(Mivel a nyomozás a cikk megjelenésekor még nem zárult le, a szerkesztőség az összes nevet megváltoztatta. – Az áldozat Nogely Tibor rétei üzletember volt.)
A SAJÁT CSALÁSAINAK ÁLDOZATA
Az év eleje óta az országban hét magánvállalkozót gyilkoltak meg. A közvélemény figyelmét nemrég egy bizonyos M. Igor mérnök esete keltette fel, akinek holttestét a rendőrség a Báger halastó melletti szennyvízcsatornában találta meg Simonyban (1949-től szlovákul Partizánske – szerk. megj.).
Igor villamosmérnök volt. Jól fizetett állásban dolgozott az állami szektorban. Édesapja után nagy házat örökölt Réte községben. Egy fiatal, ambiciózus mérnöknőt vett feleségül, aki két gyermeket szült neki.
1989 végén kezdett el gondolkodni a magánvállalkozáson. Kiváltotta a vállalkozói engedélyt, és az örökölt házat vendéglátóhellyé alakította át. Rövidesen azonban rájött, hogy a vendéglátóipar nehezebb, mint ahogy elképzelte.
– Panaszkodott nekem, hogy lopnak tőle az alkalmazottai – mondta el édesanyja, Alena.
– Gyakran veszekedett a feleségével is, mert szerinte nem segített neki eleget.
A viták, az üzletmenet, az adósságok – a gondok teljesen elhatalmasodtak felette. Elkezdett kételkedni önmagában és inni kezdett. Minden nap részegen ment haza. A vállalkozása hanyatlani kezdett, a családi élete pokollá vált. Végül a felesége válókeresetet nyújtott be.
ADÓSSÁGOK ÉS CSALÁSOK
Úgy döntött, bezárja a veszteséges vállalkozást, és újrakezdi. Ez azonban egy súlyos alkoholista számára nem volt egyszerű. Nem talált munkát, ezért a régi adósságait újabbakkal törlesztette. A gyerektartást sem fizette.
Megszakította a kapcsolatot a régi ismerőseivel és még a saját testvérei is elfordultak tőle. Csak az édesanyját látogatta, aki néha pénzt küldött neki. A csekkekről szóló nyugtákat imakönyvébe rejtette – ha a többi fia megtalálta volna őket, bizonyára nagyon megharagudtak volna.
A hitelezők elől új élettársánál, S. Évánál talált menedéket Simonyban. Éva elvált, rokkantnyugdíjas asszony volt, hét gyermekkel.
– Egész nap csak a kanapén feküdt és ivott – mesélte nekünk Éva legidősebb fia.
– Eltartatta magát, semmit nem adott a háztartásra. Egyik nap hazajött olyan dolgokkal, amiket a rétei szomszédjától lopott el. Azt mondta, csak azt vette el, ami őt illette. Az illető ugyanis állítólag tartozott neki.
A sértett beperelte őt a galántai polgári bíróságon. Ekkor kezdett Igor a későbbi gyilkosainak dolgozni.
Volt felesége egy hónappal a halála előtt még beszélt vele telefonon.
– Úgy éreztem, mintha végre összeszedte volna magát – mondta. – Azt mondta, előnyös üzleteket kezdett. Ismerősök, akik Pozsonyban találkoztak vele, állították, hogy kiváló formában van és egyáltalán nem iszik.
HALÁL AZ AUTÓBAN
Amikor a tizenhét éves J. Marián a simonyi Báger halastónál horgászásból tért vissza, meglepte, hogy a szennyvízcsatorna körül nagy mennyiségű megszáradt vért látott. Szólt az apjának, és együtt néztek bele a gödörbe, ahol egy nejlonba csomagolt holttest feküdt – Igoré.
A nyomozást vezető rendőr, Jendrál Bruno őrnagy (Nagytapolcsány) így nyilatkozott:
– A meggyilkolt személyt a személyi igazolványa alapján azonosítani lehetett, ez nem okozott gondot. A nehezebb az volt, hogy megértsük a gyilkosság indítékát. Kiderült, hogy a banki kölcsönökön kívül magánszemélyeknek is tartozott 200 000 koronával. De ilyen összeg miatt a maffiavilágban ritkán ölnek.
A nyomozás csak akkor lendült előre, amikor a sajtó közölte a meggyilkolt fényképét. Ekkor három cég is jelentkezett, akiktől Igor 600 000 korona értékben vett árut, hamis fizetési igazolású számlák alapján.
A fizetéshez egy nem létező számláról származó, hamis pecséttel ellátott dokumentumokat használt.
A vásárlások során nem volt egyedül. A rendőrség megtalálta azokat a férfiakat, akik vele tartottak. A nyomozás megállapította, hogy a gyanúsítottak röviddel a gyilkosság előtt is találkoztak vele.
A tizenkilenc éves R. Pál vallomása szerint a gyilkosságot nagybátyja, Iván követte el. A fiú később segített eltüntetni a holttestet, de állítása szerint egészen addig nem tudta, miben vesz részt. A nagybátyjával és annak barátaival – V. Miroslavval és M. Igorral – egész kellemes napot töltöttek együtt. Kirándulni voltak Oszlányban, este pedig „lehorgonyoztak” egy báni bárban, ahol pincérként dolgozott egy másik ismerősük, N. András.
A bárból éjjel kettő körül távoztak András autójával, abban a járműben lőtte meg Iván Igort. A sértett elvesztette az eszméletét, de rövid idő múlva magához tért és védekezni kezdett.
Fél óra múlva már holtan feküdt a csatornában. A testén öt lőtt sebet találtak.
M. Igor ál-vásárlóként működött, aki társai számára szerzett be árut. Nem tudott velük megegyezni a jutalék kifizetéséről, ezért ultimátumot adott nekik. Azt is kilátásba helyezte, hogy feljelenti őket a rendőrségen.
Ez a vakmerőség az életébe került.
Katarína Benková
Fotók: DA
Megjelent 1994-ben a Život hetilap 45. számában
Forrás: Szloboda Tivadar cikkarchívuma
1994. szeptember 6-án az Újszó napilap 47. évfolyamának 206-ik számában közölt bejegyzés szerint a tettesek és a gyilkos fegyver is előkerült:
Megtalálták a gyilkosokat (TASR-hír)
Tegnap a kora reggeli órákban a rendőrség őrizetbe vette annak a 37 éves simonyi vállalkozónak a gyilkosait, akinek holttestét augusztus 22-én találták meg. A rendőrség nagytapolcsányi bűnügyi osztályának parancsnoka elmondta, hogy a tettesek – valamennyien harminc év körüliek – szintén vállalkozók Simonyból, illetve Bánból. A rendőrök megtalálták a gyilkos fegyvert is, amelyet a tettesek egy víztározóba dobtak. A kegyetlen emberölés motívuma valószínűleg tartozások miatti nézeteltérés volt.
A Život hetilap eredeti szlovák nyelvű cikke:
