A lapos szenci vidék egyik megejtően kedves és lélekszám tekintetében is jelentős községe, Réte. Éppúgy folyik itt az élet, mint máshol. Közösen, egy akarattal küzdenek az emberek a még szebb holnapért.
Csendes szombat délután van. Az utcán sehol senki. A helyi nemzeti bizottságra nyitok be.
— Hát igen, dolgoznak a fiatalok — mondja beszélgetésünk során Szabó Ferenc, a HNB titkára. — Nemcsak a pályán, hanem a munkában is becsülettel helyt állnak.
— Milyen munkában segítenek?
— Nagy érdemük van a jó minőségű takarmány betakarításában. Most a gabona tisztításánál segítkeznek.
Aztán egy rövid történetet mesél el. Tavaly történt, ilyenkor, aratás idején. A szövetkezet munkaerőhiányban szenvedett. Nagyban lemaradtak az aratási és cséplési munkákkal. Segítség kellett. A Sokol szervezet tagjai szombati és vasárnapi brigádra jelentkeztek.
— De fiúk!? — mondta újjongva az elnök. — Igazán segíteni akartok?
— Igen?
— Nem is gondoltam volna, hogy mégis … mégis kisegíttek bennünket. De, megjegyzem, hogy a cséplőgép — nem futbal!
— Ne féljen elnök elvtárs, amit megígérünk, azt meg is adjuk!
És felzűgtak a cséplőgépek…
A szövetkezet gazdasági udvarán ma is úgy búgnak a cséplőgépek, mint tavaly,. Csupán annyi a különbség, hogy most nem kell a kévéket kézzel dobálni, mert kombájnnal aratták a termést.
— Fiúk, egy órakor a HNB előtt legyetek! — mondta délben Dóka Gabi, amikor leállították a gépet.
— Ott leszünk!
Már több éven keresztül a járási I. A-ban játszik a rétei Sokol futballcsapata. A tavaszi fordulóban a negyedik helyezést érték el. Kiérdemelten, mert lelkesen küzdöttek a fiúk.
Schavel László, Bolek János, Urbanovics Sándor, Zeman Fülöp, Molnár Lajos, Pém Károly, Horácsek János, Horácsek Kálmán, Dóka István, Dóka Gábor, Gyurcsi József, Loysch Árpád, Gyurcsi Ferenc és Macsicza Lajos a csapat tagjai fáradságot nem ismerve küzdöttek a jó eredményért.
Egy órakor valójában ott voltak a HNB irodája előtt.
— Hova mentek játszani? — kérdem az egyik játékostól.
— Magyarbélen játszunk barátságos mérkőzést.
„Akkor érzem jól magam, vasárnap délután,
Ha megszólal a bíró sípja, s fut az öt csatár.
A szélső szépen centerez, a bekk hosszan leád,
Kapus van most munkában, győzünk ma biz’ ám!…“
Ezt dalolták a fiúk, amikor útnak indultak. S valójában győztek? Igen. 2:1-re verték meg a hazai csapatot. A győzelem pedig a jó felkészülésnek, ügyességnek köszönhető.
Az elmúlt hetekben új öltöző építését kezdték meg a rétei Sokol szervezet tagjai. Nehezen indult a munka. Elsőben nem volt építőanyag. Azonban csakhamar megoldották ezt a kérdést. A község tulajdonában volt egy használatlan pince, melyből több köbméter követ és téglát szedtek ki.
— Mennyibe fog kerülni az öltöző felépítése? — kérdem Szabó elvtárstól .
— Kissé nagy a szám, közel 60 000 korona kell.
Honnan lesz annyi pénz? Brigádmunkák keretében segítenek a szövetkezetnek. Munkájukért kapott filléreket, koronákat, százasokat rakják össze. No meg, a HNB és az EFSZ is segíti őket!
Gyümölcs- és jegenyefákkal ültették körül a pályát, mely között két vasoszlop emelkedik a magasba. Úgy hiszem, röplabda-pálya volt. Kár azért a „volt“-ért, mert a futball mellett nem árt más sportágban is gyakorlatot szerezni a réteieknek.
Reméljük, hogy az öltöző felépülése után — amit még az évben elkészítenek – a röplabdapályát is felújítják, s ez a csapat is eredményesen fog szerepelni a szenci járásban.
(Horosz Árpád)
Megjelent 1959. július 22-én a Szabad Földműves hivatali lap 10. évfolyamának 58. számában
A fejléckép csupán illusztráció, nem csak a cikkben szereplő 1959-es csapat játékosai szerepelnek rajta