Karátsony Imre 1928. június 24-én született Rétén, Karátsony Dániel és Gergely Eszter helyi református földműves szülők elsőszülött gyermekeként.
Nagybátyja volt Karátsony János és Karátsony Imre, kik az első világháborúban estek el.
Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Szencen, Komáromban, Érsekújvárban és Pozsonyban végezte.
A hároméves karnagyképzőt a pozsonyi Kerületi Népművelési Intézetben végezte.
A második világháborút követő magyarellenes jogfosztások és a Benes-dekrétumok következtében a Karátsony családot kitelepítésre ítélték Rétéről. Végül a deportálást elkerülték, azonban a család leszármazottai közül mára már senki sem maradt a községben.
1951-ben Bátorkeszire került a magyar tannyelvű alapiskolába. Felső tagozatos tanulókból alapította meg az első éneklő csoportját, amely harmonikakísérettel egyszólamú népdalcsokrokat énekelt.
Aktívan 1958-tól foglalkozott karvezetéssel: három kórust vezetett, a kicsinyek kórusát (alsó tagozat), az idősebb tanuló énekkarát (felső tagozat), valamint a felnőttek énekkarát, amelybe az énekelni szerető falubelieket gyűjtötte össze. Az iskola gyermekkórusa szinte megszámlálhatatlan első díjat ért el járási és kerületi énekversenyeken, állandó résztvevője volt a háromévente megrendezett Galántai Kodály Napoknak, melyeknek köszönhetően több kulturális rendezvényen kaptak fellépési lehetőséget.
Karátsony Imre rendszeresen készített hangfelvételeket az iskolai kórus és a szólisták betanult dalaiból, melyek évek múltán véletlenül kerültek elő, és lettek modern technikával feldolgozva. Egy alkalommal a Magyar Rádió budapesti zenei szerkesztője is felkereste a kórust, és felvételt készített, amelyet a rádió műsorára is tűzött.
Neve összeforrt a bátorkeszi magyar alapiskolával, ahol 34 évig, haláláig dolgozott. Becsületre, őszinteségre, tiszteletre nevelte diákjait. Szerették nyíltságáért és őszinteségéért, kedves és szerény emberként ismerték országszerte. Nagyon szerette a munkáját, amely nem teher volt számára, hanem olyan szükséglet, amely az emberek javát szolgálja. Mindig önzetlenül tudott másoknak adni, egész életét az iskolának, az ifjú nemzedék nevelésének szentelte.
Alapító- és élete végéig állandó tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Aktívan részt vállalt a Csemadok helyi szervezetének kulturális munkájában, mint énekkarvezető, de a pénztárosi munkát és ő végezte.
Számos kitüntetés és elismerő oklevél tulajdonosa: 1963-ban és 1969-ben a Pedagógusnap alkalmából járási kitüntetést vett át; 1979-ben, addigi munkája elismeréseként pedig megkapta a szlovák kulturális minisztérium A kultúra érdemes dolgozója címet.
Karátsony Imre hátrahagyva feleségét 1985. április 3-án hunyt el Pozsonyban. Búcsúztatására április 9-én Bátorkeszin, temetésére pedig ugyanazon napon a rétei református temetőben került sor.
Sírja a szülei és az öccse, Dániel (1933-1970) nyughelyének közvetlen közelében található.
A 2026-os Kodály Napok keretében a rétei Csemadok szervezete egy zártkörű megemlékezés alkalmával megkoszorúzta többek közt Karátsony Imre sírját is.
2010. június 6-án a bátorkeszi kultúrházban ünnepi megemlékezést tartottak halálának 25. évfordulója alkalmából, melyen fellépett a volt tanítványokból alakult, és ma is aktívan működő Karátsony Imre kórus, melyet olyan egykori szólisták alkotnak, akik különböző énekversenyeken díjakat nyertek, örömet és dicsőséget szerezve ezzel a tanító úrnak és a magyar iskolának.
2022-ben a bátorkeszi Kováts József Alapiskolában teremavató ünnepségre is sor került, amely keretén beül többek közt Karátsony Imréről elnevezett tantermet avattak az intézményben.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
https://csemadok.sk/
https://www.familysearch.org/
https://adatbank.sk/
https://www.cintoriny.sk/
https://dunataj.sk/
https://felvidek.ma/
A Hét – 22. ávfolyam, 30. szám – 1977. július 30.
Új Szó – 38. évfolyam, 82. szám – 1985. április 26.
