Réte, a Szenctől néhány kilométerre fekvő falu lakosságát hétfő estétől egy krimibe illő családi tragédia foglalkoztatja, melynek során négy ember vesztette életét. A rabkísérőként dolgozó Rastislav V. előbb anyósát és apósát, Anna, illetve Ľudovít H.-t lőtte le, majd huszonegy éves feleségét, Vlastát sebesítette meg halálosan, s végül öngyilkosságot követett el.
A harmincegy éves Rastislav V. három éve nősült másodszor, első házassága tönkrement, állítólag rendszeresen verte korábbi feleségét, sőt, már őt is azzal fenyegette, hogy megöli. Ennek ellenére a második házassága jól indult, a férfi jól keresett, a házaspár saját szövetkezeti lakásában élt Szencen, hamarosan kislányuk is született. Egy ideig rendszeresen látogatják Rétén a szülőket, majd a férfi lassan elmaradozott, felesége egyre gyakrabban járt egyedül haza.
A falubeliek szerint házasságuk a férfi beteges féltékenysége miatt romlott el, s bár az ismerősök szerint vitathatatlanul imádta feleségét, folyamatosan házasságtöréssel gyanúsította. Rögeszméjévé vált, hogy az asszony csalja őt. Az ismerősök közül senki sem tudta száz százalékosan cáfolni vagy megerősíteni, hogy az asszony szeretőt tartott volna.
Ami tény: Vlasta a közelmúltban válópert indított, de férje ebbe nem tudott beletörődni. A falubeliek úgy tudják – miután férje alaposan megverte őt -, a fiatalasszony a múlt szombaton leköltözött a szüleihez.
Hétfőn este nyolc óra tájban V. azzal a szándékkal jött apósáékhoz, hogy hazaviszi feleségét. A szomszédok elmondása szerint rendkívül feldúlt állapotban pattant ki Alfa Rómeójából, és berobogott apósáék családi házába. Mintegy tíz perc múlva dörrent az első lövés, amelyet még hét követett. A szülők nyilván meg akarták akadályozni, hogy elvigye lányukat, s ezért az életükkel fizettek.
Egy óra múlva ott vagyunk
A lövéseket hallották a szomszédok is, akik azonnal riasztották a rendőrséget és a mentőket. Előbb egy rendőrautó érkezett, két rendőrrel, egy golyóálló mellénnyel. Miután „megosztoztak” a mellényen és erősítést kértek, az egyik rendőr a kocsi mögé bújt, a másik óvatosan bemerészkedett a házba. Négy vérben fürdő testet talált, a fiatalasszony még élt. Erre a rendőr a hörgésekből jött rá.
A mentő azonban csak nem akart megérkezni. Mint kiderült, a szomszéd előbb a pozsonyi ügyeletet hívta, ahol azt a lakonikus választ kapta, hogy „ez nem mihozzánk tartozik”.
Ezután a galántai és diószegi mentősökkel próbálkoztak. Végül kilenc óra tájt, tehát egy órával a lövöldözés után megérkezett a galántai mentőautó.
A fiatalasszony ekkor még mindig élt, de már csak néhány percig. Elsősegélynyújtás közben, a szülei háza előtt álló mentőkocsiban halt meg.
Nem volt pszichopata
„Végül is teljesen normálisnak mondható emberként ismertem Rastislav V.-t.” – mondja a meggyilkolt Ľudovít H. egyik szomszédja.
„Igaz, hogy amolyan cowboy-típus volt. Egyszer voltam a szenci lakásán, rögtön a szolgálati fegyverét szedte elő, mutogatta, büszkélkedett vele. Tagadhatatlanul vonzalmat érzett a fegyverek iránt. Nem mondanám, hogy elmebeteg lett volna, legfeljebb indulatos, bár én erről az oldaláról nem ismertem, semmi bajom nem volt vele. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenre képes. Mondják, verte a feleségét, az elsőt is, aki emiatt vált el tőle. Meg hogy betegesen féltékeny volt. Biztosan nem egy zsíroskenyér miatt csinálta ezt. De az apósa nekem sosem panaszkodott, pedig jó barátok voltunk, isten nyugosztalja szegényt.”
A szomszédok úgy tudják, a család, amint lehet, eladja a takaros családi házat, hiszen a rokonok közül ki tudna élni azok közt a falak közt. A vérrel átitatott szőnyegeket már elszállították, a házat úgy-ahogy rendbe tették. Egyelőre Vlasta testvére fogadta be a két és fél éves, árván maradt kislányt.
Rendőrségi pecsét zárja Rastislav V. szenci lakásának ajtaját. A szomszédok, délelőtt lévén, munkában vannak, a lépcsőház kihalt. Végül hosszas próbálkozás és kopogtatás után otthon találunk egy szomszédot. Elmondja, ahogy az a panelházakban lenni szokott, nem igazán ismerte Rastislavot és Vlastát.
A házban senki sem tapasztalta, hogy megromlott a kapcsolatuk, veszekedés, verekedés zaja nem szűrődött át a szomszédokhoz. „Teljesen normális családi életet éltek.”
(holop)
(Fotó: Somogyi Tibor)
Megjelent 1996. május 9-én az Új Szó napilap 49. évf. 107.számában
Egy családi vita szörnyű mérlege: négy halott és egy kétéves árva
Hétfő este négy ember életét oltotta ki egy tragédia a Galántai járásban található Réte községben: a 31 éves R. V., a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási és Igazságügyi Őrszolgálatának főhadnagyi rangú tagja, anyósa és apósa házában három emberre lőtt rá, majd végzett önmagával is.
R. V. pisztolyával agyonlőtte 20 éves feleségét, V. V.-t, annak 51 éves apját, Ľ. H.-t és 50 éves anyját, A. H.-t. Ezután a fegyvert magára szegezte és öngyilkosságot követett el.
A rendőrségi forrásokból szerzett szűkszavú információk szerint R. V. a hosszú ideje fennálló viták és családi konfliktusok miatt követte el tettét – feleségével válófélben volt. Mivel öngyilkosságot követett el, a büntetőeljáró hatóságok szerint nincs ok hivatalos eljárás indítására – a rendőrség csak az eset körülményeit vizsgálja.
„Senki sem sejtette a faluban, hogy ilyesmi történhet” – mondta a Pravda újságírójának tegnap a település polgármestere, Vražovičová Mária.
„Ez az eset mindannyiunkat mélyen érintett és megrázott. Más az, ha az ember egy újságban olvas hasonló történetekről, amelyek valahol máshol történtek és egészen más, ha olyan emberekkel történik, akiket személyesen is ismerünk. Nálunk még soha nem történt ehhez hasonló.”
A polgármester nem kívánt nyilatkozni R. V. családi kapcsolatairól. Megpróbáltuk megszólaltatni az elhunytak hozzátartozóit is, akiket a tragédia helyszínén, a ház előtt találtunk, de mivel nem kívánták, hogy zavarjuk őket, ezt tiszteletben tartottuk.
Az ügy kapcsán megkerestük a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási és Igazságügyi Őrszolgálatának főigazgatóját, Fábry Anton ezredest, aki nem kívánt nyilatkozni arra hivatkozva, hogy a rendőrségi vizsgálat még nem zárult le.
„Mi sem értjük, miért tette” – mondta telefonon.
A felfoghatatlan tragédia hátteréről tehát egyelőre semmi biztosat nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy az elkövető kétéves kislánya árva maradt…
(Megjelent 1996. május 8-án a Pravda napilap 6. évfolyamának 106. számában.)
(Szabad fordítás – Terra Rethe)
Az eredeti szlovák nyelvű cikk:
Tragédia Rétén – Megölte az apósékat, a feleségét és magát is
A rendőr elfordította a szemét a borzalmas látványtól, amelyet május hatodikának estéjén látott. Halálos ölelésben, vérben feküdt egymáson négy agyonlőtt test. Megpróbálta újraéleszteni a fiatal nőt, aki még életjeleket mutatott, de az néhány perc múlva meghalt. Az igazságot a Réte községben történt családi tragédiáról így már senki sem tudja meg. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy egy rövid veszekedés után Váradi Rastislav előhúzta a pisztolyát, és néhány másodperc alatt lelőtte a feleségét, az anyósát és az apósát. Ezután a pisztoly csövét a saját fejéhez szorította. Talán csak a véletlennek köszönhető, hogy az őrjöngő apa tombolását elkerülte két és fél éves kislánya, Natálka. Abban az időben, amikor árvává vált, kint játszott az udvaron.
Kiirtom az egész családot!
A Váradi házaspár már régóta veszekedett. A férj szinte betegesen féltékeny volt Vlastimilára. A szóváltások gyakran veréssel végződtek. Nem sikerült ugyanis úgy „beprogramoznia” a feleségét, hogy előre tudjon minden lépéséről.
Vlastimila többször is elmenekült tőle, meg akart szabadulni tőle. De ő mindig megtalálta. Nem könyörgésekkel, hanem azzal a fenyegetéssel, hogy kiirtja az egész családot, kényszerítette arra, hogy visszatérjen hozzá. Ő volt a második felesége. És őt már nem akarta elveszíteni. Amikor közölte vele, hogy beadja a válókeresetet, Váradi teljes őrületbe esett.
Rastislav Váradi a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási és Igazságügyi Őrségének (ZVJS) tagja volt. JUDr. Fábry Antont, a ZVJS főigazgatóját megkérdeztük, milyen dolgozó volt.
„1987-ben lépett be a testületbe, és a pozsonyi vizsgálati fogházban dolgozott egészen addig a szörnyű eseményig. 1993. december 1-jétől vezető szakreferensként – a fogvatartás és a büntetés-végrehajtás területének specialistájaként – dolgozott. Felvétele előtt rendes felvételi eljáráson esett át, beleértve a pszichológiai teszteket is. Betöltött tisztségét a törvényes előírások szerint látta el.”
Az emberek azonban, akik életének sötétebb oldalát is ismerték, ezt mondták róla:
„Az életben semmivel sem volt elégedett. Egoista volt, önzése napról napra nőtt. Maguk is látják – a többszörös gyilkosságtól sem félt. Lehet, hogy a munkában kiváló volt. De otthon? Egy közönséges barom!”
Váradi beváltotta a fenyegetéseit.
Aznap este a harmincegy éves Váradi Rastislav szó szerint berontott az apósáék házába. Dühödten kiabált a feleségével, Vlastimilával, hogy azonnal térjen haza, Szencre. Ahogy már többször korábban, most is valószínűleg mindenkinek a házban azzal fenyegetőzött, hogy megöli őket. Ezúttal azonban beváltotta az ígéretét. Néhány perces ordítozás és lövöldözés után a házban, szó szerint, síri csend maradt.
Váradi összesen hétszer lőtt. A család minden tagjára kétszer, ebből mindig egy lövést a fejbe.
Már 1994. október 22-én Váradi betörte az apósáék házának ajtaján az üveget, és mindenkinek halállal fenyegetőzött. Az anyós ekkor rendőröket hívott rá. Feljelentést azonban nem tett. Félt attól, hogy a lánya férje elveszíti az egyetlen munkáját, amelyet gimnáziumi végzettségével és be nem fejezett katonai főiskolájával el tudott végezni.
Akkor elhatározta, hogy elmegy a feletteséhez, és elmondja neki, mi történt. Nem sikerült megtudnunk, hogy valóban megtette-e. De megtudtuk, hogy a diószegi rendőrőrs parancsnoka telefonált Váradi felettesével. Azt javasolta neki, hogy beszéljenek a fejével. A Büntetés-végrehajtási és Igazságügyi Őrség egyik tagja mégsem viselkedhet így.
A ZVJS főigazgatója, JUDr. A. Fábry nem tudott erről az incidensről. Csak kérdésünk alapján fordult az illetékes szervekhez azzal a kéréssel, hogy adjanak jelentést erről a szabálysértésről, illetve Váradi Rastislav esetleges bűncselekményéről.
„A vizsgálat összesített eredményei alapul szolgálnak a további intézkedésekhez, ma még korai személyi változásokról beszélni, amelyeket közvetlenül a tragédia után foganatosítottak” – tette hozzá JUDr. Fábry A.
A rendőrséghez közel álló források azonban ugyanilyen „fejek hullását” jósolják a ZVJS-ben, mint a Barczi trafiksofőr meggyilkolásának ügyében, amelynek két modori rendőr volt a szereplője.
Elszökött a sírásó lapátjáról
A nők mintha megérezték volna, hogy a közeljövőben semmi jó nem vár rájuk. Lépteik egy pozsonyi jósdába vezettek.
„Szerdán délelőtt felhívott Imrich Polakovič jós, és megerősítette nekem, hogy mindössze néhány órával a gyilkosság előtt Vlastimila Váradiová és az édesanyja meglátogatták” – mondta nekünk az ügy nyomozója, Ing. Ernest Mészáros hadnagy.
Rastislav Váradi első felesége ezt mondta nekünk a tragédiáról:
„Sajnálom az ártatlan embereket, de őt egyáltalán nem. Mondhatom, hogy megmenekültem a sírásó lapátjáról. Hasonló incidensek a mi házasságunkban is történtek. Váradinak akkor még nem volt pisztolya – késsel fenyegetett. Amikor hazajött, és ki kellett tombolnia magát, mindig talált okot arra, hogy engem és a fiamat terrorizáljon. A válásunk több mint egy évig tartott. Amíg meg nem találta Vlastimilát, folyamatosan terrorizált és mindenben keresztbe tett nekem. Emlékszem a ma már elhunyt Váradi anyjának szavaira – amikor őrjöngött, mindig azt mondta nekem, hagyjam rá, majd megnyugszik. Ebből a házasságból egy nyolcéves fiam van. Váradi azonban kezdettől fogva semmilyen érdeklődést nem mutatott iránta.”
Örökbe fogadják Natálkát
A hármas gyilkosság áldozataitól való utolsó búcsúra szinte az egész falu eljött.
„Váradi apósát és anyósát – H. Ľudovít és Anna házaspárt – itt mindenki jószívű emberekként ismerte, akiknek nem voltak ellenségeik. H. Ľudovít a mezőgazdasági minisztériumban dolgozott, H. Anna fogtechnikus volt. Ez nagy tragédia a községünkben, amelynek áldozatai ártatlan emberek” – mondta nekünk Réte polgármestere, Vražovič Mária.
A H. házaspár háza a szörnyű esemény után elnéptelenedik. A meggyilkolt Váradi Vlastimila nővére, F. Jana, férjével és fiával valószínűleg valahová Közép-Szlovákiába költözik. Előtte azonban örökbe akarják fogadni az árván maradt Natálkát.
(Chrenko Peter
Fotó Illík Milan)
(Megjelent 1996. májusában a Plus 7 Dní hetilapban)
(Szloboda Tivadar cikkarchívuma – Szabad fordítás – Terra Rethe)
Az eredeti szlovák nyelvű cikk:
A háromszoros gyilkos magát is lelőtte
„Az általa elkövetett gyilkosságok a természetének következményei. Véleményem szerint pszichopata volt” – mondta a Nový Časnak egy fiatal nő, aki bizalmasan ismerte a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási és Igazságügyi Őrségének tagját, V. Rastislavot (31), aki hétfő este lelőtte apósát, Ing. H. Ľudovított (51), annak egy évvel fiatalabb feleségét, H. Annát, valamint saját feleségét, Vlastát (21). A három gyilkosság után a férfi saját magát lőtte le egy pisztollyal, amelyet legálisan tartott.
Mi előzte meg közvetlenül a tragédiát, amelyhez minden valószínűség szerint a pozsonyi börtönőr második házasságában történt összeveszés vezetett? Nem sokkal 16 óra után a feldúlt Rastislavot a szenci egészségügyi rendelőintézetben látták, ahová röviddel előtte berohant a felesége. Két órával később Vlastát egy közeli parkban látták ülni, ahonnan szülei házába ment, a négy kilométerre fekvő Rétére. Körülbelül húsz óra után tizenöt perccel Rastislav is megérkezett oda Alfa Romeo gépkocsijával. A feleségével, aki nem akart vele elmenni, a ház előtt veszekedni kezdett. Kiabálását több szomszéd is hallotta. A fiatal nő berohant a házba, ahol ott volt két és fél éves kislányuk, Natália, annak nagyszülei, nagynénje, nagybátyja, valamint azok hároméves fia, Marko. Hogy a gyerekek ne legyenek tanúi a házastársi veszekedésnek, kivitték őket a kertbe.
Körülbelül újabb negyedóra múlva lövések sorozata hallatszott ki a házból! A két kihívott rendőr közül az egyik golyóálló mellényben bement a házba. Az előcsarnokban borzalmas látvány tárult elé: nagy mennyiségű vér, amelyben feltehetően fejlövéssel megölt, Rastislav apósáék feküdtek. A fiatal nőt, akit a pisztolylövés fejbe talált, a Galántáról és Szencről kihívott orvosok megpróbálták megmenteni. A nő azonban a mentőautóban meghalt.
„Ez csapás a falura, ahol szinte mindenki ismer mindenkit” – mondta a Nový Časnak Réte polgármestere, Vražovič Mária. „A H. házaspár soha semmire nem panaszkodott. A meggyilkolt mérnök egykor az HNB titkára volt, az előző választási időszakban a helyi képviselő-testület tagja. Egy ideig a szövetkezetben dolgozott, jelenleg a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumában dolgozott. A felesége magán fogtechnikus volt Szencen. Mindketten közép-szlovákiai falvakból származtak, ahol valószínűleg el fogják temetni őket.”
„Ő volt a legjobb barátom, gyerekkorunk óta ismertük egymást” – mondta lapunknak Rastislav egyik szenci barátja. „Indulati állapotban cselekedett, egyszerűen nem tudta kezelni a helyzetet” – próbálta megmagyarázni annak a férfinak a tettét, aki három ember életét oltotta ki, majd saját magáét is. Véleménye szerint a férfi nem tudta feldolgozni, hogy második felesége beadta a válókeresetet.
„Kórosan féltékeny volt. Ezért ment tönkre az első házassága is. Első feleségét féltékenységből verte. Második felesége, aki a kislányukkal szülési szabadságon volt, nála jóval fiatalabb volt. Nagyon féltékeny volt rá, és állandóan gyanúsítgatta. Nem engedte, hogy bárhová menjen, mindent a szemére hányt. Ráadásul azután, hogy egy évvel ezelőtt műtéten esett át, már hosszabb ideje nem éltek házastársi életet. Nem tudott belenyugodni abba, hogy a második házassága is széthullik” – teszi hozzá a férfi, aki néhány órával a tragédia előtt beszélt a ma már halott Vlastával.
„Többször is megfenyegetett, hogy engem és a fiamat lelő” – nyilatkozta a Nový Časnak Rastislav első felesége, akinek volt férje több tízezer korona tartozást hagyott maga után a vissza nem fizetett ifjúházas kölcsönből.
„Már éjfél után, az esküvőnkön átéltem a féltékenységi jelenetét. És amikor konfliktusba került valakivel, lelövéssel fenyegetőzött. Nem tudom, hogy elmondom-e a fiamnak ezt a borzalmas tettet, akit a most már halott apja évek óta nem látott.”
Szenc további lakosai is megerősítették nekünk, hogy Rastislav nem egyszer fenyegetett meg embereket lelövéssel. A Galántai járás egyik falujában történt példátlan tragédiára még visszatérünk.
(vd, lis, foto do)
(Megjelent 1996. májusában a Nový Čas bulvárlapban)
(Szloboda Tivadar cikkarchívuma – Szabad fordítás – Terra Rethe)
Az eredeti szlovák nyelvű cikk:
„Azon az éjszakán megéreztem, hogy valami rossz történt…”
„Az eset nagyon súlyos – életveszély. Elsőbbséggel szerdán védelmi mágikus kört készítek (nem lesz késő?)” – írta május 6-án délután három órakor klienséről szóló hivatalos jelentésébe Mgr. Polakovič Imrich. Ez a kliens V. Vlasta volt, akit még ugyanazon a napon, körülbelül öt órával később, a Szenchez közeli Rétén saját férje lőtt agyon a szüleivel együtt.
Hétfőn délután egy órakor Vlasta az édesanyjával, H. Annával együtt érkezett egy ismert pozsonyi jósdába, ahová két héttel korábban jelentkeztek be. Az elviselhetetlen családi helyzet sürgősségére tekintettel egyeztetett rendkívüli időpontra H. Anna férjével, valamint Vlasta édesapjával együtt jöttek. Ő azonban kint várakozott a lánya hároméves unokájával. Vlasta a házasságában fennálló problémákról beszélt a jósnak.
„Iszik, késsel fenyegeti, azzal fenyegetőzik, hogy ha elmegy, lelövi. Az apósa egyszer saját maga vitte őt összeverve, a kislányával együtt a szüleihez (Rétén laknak, 4 kilométerre Szenctől). A férj berúgta a családi ház ajtaját, fenyegette az anyósát. A rendőrség azt tanácsolta Vlastának, hogy tegyen büntetőfeljelentést. Bevallotta nekem, hogy a férje akkor is verte, amikor már terhes volt. A férj kórosan féltékeny, odakint is keresi a konfliktusokat és a verekedéseket. Azzal fenyegette Vlastát, hogy ha elválnának, eljön és mindannyiukat kilövi. A kislánya nélkül (Natálka, 3 éves) nem tud élni, miközben az első házasságából származó fia nem érdekli” – áll az említett jelentésben.
A jelentés továbbá megállapítja, hogy mindkét nőnek megszakadt élet- és tudatvonala volt, mindkettőjük hüvelykujja blokkolva volt, ami pszichikai problémákat, félelmet jelez.
Vlasta egy családi fényképet mutatott a jósnak, amelyen a férjével és a kislányával volt látható.
„Amikor a fényképet a mágikus kristály alá helyeztem, a képen a férfi szemei kinyíltak, üres tekintete volt. Mentálisan beteg volt, pszichopata. A kristály kialudt, ami veszélyt jelez. Továbbá azt mutatta, hogy a férj sem a kislánya, sem a felesége iránt nem érez szeretetet. Frusztrálja, hogy a második házassága nem úgy alakult, ahogy ő akarta, a feleségét rabszolgának szeretné. A kristály szerint kórosan féltékeny, alkoholfüggő, agresszív. Vlasta azt állította, hogy a szolgálati fegyverén kívül más fegyverei is vannak. A kristályban a család jövőképe is megjelent – csak Natálkát láttam valamilyen kisfiúval, ahogy egymáshoz bújtak” – áll az egyébként pszichológus Polakovič I. jelentésében.
Vlasta a jós előtt végleg eldöntötte, hogy ezen a héten, valószínűleg szerdán, elköltözik a szüleihez, és elválik a férjétől. A jós azt tanácsolta neki, hogy semmilyen körülmények között ne engedjék be őt a házba, és azonnal hívják a rendőrséget.
„Hétfőről keddre virradó éjjel nem tudtam aludni. Tudtam, hogy valami rossz történt velük. Amikor a tragédiáról olvastam az önök újságjában, azonnal felhívtam a rendőrséget.”
(Lispuchová Silvia)
(Megjelent 1996. májusában a Nový Čas bulvárlapban)
(Szloboda Tivadar cikkarchívuma – Szabad fordítás – Terra Rethe)
Az eredeti szlovák nyelvű cikk:
