonságot remélt. Zsófia is így tett 12 éves fiával: többekkel együtt egy pincében próbálták átvészelni az átvonulást.
A szovjet katonák felszólították őket, hogy jöjjenek elő, de mivel nem engedelmeskedtek, sortüzet adtak le a pincére. A lövöldözésnek két halálos áldozata lett: a helyszínen életét vesztette Dóka Zsófia, míg Pomichal Rozália súlyosan megsebesült, és néhány nappal később, április 5-én hunyt el. A plébános mindkettejük halotti bejegyzésében rögzítette, hogy a megszálló szovjet csapatok bevonulásakor, golyó által vesztették életüket.
A szörnyű eseményekre és a községet védő katonákra a helyiek minden évben megemlékeznek. Az alapiskola udvarán található emlékműnél tartott megemlékezés keretében tisztelegnek az áldozatok és mindazok előtt, akik a közösség védelmében cselekedtek.
A Terra Rethe polgári társulás a 2024-es évforduló alkalmával mindkét áldozat sírjánál csendes megemlékezést tartott. Dóka Zsófia emlékét azonban sokáig csak egy jeltelen sír őrizte a helyi katolikus temetőben.
2024-ben a társulás helyreállította édesanyja megrongált keresztjét, majd 2026-ban méltó módon Zsófia emléke is rendezésre került: egy emléklap került a sírra, nevet és történetet adva az ott nyugvó, fiatalon elhunyt édesanyának.
A sírkövet Horváth József helyi kőfaragómester készítette és biztosította méltányos áron, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy Dóka Zsófia emléke méltó módon fennmaradjon.
Ezúton is köszönetünket fejezzük ki munkájáért.
(Laki László – Terra Rethe)
