A Bézay család Rétéhez köthető történetét a 19. század elejéről kezdjük, amikor is 1820. január 31-én Bézay Antal, Bézay Mihály és Selye Anna Lakácsról (Nyitra vármegye) származó fia a boldogfai templomban összekötötte életét Karátsony Antóniával, Karátsony István és Elleiner Mária hajadon lányával.
A család ezután Lakácson gyarapodott és kilenc gyermekáldással később költöztek át/vissza Rétére.
Több gyermekük ezután Rétén hunyt el, többek közt Emília lányuk 1855-ben, de az elsőszülött ügyvéd fiuk Miklós is, kinek sírja a mai napig megtalálható a katolikus temetőben. Szintúgy Valentina/Vilma lányuké, aki 1884-ben hunyt el és sírja még csakugyan fellelhető (sírkövét 2023-ban állította fel újra a Terra Rethe polgári társulás) az említett temetőben.
Örök béke tetemének, örök emlékül…
A felnövekvő gyerekeik szétszóródtak a megyékben, Bézay Karolina Csernyei Friderikuszhoz ment feleségül és Alsórécsényben (Nyitra vármegye) telepedtek le.
Bézay Mária lányuk 1855-ben Boldogfán feleségül ment Lukácsy Istvánhoz és Vedrődön születtek gyermekeik, később 1901-ben Pőstyénben hunyt el.
A réteiek számára legismertebb gyermekük Bézay Szilárd volt.
1828. május 18-án született Lakácson, diákéveit Nagyszombatban töltötte, ahol a Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium iskoláját látogatta.
Nevével 1861-ben még a megye alsó-csallóközi járásának esküdtjei közt találkozhatunk, 1881-ben a közgyámi tisztséget tölti be amikor is a Pozsonyi járás szolgabírájává választják, majd 1887-től 17 éven keresztül főszolgabíró lesz.
Szilárdot megtaláljuk a Pozsonyvármegyei Régészeti Egyleti tagja közt, a Pozsonymegyei Gazdasági Egyesület pénztárnoki tisztségét is évekig betöltötte, de a Pozsonyi Magyar Közművelődési Egyesület igazgatóválasztmányának tagja is volt.
1896. október 18-án személyesen részt vett Dévényben a millenniumi emlékmű felavatásán – ezt az emlékművet az első világháború után a megszálló csehszlovák katonák barbár módon felrobbantották.
Bézay Szilárd 1917. október 5-én hunyt el Pozsonyban, nagyborsai származású feleségétől, Farkas Eteltől négy gyermeke született, valamennyiük Rétén.
Az alább a négy gyermekük, Mária, Jenő, Gyula és Kornél családját mutatjuk be több-kevesebb fellelhető információval:
1. Bézay Mária (1858. szeptember 6. Réte – 1930. július 30. Pozsony)
1881. május 26-án ment feleségül Pozsonyban az oszlányi (Bars vármegye) származású Tagányi Nándorhoz, aki többek közt magyar királyi pénzügyi tanácsos volt és a pozsonyi Toldy Kör elnöke (a Toldy Kör tagja volt sogorának, Bézay Kornélnak fia, Dezső is.)
1883-ban született meg Etelka lányuk, aki 26 éves korában tuberkulózis következtében Nyitrán elhunyt, viszont testét Pozsonyba szállíttatták és a Szent András temetőben helyezték örök nyugalomra, ahova később mindkét szülőt is temették.
Bézay Máriát 1930. augusztus 1-én temették el és a gyászolók nagy csoportja kísérte utolsó útjára a hitvesi erényekben kiváló magyar nagyasszonyt, ki megértő szeretetével és a szenvedés próbára tevő perceit is legyőző hitével megmarad mindig szeretteinek emlékezetében. A hálás kegyelet fog virrasztani hamvai felett! A mély gyászában igaz részvéttel osztozik a pozsonyi magyarság. – írta a korabeli sajtó.
2. Bézay Jenő (1860. augusztus 31. Réte – 1923. január 21. Vác)
Az általános iskola után tanulmányait a Pozsonyban a katolikus gimnáziumban kezdte majd a hatodik osztálytól az evangélikus főiskolán folytatta.
Bézay Jenő személyében a Pozsonyi magyar királyi posta- és távírda igazgatóságának egykori főtisztjét, valamint később a váci postahivatal főnökét tisztelhetjük.
1884-ben postahivatali gyakornokból postai segédtisztnek nevezték ki, majd az évek alatt elérte a főtiszti rangot.
1889. augusztus 16-án a pozsonyi Máriavölgyben vette feleségül Effenberg Máriát. Családjukkal az 1911-es áthelyezését követően Vácra költöztek, ahol rövid időn belül szintén nagy tiszteletet vívott ki magának.
1914-ben házasságkötésüknek negyedszázados évfordulóját felhasználta a váci postahivatal tisztikara és a tisztelők nagyszámú serege és szíves üdvözölteikkel, virágokkal halmozták el az ezüstmenyegzőjüket ülő házaspárt.
Az első három gyermekük Pozsonyban született, míg a negyedik, ifjabb Jenő, a budapesti Erzsébetvárosban.
Bézay Jenő hosszú betegség után 1923. január 21-én hunyt el Vácott, a helyi alsóvárosi temetőben nyugszik.
Elsőszülött fia dr. Bézay Ödön (1890) a pozsonyi líceumban tanult, majd tanácsi segédfogalmazói állást töltött be Budapesten. Az első világháborúban hadnagyi rangban szolgált a császári és királyi 14. tábori tüzérezredben, az északi orosz frontról írt levelét a Vác és Környéke lap jelentette meg 1916-ban:
„Húsvét vasárnapján történt, hogy a muszkák a fronton végig apró zászlókat, zsebkendőket dugdostak ki. Felette csodálkoztunk; alakok mutatkoztak a sáncok tetején, és nem lőttünk, kevés pár perc múlva jöttek félénken felénk… Most már sejtettük, hogy ünnep lévén barátkozni akarnak. Ugyanúgy tettek a mi katonáink is, kezükben cigarettával, borral mentek, a muszkák tojást, kenyeret és sajtot hoztak. Pont a két rajvonal között találkoztak. Megtörtént a barátkozás. […]
A muszkák közül csak azok jöhettek ki a rajvonalból, akik jól voltak öltözködve. Rongyosnak nem volt szabad kijönni. […] 3 óra hosszat voltak együtt, azután leadtak egy figyelmeztetõ lövést (ágyúlövést) […]
Az egész front egy föld alatti város. Fent pakírozva, de gyönyörűen, lövés alig történik, esténként patrullunk. Reggel tüzérségünk lövi a repülőket, akik hozzánk jönnek kémlelni. Különben csendes minden. Felette nagyon megerősített állások előtt villany-drótsövények. Fedezékek villannyal vannak világítva. Teljes kényelemmel fürdő, konyházó. Szóval nyaralunk a fronton.„
Az ifjú tiszt kétszer sebesült meg a harctéren és legutóbbi felépülése után Ostffyasszonyfán a fogolytáborhoz osztották be szolgálattételre. A gyönge szervezetű tiszt meghűlt és tüdőgyulladásba esett, gyógykezelésre Szombathelyre szállították be. Onnan kapta a család távirati úton az értesítést, hogy Bézay hadnagy súlyos betegen fekszik. A család tagjai leutaztak Szombathelyre, de a szülők már nem találták életben fiukat, aki e hó 11-én reggel három órakor kiszenvedett. A fiú testét azután Vácra szállították és ott temették el.
Neve ott szerepel a váci hősi halottak emléktábláján.
Lányaik közül Olga (1892) a Pozsonyi Evangélikus Népiskola hétosztályú leányiskolájában kezdte meg tanulmányait. 1944-ben szkizofréniában hunyt el Balassagyarmaton.
Eleonóra pedig (1894) két éves korában angolkór következtében vesztette életét Budapesten.
A legfiatalabb dr. Bézay Jenő (1897) a Pozsonyi Evangélikus Népiskolában egyike volt azoknak a lelkes fiataloknak, ki önként beállott katonának a világháború idején. Kiképzése alatt azonban megbetegedett s ezt az időt felhasználta arra, hogy a jogtudományi szigorlatot letegye. 1915-ben avatták a budapesti tudományegyetemen doktorrá, utána kaszárnyába kellett visszatérnie, honnan a még aznap egy zászlóaljjal a harctérre indították.
1921-ben az igazságügyminiszter büntető törvényszéki joggyakornokból jegyzővé nevezte ki.
1926-ban a karácsonyi előléptetések alkalmával a budapesti királyi törvényszékhez törvényszéki bíróvá nevezték ki.
A leírások alapján a kitűnő tehetségű fiatal jogász kinevezése bírói körökben osztatlan örömet keltett.
1927-ben az igazságügyminiszter az akkor törvényszéki bíróként dolgozó Bézay Jenőt miniszteri titkárrá nevezte ki.
Bézay mint a miniszter titkára kiváló tapintatossággal intézte mindig a hozzáforduló emberek ügyeit és személye igen rövid idő alatt szimpatikussá vált a minisztériumban.
Ennek rendje és módja szerint buzgó szolgálatáért kormányzói elismerésben részesült.
A Kormányzó 1932-ben a miniszteri osztálytanácsos címet adományozta Bézaynak, mely kitüntetés Kecskeméten őszinte örömet keltett, mert előzékenységével és segíteni kész szívességével mindenkit őszinte hívévé kötelezett. — írta a Kecskeméti Közlöny.
Majd 1935-ben az igazságügyminiszter előterjesztésére ismét előléptetésben részesítette melyről a sajtó eképpen számolt be:
A megérdemelt kitüntetés híre általános örömet és megelégedést váltott ki Szentesen, mert Bézay Jenő úr személyében egy olyan férfiút ért ,a kormányzói kegy, aki tehetségével, nagy képzettségével és páratlan munkabirásával minden tekintetben felsőbb vezető pozíció betöltésére hivatott. Mint Lázár Andor dr. igazságügyminiszter személyi titkára, esztendők óta teljes önzetlenséggel ad a szentesiek segítségére ügyes-bajos dolgaidban és sok szentesi ügyet juttatott kedvező elintézéshez. A kormányzói kitüntetés alkalmával, számosan keresték fel gratulációikkal az igazságügyminisztérium új osztálytanácsosát.
(Szentesi Hírlap – 1935)
A Kormányzó Bézay Jenő dr-t osztálytanácsosi címmel felruházott igazságügyminiszteri titkárt, miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki. Bézay Jenő dr., volt postafőnökünk fia, az igazságügyminiszter személyi titkára és e fontos pozícióban sok szíves szolgálatot tett már a váciaknak, ezért kinevezésének híre őszinte örömet keltett városunkban.
(Váci Hírlap – 1935)
A kinevezést követően felröppent a sajtóban az a hír is, hogy Bézay Jenő a Nemzeti Egység Pártjának lesz a hivatalos jelöltje Szécsényben. A sajtó előszeretettel foglalkozott személyével, 1938-ban Vas vármegye főispáni pozíciójára is esélyesnek tartották.
Pozíciójából kifolyólag hosszú éveken keresztül aktív bálrendező és sokszoros bálelnök is volt, mindemellett rengeteg megemlékezésen és koszorúzáson vett részt, ahol rendszerint beszédeket is tartott.
Magánéletében lehetőségeihez mérten sportolt, előszeretettel ült csónakba és evezett. Tagja volt a Budapesti Neptun Evezős Egyletnek, melynek 1942-ben az igazgatója lett, háznagyi pozíciót töltött be a Magyar Evezős Szövetségnél, de a Hubertus lovaglásokon és vadászatokon is rendszeresen részt vett.
1938. május 10-én Lázár Ferenc felsőházi tag és felesége, heyderi Devich Ilonka leányát, Magdát a Szent István bazilika plébániatemplomban vezette oltárhoz fél évvel eljegyzésük után. Az esküvőn megjelent az igazságügyminisztérium tisztviselői kara jóformán teljes számban, rengeteg rokon és jóbarát, a fiatal pár alig győzte köszönni az általános szeretet gyengéd megnyilvánulásait – adta hírül a Színházi Élet hetilap.
Házasságukból egyetlen fiuk született, Miklós (aki 1956-ban a szabadságharc leverését követően Ausztriába szökött több osztálytársával egyetemben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból majd Innsbruckban érettségizett).
1940-ben a jugoszláv kormányzótanács a magyar közélet előkelőségeinek különböző kitüntetéseket adományozott belgrádi tartózkodásuk alkalmával – többek közt Bézay Jenőnek a Szent Száva-rend 111. osztályát – melynek viseléséhez a Kormányzó engedélyt adott.
1942 év elején a kormányzó a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére megengedte, hogy Bézay Jenő a német Sasrend I. osztályú érdemkeresztjét is elfogadja és viselje.
1942 augusztusában részt vett Kassán vitéz nagybányai Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes holttestének Magyarországra hozatalán és a hősi halott azonosításán.
1944-ben az igazságügyminisztériumban miniszteri tanácsos lett azonban 1945 májusában a szovjet megszállást követően közszolgálati állásában való meghagyása mellett jobboldali szereplése miatt vezetői állásra alkalmatlannak mondották ki.
1946-ban a tisztogatások során B-listára került az ekkor miniszteri osztályfőnöki pozícióban dolgozó Bézay, akit kényszernyugdíjaztattak. Ez év végén az ügyvédi kamara felvette az ügyvédek névjegyzékébe és még évekig ügyvédként praktizálhatott Budapesten.
Bézay Jenő 1967. április 2-án hunyt el és a váci alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Visszatérve fia, Bézay Miklós emigrálásának körülményeire, a következő 2009-es beszámolóból tudunk meg többet:
A gimnáziumi éveim alatt mindig kerestem valami alkalmi munkát, hogy legyen valamennyi pénzem. 1956 nyarán is dolgoztam, akkori keresetemből egy nagyon egyszerű kis rádiót vettem, ami magammal vittem Pannonhalmára. Mint negyedikes diák, már két személyes szobákban laktunk. Szobatársam Tipold Feri volt, a szobánk az alsó összekötő folyosón volt. Ott hallgattuk esténként a rádiót is. Október 23-án este nem tudtuk behozni a rádión a Kossuth adót, ami rendkívüli volt. Még aznap este értesültünk ennek okáról, a Rádió ostromáról. Gondolom, valamelyik külföldi adó lehetett a hírforrás.
Az elkövetkezendő napokban az atyák mintha igyekeztek volna kerülni, vagy elhallgatni a forradalom kérdését, de talán helyesebben fogalmazok azzal, hogy nem akartak beszélni róla. Prefektusunk, Szabolcs atya is mindig csak nagyon röviden, lényegre törően beszélt ezekről. Nagyon egyszerű oka lehetett, nem akarták, hogy a diákok lelkesedéből elmenjenek csatlakozni a forradalomhoz. Különösen a pesti diákoktól tartottak, akik szüleikért is aggódtak, nem tudván róluk semmit. Az atyákon persze hihetetlen felelősség volt a diákok épsége tekintetében, így viselkedésük nem csak érthető, hanem helyes is volt. Még a kapukat is bezárták, és őrséget állítottak.
A falu forradalmi ünnepségén nem voltam ott. Aznap délelőtt Vilmos atya kérésére egy nyolcfős diákcsoport vezetésemmel lement a falu vasútállomására szenet lapátolni. Három vagon szén érkezett, és semmi képen nem akarták, hogy valaki más elvigye azokban a szénhiányos időkben. Ez annyira fontos volt, hogy az órákra sem kellett bemennünk. Én valami munkavezető féle voltam, Vilmos atya, vagy Botond atya mindig nekem szólt, ha kellettek fiúk valamilyen munkára. Úgy emlékszem, a szénrakodáskor a 8 fiú között ott volt Pulay Laci, Osskó Endre és Bende Bandi is. Az öreg Hoffer traktorra csatolt, szénnel megrakott pótkocsikkal Pill bácsi, a főapátság traktorosa többször is fordult a vasútállomás és a Vár között. Hallottuk, hogy az egyik Várba menetelnél segített traktorával a falu szovjet emlékművének ledöntésében.
Az egyik napon (pontosabban a távozásom előtti napon) szovjet tankok érkeztek. Emlékszem, a főbejárat előtti keresztnél az egyik elindult balra, a Várkerület irányába. Mi megijedtünk, mert ott földalatti tárolók voltak, és féltünk, ha beszakad alattuk, akkor abból baj lesz. Mindenkit beparancsoltak a szobájába. Ha volt is házkutatás, az nagyon felületes lehetett, mert hozzánk be se jöttek. November 4. után már beszélgettünk a disszidálásról, aztán készültünk is rá. Nekem Édesapám azt mondta, amikor augusztusban kikísért a vonathoz, amellyel Pannonhalmára indultam, ha lenne valamilyen alkalom, hogy elmenjek, akkor menjek, mert itt a kommunizmusban nekem nincs jövőm. Máig sem tudom, miért tartotta ezt szükségesnek akkor elmondani. Mivel a főbejárat mindig be volt zárva, külön készültünk is erre.
Botond atya (akivel a munkák miatt nagyon jóba voltam) minden kommentár nélkül adott nekem egy kulcsot a szenespince külső bejáratához. De az egyik terv valamiért nem valósult meg. Aztán jött egy újabb alkalom. Reggel rendkívüli szentmise volt a diákoknak a Bazilikában. Úgy emlékszem, László atya mondta szentmisét. A Bazilikában vettem észre, hogy azok az osztálytársaim, akivel megegyeztünk a közös indulásról, nincsenek ott, valószínűleg elaludtak. Osztályom, a IV.B a kórus alatti részen ült. Én bementem gyónni Anaklét atyához, és azt is elmondtam neki, hogy elhallgattam prefektusom előtt, hogy megszököm. Ő érdeklődött, hogy hogyan jutok ki a lezárt épületből, mire azt mondtam, majd megoldom. Akkor felhívta figyelmemet, hogy nagyon veszélyes dologra vállalkozom. Szentáldozáshoz járultam, de utána nem mentem vissza a helyemre, hanem a sekrestyén keresztül felmentem a kórusra, ahol a IV.A osztályosok voltak, és azon keresztül, a másik oldali karzatfolyosón (mindenki láthatott lentről), kimentem a bazilikából. A kóruson felállt két diák, Rudán Feri és Szapáry Gyuri, akik utánam jöttek. Ők is disszidálásra készültek. A Diákotthon alagsorában lévő konyhába mentünk, ahol még megkérdeztem a főzéssel bajlódó nővéreket, hogy mi lesz az ebéd. Krumpli leves – felelték. Mondtam nekik, az finom, azt szeretem. Majd a konyhából kisétáltunk az árkádok alá, és onnan siettünk le a faluba. A vasút mellett akartunk bemenni Győrbe, hogy ne találjanak ránk. Úgy is tettünk. Egyszer még útközben észrevettük, hogy egy motorbiciklin jön az egyik minket kereső atya. Lehasaltunk egy bokor alá, és észrevétlenek maradtunk.
Győrbe érve felszálltunk egy Mosonmagyaróvár felé tartó vonatra. Akkor a vonatok nem menetrend szerint indultak, hanem ha megtelt egy vonat disszidálókkal, akkor az elindult. Amikor a mi vonatunk elindult, akkor pillantottam meg a mellettünk még álló vonat lépcsőjén Orosz Attila osztálytársamat. Ő is megszökött Gergely Hugóval és Pogány Imrével. Hármunk közül csak nekem volt pénzem a szénlapátolásból, de a kalauz egyikünkkel sem vetetett jegyet. Késő este a vonatról leszállva, pár kilométer gyaloglás után átértünk Ausztriába.Bézay Miklós – egykori VI.B osztályos tanuló (Kirchzarten, 2009. július 16.)
3. Bézay Gyula (1866. augusztus 5. Réte – 1899. november 25. Berencs)
Tanulmányait testvéreihez hasonlatosan Pozsonyban az Evangélikus Gimnáziumban kezdte, majd 1885-ben beirtakozott a Magyaróvári Magy. Kir. Gazd. Akadémiára.
1898-ban Nyitrán feleségül vette Malatinszky Dorottyát, akitől 1899. szeptember 7-én Berencsen megszületett egyetlen fia Zoltán.
A családi élet azonban Gyulának nem adatott meg sokáig, két hónappal később a tél elején tüdőgyulladást kapott és Berencsen elhunyt.
Özvegye 1903-ban ismét férjhez ment, ezúttal Szőllősy László kisbábi körjegyzőhöz, akivel még három gyermekük született (Margit, Erzsébet és László).
Fia Bézay Zoltán, a nyitrai katolikus elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd költözésekkel teli gimnáziumi évek következtek – a kalocsai érseki gimnázium három éve után a nyitraiba került, majd onnan Pozsonyba, azután pedig Rózsahegyre, ahonnan 1917 februárjában besorozták és tavasszal be is vonult a honvédsereghez.
Az első világháborúban maradandó sérüléseket szerzett melyek nehezítették járását.
A húszas évek elején tehetséges író/költőként rendszeresen publikált például a pozsonyi Híradó napilapban, de jelentek meg írásai a Prágai Magyar Hírlapban és az Erdélyi Hírlapban is.
1925-től tagja lett a kassai Kazinczy Társaságnak, ez évben az Új Auróra irodalmi almanachban is megtaláljuk írásait.
Bézay Zoltán: Magyar Fohász
Magyar anya szült és magyar volt a szó, amely fogadott.
Királyokat és golgotás krisztusokat fogadnak úgy, ahogy a magyart fogadják fehér kis házban, melynek kéményéről békés madár, fehér gólya kémlel a rónára.
Magyar és regélt altató mesét és magyar volt a szó, amelyen elmondtam e szende az imám.
Magyar ég napja hozott tavaszt a szívembe és tanított meg hinni és szeretni.
Magyar tej és magyar síkok puha kenyere táplált erőssé, igazzá és magyarrá.
Szilaj, sűrű vér zúg eremben, szívemben magyar igazság fáklyája lobog és — baráti ölelésre várom minden nemzet békés fiát.
Mindig várok és mindenkit, szent, igaz, találkozásra s csöndes estebédnél üresen hagyok egy helyet asztalomnál. Üzenetem viszik a zúgó villámok.
Dalomat búgják a munkás gyári kürtök. Furulyaszóval búsulok és nekem panaszkodik az őszi szél. Ami a lelkemben fáj, az a magyar fájdalom.
És busán érik a fürt az ismerős lejtőkön. Tüzes nedve lassan mossa vénhedt bánatom.
Magyar szó melege cirógat kedvesen ajkáról, magyar szó, istenek zenéje, melynél szebb nincsen a világon. Szétosztom szívemet, mintha királyok kincsét osztanám és ellenségeimnek nyújtom jobbomat igaz békességgel.
Minden vért, könnyet felejtsünk, emeljünk új oltárokat és boruljunk egymásba testvéri borulással.
Szeresse mindenki tépett nemzetem, mert tiszta, becsületes és derék.
Nem hal meg a népem! Élni fog! Magyar volt és magyar lesz!
És szikkadjon ki a könnyek óceánja! Némuljon el a fajok panasza! Hamis bálványainkat rúgjuk a porba s a régi gyászt váltsa föl az öröm, harangzúgás, élet-hozsánna!
És őszök-őszén a nagy búcsúzáskor, a magyarok istenéhez magyar pap kísérjen, magyar szó és magyar muzsika.(1923. január 25.)
1923-ban feleségül vette az akkor 16 éves Konečny Antóniát Malackáról, akitől 1930. április 30-án megszületett egyetlen fia Odo.
1933 tavaszán elhunyt mostohaapja Szőllősy László nyugalmazott állami vezetőjegyző, aki a rózsahegyi, majd a csehszlovák megszállás után a nagyszombati járásban közel 40 évig működött mint vezetőjegyző, a becsületes, pontos és szakképzett jegyző mintaképe volt és több évig a volt Liptó vármegye törvényhatósági bizottságának kinevezett tagja.
1933 karácsonyán küldte biztatásul a Pesti Napló napilapnak Bézay Zoltán, hogy ne csüggedjünk el a már hosszúra nyúlt küzdelem szomorú évfordulóján:
„Nem tart már sokát. Emberek leszünk! Nem lesznek könnyek, jajgatások! Beteljesülnek, mind az álmok!”
Élni fogunk!
A kisebbségi magyar ifjúság becsülettel vállalta a kisebbségi sorsot és annak minden konzekvenciáját és építette a maga életének új formáit. A kisebbségi magyarság jövőjét, legyen bármennyire társtalan is ez a nép, nem kell félteni.
Nem kell félteni, mert bízni kell abban, hogy mindig lesz eleje a fennmaradáshoz és a becsületes életfeltételekért való harchoz. És lesznek mindig önzetlen magvetői, akik vállalják azt a heroikus és önmagukra szomorú hivatást és sorsot, amit egy kisebbségbe jutott kis nemzet szolgálata megkövetel.
Amikor a keresztény világ legszebb és legfelmagasztalóbb ünnepén, az élet és öröm nagy ünnepén a kunyhók, viskók és szegényes magyar házak ezreiben felragyognak a karácsonyfák gyertyalángocskái, amikor megfogyatkozva, lerongyolódva odaülünk karácsonyi hittel a betlehemi Istenember szellemét körünkbe varázsló kisebbségi karácsonyfa alá, hisszük és valljuk azt, hogy a kisebbségi magyar ifjúság el fogja végezni nemzeti kötelességeit.
Ezidőtájt Bősön éltek, ahol Zoltán községi jegyzőként dolgozott. Azonban a csehszlovák megszállás során megalakult első Csehszlovák Köztársaság magyarellenes intézkedéseinek következtében végül elveszítette munkáját.
1937-ben Pozsonyba költöztek, viszont Zoltán egészségi állapota tovább romlott és 1938-ban a Vödric utcai lakásán szívrohamban elhunyt.
Özvegye a fiával, Bézay Odoval, a második világháború után Prágába költöztek a jobb munkalehetőség reményében.
Odo vendéglátóipari középiskolát végzett és a kötelező katonai szolgálata után 1950-ben a csehszlovák hadsereg pilótája lett.
1954-ben házasságot kötött Míla Šebestovával és hosszabb-rövidebb ideig laktak Brünnben, Čáslavban és Hradec Královéban is.
Odo 1977-ben kora miatt kénytelen volt több, mint 25 év után felhagyni a repüléssel, majd 1985-ben nyugdíjba vonult.
2020-ban koronavírus-fertőzés következtében elhunyt. Leszármazottai Csehországban élnek.
Bézay Kornél (1869. június 3. Szenc – ?)
Bézay Kornél 1869. június 3-án született Szencen. A pozsonyi evangélikus gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd az ötödik osztály elvégzése után a kereskedelmi akadémián tanult, ahol az Ifjúsági önképző kör alelnökeként később jegyzőjeként tevékenykedett.
1890-től a kereskedelemügyi miniszter ideiglenes minőségű posta- és távírdaszámtisztté nevezte ki, majd 1897-ben már az első vágsellyei takarékpénztár főkönyvelőjeként dolgozik.
Sovinecz Irma nevű feleségétől legalább három gyermeke született, Dezső (1899) Edit (1906) és ifjabb Kornél (1911).
Bézay Dezső 1917-ben a pozsonyi katolikus főgimnáziumban érettségizett. 1923-tól a Toldy Kör könyvtárosaként, majd háznagyi titkáraként is tevékenykedett.
1929-től a Kiskárpátok Turista Egyesület tagjaként kezdi meg cserkész pályafutását.
Részt vett a nagy sikerű első pozsonyi magyar cserkészbálon 1930-ban, ahol a Cottillion társastánc-versenyben a harmadik helyezést érte el.
1930. október 15-én Pozsonyban feleségül vette Czibók Borbálát, kitől 1932-ben megszületett egyetlen lánya Ibolya.
1935-ben hivatása miatt Pozsonyból Galántára költözött, ott részt vett a galántai Hanza Dalos-együttes megalapításában, melynek titkára és jegyzője lett és ott volt 1937-ben az „Unió” új magyar nyomda- és könyvkiadó szövetkezet létrehozásánál is. Ezen felül sem tétlenkedett a járási székhelyen, könyvtárosa volt a Galántai Katolikus Körnek.
Pozsonyból való távozása mélyen érintette a helyi magyarságot, melyről a Prágai Magyar Hírlap is beszámolt:
Bézay Dezső búcsúja a Kiskárpátok cserkészcsapattól.
Pozsonyból jelentik: Bézay Dezső parancsnoktól, akit hivatása Pozsonyiból Galántára szólított el, meleg hangulatú összejövetelen búcsúzott el a Kiskárpátok cserkészcsapat. A távozó érdemeit lelkes szavakkal méltatták búcsúztató beszédeikben Marczell Zoltán parancsnokhelyettes és Pelikán Károly, a Kiskárpátok T. E. elnöke.
Bézay Dezső meghatva köszönte meg a ragaszkodás és a szeretet gyönyörű megnyilatkozását és elismeréssel emlékezett meg arról az igazi cserkészszeretetről, amivel úgy a vezetőség, mint a csapat minden tagja mindenkor odaadóan támogatta a magyar cserkészetért folytatott munkáját. Köszönetét fejezte ki Pelikán Károly elnöknek azért a támogatásért, amelyben a cserkészcsapatot az anyaegyesület részesítette. Sendlein János, az új csapatparancsnok lelkes hatású felszólalásával ért véget a kedves ünnepség.
Bézay Dezső távozásával nemcsak a cserkészcsapatot érte veszteség, hanem az egész pozsonyi magyar társadalmat is.
Leánya, Bézay Ibolya 1951-ben férjhez ment dr. Kvál Lajos szenci születésű, cseklészi ügyvédhez, kivel két leánygyermeke született, Zsuzsanna és Katalin. A köztiszteletben álló család Cseklészen nagy népszerűségnek és megbecsülésnek örvendett és örvend a mai napig.
Kvál Lajos 1992. augusztus 8-án hunyt el, Cseklészen nyugszik. Özvegye és gyermekei Pozsonyba költöztek és jelenleg is ott élnek.
Külön érdekesség, hogy a család szoros barátságot ápolt a rétei Macsicza Lajossal és feleségével Irénnel, kik szintén Cseklészen éltek és vasárnaponként közösen jártak templomba is.
Bézay Kornél 1911. július 22-én született Vágsellyén és a pozsonyi evangélikus líceum magyar osztályában kezdte tanulmányait.
A felvidéki amatőrcsillagászat kiemelkedő alakjaként évtizeden át aktívan népszerűsítette az amatőrcsillagászatot,
több írása jelent meg a magyar és szlovák sajtóban egyaránt.
1936-ban társalapítója volt a Štefánik Csillagászati Egyesületnek, 1958-ban az ő aktivitásának köszönhetően hozták létre a pozsonyi PKO (kultúra és pihenés parkja) mellett a csillagászati részleg, melyet 1978-ig vezetett.
Rengeteg erőfeszítést fektetett bele egy pozsonyi csillagvizsgáló létrehozásába, melynek tervdokumentációja az ő közbenjárására lett kiírva. 1961-ben a Napóleon- dombon tereprendező munkálatok kezdődtek, de pénzügyi és egyéb akadályozó tényezők miatt a csillagvizsgáló végül sosem épült meg.
Az 1958-ban megvásárolt berendezéseket – melyeket ideiglenesen Karasznyán (Zsolnai járás) állítottak fel, 1978-ban pótalkatrésznek végleg Prágába szállítottak.
Felesége volt Hornišer Kvetoslava, akitől 1955-ben megszületett fia Péter (†2001)
Ifjabb Bézay Kornél 1979. június 11-én hunyt el Pozsonyban, a lamacsi temetőben nyugszik feleségével és fiával egyetemben.
Ing. Bézay Péter özvegye MUDr. Bézay Tatiana (született Tischler) a pozsonyi Szent Mihály kórház belgyógyászdoktornője.
Fiuk ifjabb Bézay Péter Vereknyén lakik családjával.
(Laki László – Terra Rethe)
Források – Bézay Szilárd:
Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium diákjai (1842)
Sürgöny – 1. évf. 275. szám – 1861. november 30.
A Pozsonyvármegyei Régészeti Egylet értesítői (1876-1877)
Gazdasági Lapok – 32. évf. 21. szám – 1880. május 25.
Ellenőr – 13. évf. 44. szám – 1881. január 26.
Magyarország tiszti cím- és névtára (1887-1904)
Magyarország – 3. évf. 289. szám – 1896. október 19.
Váci Hírlap – 31. évf. 40. szám – 1917. október 7.
Források – Bézay Mária:
Budapesti Hírlap – 29. szám 121. szám- 1909. május 23.
Híradó – 37 évf. 254. szám – 1924. július 8.
Híradó – 43. évf. 205. szám – 1930. augusztus 2.
https://www.cintoriny.sk/
Források – id. Bézay Jenő:
A pozsonyi királyi katolikus főgimnázium értesítői (1870-1874)
A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus főiskola értesítői (1875-1877)
Postai Rendeletek Tára – 18. évf. 6. szám – 1884
Magyarország tiszti cím- és névtára 1884-1910
Magyarország tiszti cím- és névtára 1911-1918
Váci Hírlap – 28. évf. 62. szám – 1914. augusztus 19.
Váci Hírlap – 37. évf. 5. szám – 1923. január 28.
Források – Bézay Ödön:
https://vacarchivum.hu/
https://macse.hu/
Váci Hírlap – 32. évf. 29. szám – 1918. július 14.
Források – Bézay Olga:
Evangélikus Népiskola értesítő (1898-1901)
Források – ifj. Bézay Jenő:
https://vac.piarista.hu/
A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus népiskolák értesítői (1903-1909)
A Kegyes-tanítórendi váczi főgimnáziumnak értesítői (1909-1914)
A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja (1916-1918)
Váci Hírlap – 29. évf. 8. szám – 1915. január 27.
Igazságügyi Közlöny – 30. évf. 11. szám – 1921. november 30.
Váci Hírlap – 39. évf. 48. szám – 1925. július 5.
Újság – 2. évf. 295. szám – 1926. december 28.
Váci Hírlap – 41. évf. 79. szám – 1927. október 12.
Magyarország – 34. évf. 231. szám – 1927. október 12.
Igazságügyi Közlöny – 38. évf. 1. szám – 1929. január 31.
Kecskeméti Közlöny – 14. évf. 227. szám – 1932. október 7.
Szentesi Hírlap – 17. évf. 5. szám – 1935. január 6.
Váci Hírlap – 49. évf. 3. szám – 1935. január 9.
Váci Hírlap – 49. évf. 20. szám – 1935. március 10.
Nemzeti Újság – 19. évf. 4. szám – 1937. január 6.
Pesti Napló – 88. évf. 250. szám – 1937. november 4.
Pesti Napló – 89. évf. 32. szám – 1938. február 10.
Színházi Élet – 28. évf. 21. szám – 1938. május 10.
Magyarság – 19. évf. 33. szám – 1938. február 11.
Magyar Nemzet – 3. évf. 135. szám – 1940. július 6.
Nemzeti Újság – 22. évf. 190. szám – 1940. augusztus 23.
Szent György – 17. évf. 21-22. szám – 1941. november 15.
Váci Hírlap – 56. évf. 5. szám – 1942. január 17.
Esti Újság – 7. évf. 165. szám – 1942. július 23.
Pesti Hírlap – 64. évf. 192. szám – 1942. augusztus 26.
Igazságügyi Közlöny – 78. évf. 4. szám – 1944. január 31.
Kossuth Népe – 1. évf. 12. szám – 1945. május 13.
Igazságügyi Közlöny – 55. évf. 6. szám – 1946. június 30.
Szabadság – 2. évf. 169. szám – 1946. július 30.
Igazságügyi Közlöny – 55. évf. 12. szám – 1946. december 31.
Magyar Nemzet – 23. évf. 80. szám – 1967. április 6.
A Neptun budapesti evezős egylet 50 éve (1935)
Képessy József: Sportévkönyv és útmutató (1943)
Szalai Béla: Mozaik – Pannonhalma 1956 (2009)
Források – Bézay Gyula:
A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus főiskola értesítői (1876-1883)
http://ovarigazdasz.hu/
Források – Bézay Zoltán:
Tomášek Magdaléna – Bézay Odo dédunokája
Nyitrai katolikus elemi fiú- és leányiskola értesítői (1905-1906)
Kalocsai érseki katolikus főgimnázium értesítői (1910-1912)
Szent László nyitrai katolikus főgimnázium értesítői (1913)
Pozsonyi királyi katolikus főgimnázium értesítői (1914-1915)
Rózsahegyi katolikus főgimnázium értesítői (1916-1917)
Pozsonyi Híradó – 36. évf. 19. szám – 1923. január 25.
Prágai Magyar Hírlap – 2. évf. 83. szám – 1923. április 12.
Erdélyi Hírlap – 7. évf. 1651. szám – 1923. október 24.
Jankovics Marczell – Dobai János: Új-Auróra irodalmi almanach (1925)
Pozsonyi Híradó – 38. évf. 104. szám – 1925. május 8.
Pozsonyi Híradó – 46. évf. 183. szám – 1933. augusztus 15.
Pesti Napló – 84. évf. 292. szám – 1933. december 24.
Források – id. Bézay Kornél:
Pozsonyi evangélikus főiskola értesítői (1879-1885)
Pozsonyi kereskedelmi akadémia (1886-1888)
A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára (1890)
Mihók-féle Magyar Compass: Bankok és takarékpénztárak a vidéken (1897-1914)
Források – Bézay Dezső:
Pozsonyi katolikus főgimnázium értesítői (1909-1917)
Híradó – 36 évf. 120. szám – 1923. május 29.
Híradó – 38 évf. 73. szám – 1925. március 31.
Híradó – 43 évf. 279. szám – 1930. október 16..
Híradó – 43 évf. 19. szám – 1930. január 21.
Híradó – 48 évf. 88. szám – 1935. április 13.
Prágai Magyar Hírlap – 14. évf. 212. szám – 1935. szeptember 15.
Prágai Magyar Hírlap – 16. évf. 43. szám – 1937. február 21.
Prágai Magyar Hírlap – 16. évf. 69. szám – 1937. március 24.
Új Szó – 36. évf. 181. szám – 1983. augusztus 3.
https://www.cintoriny.sk/
Források – Bézay Ibolya:
Kvál Zsuzsanna – Bézay Ibolya leánya
Bernolák – Cseklészi községi lap 28. évfolyam – 2022 /1
Karol Koštial – Bernolákovo Facebook csoport (fényképforrás)
Jaroslav Vokoun
Források – ifj. Bézay Kornél:
Pozsonyi evangélikus líceum értesítői (1921-1922)
Szlovákok az űrbe tekintenek (Slováci hľadia do vesmíru) – kiállítás 1999
https://www.szaa.org/
https://web.astro.sk/
https://sk.wikipedia.org/
https://www.skolske.sk/
https://www.cintoriny.sk/
https://vtedy.tasr.sk/