A dunaszerdahelyi emberek jól ismerik a Sárga kastélyt. Ebben a XVlll. századból származó épületben kapott otthont a Csallóközi Múzeum. A kastély keleti szárnyának egyik boltíves helyiségében egy fekete hajú hölggyel, Tóth Izabellával, a minap végzett okleveles néprajzkutatóval beszélgetek.
Fekete hajú hölgy a Sárga kastélyban Nemcsak a színek játéka megkapó hanem a munkakör, amelyet Izabella ellát és az egész kastély titokzatos légköre is.
— Mikor határoztad el, hogy néprajzos leszel?
— Már a gimnázium harmadik osztályában teljes komolysággal készültem a pedagógusi pályára. Magyar-történelem szakos tanárnő szerettem volna lenni. Sajnos, az eszményi tantárgvpárosítási szak nem nyílt meg, ezért egy rokon szak után kellett néznem, így kötöttem ki a néprajznál.
— Befolyásolta-e elhatározásodat, hogy a történelem rokon tudományai közé tartozik a néprajz is?
— Talán ez ts megfordult a fejemben, de ami döntően a néprajz felé sodort az az általános iskolás koromban végzett néprajzi gyűjtés volt.
— Beszélj erről bővebben!
— Az általános iskola és a gimnázium valamennyi osztályát Szencen végeztem. Nyolcadik osztályba jártam, amikor Polák Margitka szenci könyvtárosnő kezdeményezésére olvasókört alakítottunk. Mindenféle könyveket böngésztünk elbeszélgettünk tartalmukról. Később áttértünk különféle tárgyak gyűjtésére. Sok korsót, könyvet, háztartási kelléket és más tárgyakat hordtunk össze, amelyekből kis kiállítást rendeztünk a régi könyvtár egyik helyiségében.
Aztán Csuka Gyulánénak, a helybeli általános iskola tanítónőjének javaslatára parasztbútorok gyűjtésébe kezdtünk.
Egy régebbi Szenczi Molnár Alber napok műsorának részeként a látogatók is megtekinthették parasztkonyhánk és parasztszobánk szép darabjait.
— Tehát ez az iskolai élmény vált döntő motívummá amikor a pozsonyi Commenius Egyetem néprajzi karára jelentkeztél?
— Igen, s elhatározásomat nem is bántam meg.
— Mikor végeztél először néprajzi jellegű gyűjtőmunkát önállóan?
— Egyetemi éveim alatt a komáromi járásban gyűjtöttem anyagot szakdolgozatomhoz, amelyet a népi gyógymódokról írtam. Zárójelbe teheted, hogy ezt a munkát szeretném folytatni a Csilizközben is. Legizgalmasabb gyűjtéseim azonban Medvesalján voltak. Akkor voltam először hosszabb ideig egyedül távol. Az ott eltöltött két hét alatt megismertem a medvesalji emberek jóságát, szívélyességét. Sokukkal a mai napig is levelezek.
— Hogyan fogalmaznád meg tömören munkád tárgyát?
— A néprajz a népek életmódjával és műveltségével foglalkozik. Főként olyan dolgok után kutat, amelyeket nem rögzítettek írásban: tehát a nép körében használt, használatos tárgyak, de a népköltészet, népzene, néphit, sőt a népi tánc is tárgykörébe tartozik.
— Min dolgozol jelenleg?
— Leltározom és szakmai kutatásokat végzek a Csallóközben.
— Szenci diákéveid alatt nagy irodalombarát hírében állottál. Gyakran tértél vissza egy-egy szavalóversenyről győztesen. Él-e még benned a szép szó utáni vágy?
— Egyetemi éveim alatt figyelmem csaknem teljesen a néprajzi irodalomra korlátozódott. Még este elalvás előtt is néprajzot lapozgattam. Most úgy érzem, hogy hiányoznak a szépirodalmi művek, a lemaradást igyekszem be
pótolni.
— Mátyusföldi vagy, Boldogfán élted le gyermekkorodat. Szólj most szűkebb szülőföldedről.
— Nagyon szeretem Boldogfát amely a közelmúltban Püspöki Nagy Péter történész kutatásai, révén országos hírnévre tett szert. A falu templomának egyik falán római kori feliratot találtak, amelynek titkát a neves történész fejtette meg. Többek között ez is bizonyítja falunk ősi mivoltát. Szakmai szempontból nem lenne haszontalan például az egykori boldogfai foglalkozásokat felkutatni.
— Váltsunk témát, beszéljünk most egy keveset önmagadról. Milyen terveid vannak?
— Nagyon sok tervem van, a magánéletem is bizonyára nagyot változik a közeljövőben; esetleg férjhez megyek . . .
— S mi lesz a szakmáddal?
— Ha megszületnek a gyerekek egy időre félreteszem, de később mindenképpen folytatom a néprajzkutatást.
— Kedvenc virágaid?
— A nefelejcs és a pimpimpáré.
— Szeretsz-e főzni?
— Sajnos tanulmányi éveim alatt időből nem futotta a főzésre, de azért egyszer kétszer már megpróbáltam, s az elkészített ételnek — állítólag — jó íze volt.
— Szoktál-e álmodni?
— Álmodni igen, álmodozni nem. Nincsenek világmegváltó terveim. S bár egyelőre még nem találom a helyem, remélem, hogy az új életformára mielőbb áttérek és terveim nagyrészét valóra válthatom.
Kép és szöveg:
Balajti Árpád
Forrás:
Megjelent 1978. november 21-én az Új Ifjúság hetilap 27. évfolyamának 47. számában