Venczel Károly 1884. október 30-án született Rétén, Venczel Lajos katolikus csizmadia és Klebercz Judit református kisasszony vegyes házasságának hatodik gyermekeként.
1910. április 24-én vette feleségül Szitka Ferenc helyi takács és Köszecz Katalin 19 éves lányát, Annát.
Házasságukból gyermek nem született.
Károly 1958-ban, Anna pedig 1969-ben hunyt el. Mindketten a rétei katolikus temető 25-ös sírhelyében nyugszanak.
E végső nyughelyen több mint hatvan éven át egy impozáns, fekete sírkő állt. Hasonló stílusú sírkő a temetőben csupán Károly öccsének, Venczel Endrének (1900–1957) és feleségének, Mikulás Margitnak (1904–1968) van, ezért különösen értékes ez a síremlék.
2024 szeptemberében elhunyt Szitka Anna öccsének, Szitka Sándornak unokája, akit a közeli családi viszony okán Annáék sírjába temettek.
A temetőgondnok idén nyár elején észlelte, hogy Venczelék sírköve darabokra szedve hever a temetőben, és értesítette polgári társulásunkat. Az özvegy felkeresése után kiderült, hogy a régi sírkő helyére új kerül, a régi sírkövet pedig elbontják.
Közös megegyezéssel polgári társulásunk átvállalta a sírkő méltó helyen történő újraállításának költségeit, hogy megmentsük ezt az értékes emléket. Ezúton is köszönjük Szloboda Tivadar segítségét a sírkő gyors elszállításában.
A Terra Rethe polgári társulás elvben nem támogatja sírkövek eredeti helyükről történő áthelyezését, ám Venczel Károly és Szitka Anna emlékének megőrzése érdekében ebben az esetben kivételesen szükségesnek láttuk ezt a lépést.
A folyamatot átmenetileg lassította az engedélyeztetési eljárás: kérelmet kellett benyújtanunk az önkormányzathoz, amely azt a nyári szünet utáni első ülésén megtárgyalta, és szeptember végén jóváhagyta a sírkő áthelyezését a kiválasztott helyre, a Mária-kegyhely mögé.
Ezt követően megkezdődhetett az alapozás, betonozás, majd a sírkő tényleges felállítása, ami Stergerits János, Svec Marián és Szabó Tamás segítségével valósult meg.
A sírkő alapjára elhelyezett információs tábla tájékoztatja az emlékezőket, hogy az elhunytak a 25-ös sírhelyben nyugszanak, emléküket pedig e módon őrizzük meg a település számára.
Bízunk benne, hogy egyhamar nem lesz szükség több sírkő megmentésére ilyen szélsőséges módon, hiszen minden elhunytat megillet, hogy ne jeltelen sírban nyugodjék, hogy nevüket felvéssék egy fejfára és ne eltöröljék azt.
„Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
Nagyapóék itt pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jőni érzek vágyat;
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.”
/Benedek Elek/
Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik segédkeztek a Venczel-sírkő megmentésében!
(Laki László – Terra Rethe)