„Az Isten megjelent álmomban és azt mondta, hogy ölnöm kell…
A gyilkos elmeállapotát a pozsonyi kórházban figyelik meg. “ Pozsony, szept. 7.
Pozsony és Galánta között fekvő Réte községben borzalmas gyilkosság történt, amelynek tettese jelenleg a pozsonyi állami kórház elmegyógyászati osztályán van megfigyelés alatt. Nincsen ugyanis kizárva, hogy a gyilkos, Dóka Benjámin fiatal és jómódú rétei gazdálkodó nem teljesen beszámítható.
A gyilkosság körülményeiről, amelyek bizonyos tekintetben egészen misztikusak, az államügyészség ma délelőtt kapott
terjedelmes csendőrségi jelentést.
Rétén a Dóka család nagyon el van terjedve és a falu leggazdagabb családjai közé tartozik, de néhány tagja többé-kevésbé beszámíthatatlan. Dóka Benjámin, a most felfedezett gyilkosság tettese 1925-ben megházasodott és
távoli rokonát, Dóka Júliát vette feleségül. Noha a fiatalember nagyon szerette a feleségét, a házasság mégsem volt boldog. A menyegzőt februárban tartották meg és februártól májusig az asszony a rossz bánásmód miatt nem kevesebbszer, mint háromszor volt kénytelen megszökni a férjétől.
Kétszer a férj kérésére visszatért, harmadszor azonban már hajthatatlan maradt és inkább cselédnek állt be egy Dóka
Sándor nevű rokonához. Itt szolgált egészen 1928 júniusáig, majd Pozsonyba szegődött, ahol özvegy Herzfeld Lajosné Stefánik-út 25. szám alatt lakó asszonyhoz szegődött el.
Hogy a családi béke felborulásának mi volt az oka, azt csak feltételezni lehet. Nagyon valószínű, hogy főkép a férj szülei okozták a katasztrófát, és pedig azért, mivel a fiatalasszonynak még házasságon kívül született meg a kislánya. Ez a körülmény kiderül Dóka Benjáminné ezidén, augusztus 28-án írt leveléből, amelyet Rétén lakó férjéhez intézett pozsonyi szolgálati helyéről. A levélben, amely feltűnő intelligenciára és érző, jó szívre vall, a szerencsétlen sorsú fiatalasszony azt írja a férjének, hogy hajlandó mégegyszer megbocsátani neki és visszatérni hozzá, de csak
abban az esetben, ha külön lakásról gondoskodik, mert a szüleivel nem élhet együtt, a kislányától nem hajlandó megválni.
Ugylátszik, hogy teljesen az asszony intencióján és akaratán kívül ez a levél lett a tragédia okozójává. Dóka Benjámin
ugyanis éveken keresztül se tudta elfelejteni a feleségét és folyton hazahívta. Maga is tudta azonban, hogy a béke a szülei, meg a felesége között nem lehet tartós. A súlyos lelki válság és harc, amelyen a fiatalember keresztülment és amelyből nem tudott akaratának gyöngesége folytán kivezető utat találni, megfosztotta őt józan itélőképességétől.
Már augusztus 29-én és 30-án faluszerte híresztelte, hogy az anyjának, Dóka Évának 31-re virradó éjjel meg kell halnia, az apjának pedig egy héttel később, szeptember 7-én éjjel.
Azt is megmondotta mindjárt, hogy az anyját meg fogja fojtani és pedig vagy spárgával, vagy pedig nadrágszíjjal. A legkülönösebb azonban az volt, hogy mivel indokolta ezt az elhatározását. Az Isten jelent meg álmomban, beszélt
hozzám és kijelentette, hogy a feleségemmel kell élnem, nem pedig a szüleimmel.
Az öregeket meg kell ölnöm és az asszonyt haza kell hoznom. Ez a zavaros beszéd megdöbbentette az ismerősöket, annál is inkább, mivel augusztus 30-án este 8 órakor Dóka, a Hollósy házaspárnak az utcán már azt mondotta, hogy az anyját már meg is ölte.
Hollósyék nyomban Dókáékhoz siettek és megkönnyebbülten konstatálták, hogy a fiatalember állítása nem igaz. Nem is sejtették, hogy a katasztrófa mily közel van.
Ugyanezen este egynegyed 11 óráig Dóka Benjámin Dóka Lajos nevű rokonánál tartózkodott, azután hazament és
lefeküdt aludni, 11 óra után azonban felkelt és a vele egy szobában alvó öreg édesanyját puszta kézzel megfojtotta, csupán az asszony szájába gyömöszölt egy darab rongyot, nehogy kiabálhasson.
Azután, mintha mi sem történt volna, visszafeküdt az ágyba, cigarettázott, aztán aludt reggelig, majd Sándor öccsével közölte, hogy az anyjuk az éjjel meghalt, mivel pedig nem bírta a haldolkást látni, ő maga is „segített neki meghalni.”
A halottvizsgáló orvosnak gyanuja támadt és pár nap múlva a csendőrség megállapította, hogy gyilkosság történt.
A vizsgálat során sor került Dóka Benjámin letartóztatására és így csak a véletlennek köszönhető, hogy szeptember 7-én éjjel a gyilkos nem végzett az édesapjával is, aki különben szintén nem egészen normális ember benyomását kelti.
A vizsgálat során nagyon különös dolgok derültek ki még. Kiderült, hogy Dóka Benjámin anyja tudta nélkül a galántai Népbankban elhelyezett 1700 koronájából 1000 koronát kivett. Azt hangoztatta, hogy a faluban sürgősen építeni kell egy új iskolát és erre a célra odaadta Galambos evangélikus református (jav. Terra Rethe) lelkésznek anyja 1600 korona értékű ékszereit.
Mindenféle szociális természetű „reformmal” is foglalkozott a meghasonlott ember, így többek között Pozsonyban erőszakkal el akarta koboztatni az egész borállományt és az összes cipőket azzal a céllal, hogy az eladási árat a koldusok között osszák fel.
Hogy miért éppen a bort és cipőket, azt nem tudni. A további vizsgálat elsősorban még azt van hivatva megállapítani, hogy nem szimulál-e az anyagyilkos.
(A Reggel munkatársától)
Megjelent 1929. szeptember 8-án az A Reggel napilap 9. évfolyamának 208-ik számában.
Kiegészítés
A Dóka család tragikus esetéről több újság is beszámolt, köztük Kassai Újság, vagy épp a temesvári Déli Hírlap. Az utóbbi lapban azonban téves információk is megjelentek, többek között az az állítás, miszerint: „A gyilkosság után anyja holttestét feldarabolta és a folyóba dobta.” Ez az állítás tényszerűen nem felelt meg a valóságnak.
Dóka Éva valóban 1929. augusztus 31-én, fia keze által hunyt el, aki elmeháborodott állapotában megfojtotta 75 éves édesanyját.
Dóka Benőt ezután letartóztatták és 47. életévét betöltve, 1930. november 25-én hunyt el Bazinban.
Édesapja, aki 1929-ben megmenekült fia kegyetlen szándéka elől, 1933. augusztus 15-én, 79 éves korában hunyt el.
Benő öccsét, az ifjabb Dóka Sándort a Benes dekrétumok alapján 1947-ben kitelepítették Rétéről, ahogy húgát, Sándor Károlyné Dóka Annát is.
Dóka Benő és unokatestvére, Dóka Julianna 1925. február 15-én kötöttek házasságot Rétén. Juliannának ekkor már volt egy kétéves, házasságon kívül született Johanna nevű kislánya, Macsicza Lajostól.
Johanna 1930-ban még anyai nagyszüleinél, Dóka Károlynál és Rajczi Jusztinánál élt, később Németországba került ahol családot alapított és megszületett leánya Erika.
Dóka Julianna sokat foglalkozott hitével és rendszeresen foglalkozásokat, bibliaórákat tartott gyermekeknek, sokszor saját otthonában, mely az egykori ún. Wágner-ház mellett található.
A köztiszteletben álló özvegy 1980. május 18-án hunyt el 82 éves korában, a rétei református temetőben nyugszik.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Temesvári Déli Hirlap 5. évf. 206. szám – 1929. szeptember 11.
Rétei református anyakönyvek bejegyzései
Özv. Macsicza Sándorné Neszméry Ilonka – Dóka Johanna sógornője
Özv. Szloboda Elemérné Macsicza Anna – egykori községi postás
Bohony Beáta – református lelkipásztor
https://www.familysearch.org/
https://slovakiana.sk/
https://adt.arcanum.com/
