Harmadik alkalommal érte polgári társulásunkat az a megtiszteltetés, hogy a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület és Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata meghívta szervezetünket is a városi gyásznap alkalmából megrendezésre kerülő megemlékezésekre.
A megemlékezésekhez a Magyaróvári temetőben csatlakoztunk, ahol a tömegsír helyén (itt nyugszik Neszméri Ernő is) felállított obeliszknél mécsesgyűjtással emlékeztünk meg földinkről.
Majd átvonultunk az ’56-os áldozatok emléktáblájához, ahol Rieger Tibor, Kossuth-díjas szobrászművész, a Golgota emlékmű alkotója, tartott beszédet, valamint a Piarista Gimnázium diákjai adták elő műsorukat.
A koszorúzás a 70. számú Széchenyi István cserkészcsapat tagjainak közreműködésével történt.
Videós beszámoló a megemlékezésekről:
A Városkapu téri temetőtől gyalogos és buszos felvonulás indult a Gyász térre, ahol idén is a Kühne Koncert Fúvószenekar szolgáltatta a térzenét és a nemzeti imádságok dallamait.
A megemlékezésen beszédet mondott Soós Viktor Attila, történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, majd Bodó Zoltán plébános imádkozott az áldozatokért és a túlélőkért egyaránt.
A Győri SZC Bolyai János Technikum 10. évfolyama a „Dédanyám emlékezete…” című színdarabbal zárta a kegyeleti megemlékezést, majd következtek a koszorúzások a Golgota emlékműnél, melyhez ismét a 70. számú Széchenyi István cserkészcsapat tagjai segédkeztek.
Videós beszámoló a Gyász térről:
A megemlékezés végeztével idén eleget tudtunk tenni a meghívásnak és részt vettünk a Korzó Étteremben tartandó zártkörű fogadáson is, ahol volt alkalmunk köszönetet mondani Gábor Józsefnének – azaz Ági néninek, a sortűz sebesültjének és túlélőjének, aki egyben a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület elnöke is – a megtisztelő meghívásért és a vendéglátásért.
„Az őszi szél hideget áraszt
Virágom, virágom
Az ötvenhatos kopjafákra
Virágom, virágom
Jeltelen sírba temették őket
Virágom, virágom
Megtiltották, s nem nyílhattál
Virágom, virágom…”
(Beatrice – Corvin köz)
Dicsőség a mártír hősöknek, kik szembeszálltak a nemzetek megnyomorítóival, az embertelen és istentelen vörös rémmel. Emlékük legyen áldott, emlékük legyen örök!
Az előző évek beszámolói IDE, illetve IDE kattintva olvashatók.
(Laki László – Terra Rethe)