Ha őszinte akarok lenni, nem is tudom, hogyan kezdjek beszélni Szabó Józsefről, a képzőművészről, aki már hosszú évek óta együttműködik a Csehszlovák Vöröskereszt Szlovák Központi Bizottságával, és aki nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy e szervezet propagandisztikus és agitációs anyagai egyre magasabb színvonalúak legyenek.
Rajzok, grafikák, oklevelek, prospektusok, röplapok, könyvborítók és illusztrációk ezrei – mindez csupán töredéke érdeklődése széles spektrumának. Azok közé a képzőművészek közé tartozik, akik tudatában vannak alkotásaik címzettjeinek.
Vitalitásának forrása, s egyben élete hitvallása mindenekelőtt a munka. Ez az optimizmusának is a forrása. Valószínűleg ezért képes alkotó módon napi tizenkét, gyakran ennél is jóval több órát dolgozni, a szombatokat és vasárnapokat sem kivéve.
„Nem szeretem a körülményesen megfogalmazott elméleteket a képzőművészeti alkotásról” – mondta –, „inkább beszéljenek helyettem a műveim.”
E szavait nemrégiben egy alkalmazott grafikai kiállítás is igazolta, amelyen sokoldalú művészként mutatkozott be. Különösen jellegzetesek a tollrajzai, amelyekkel talán a legmeggyőzőbben dokumentálja, hogy kiváló ismerője az emberi kapcsolatoknak. Könyvgrafikái, emblémái és oklevelei pedig ékesen bizonyítják, hogy a betűtípusok sokfélesége ellenére is lehetséges ezeket szervesen, szintetikus egységbe kapcsolni a rajzzal.
Illusztrátorként a szerző azt is bizonyítja, hogy ez a képzőművészeti műfaj olykor dráma, máskor pompa, de minden esetben csodálatra méltó átváltozás, amely során folyamatosan növekednek a képzőművészeti és művészi követelmények.
Szabó József alkotói munkássága világos bizonyítéka annak, hogy megtalálni a saját kézjegyet gyakran bonyolult dolog. Annál inkább megérdemli ez a szerény és szorgalmas művész a tiszteletünket és csodálatunkat.
(boň)
Megjelent 1989-ben a Zdravie folyóirat 45. évfolyamának 10. számában.
Forrás:
https://dikda.snk.sk/