Rétén nem felejtik a töklámpásokat és a karácsonyi hangulatot
A Szenci járás Réte községének református temploma mögött áll egy ház a 17. század elejéről, de még mindig lakható. Egyik részében van egy imaterem, melyet a csehországi protestáns menekültek építettek, a másikban a templom gondnoka, Bohony Zsuzsanna lakik. Rajta kívül éppen a szemközti szomszéd is átjött látogatóba, az egykori postásnő, Szloboda Anna. Mindketten magyar nemzetiségűek, Rétén születtek és élték le életüket, így hát visszaemlékeztek a régi hagyományokra.
Hogy is volt a töklámpásokkal?
– Nos, én és még pár asszony a mai napig tartjuk ezt a szokást. Ezen a nyáron is, miután megértek a tökök, kibeleztem azokat, szemeket és orrot vágtam rá, belehelyeztem egy mécsest, majd kitettem a ház előtti kertbe.
– És hogy féltek a gyerekek az ijesztő lámpásoktól – nevetett fel Bohonyné.
– Azt hallottam, hogy ez a szokás a halandóság, a túlvilági élet valóságának emlékeztetőjeként szolgált és bátorításként is, hogy ne féljenek az emberek a haláltól.
– Pontosan nem tudom mit jelentett – mondta Szlobodáné – lehet, a felnőttek felkavarása volt a cél és a gyerekek ijesztgetése. Azok régebben is féltek és sikoltoztak a világító töklámpásoktól.
Ahogy eddig megtudtam, ezek a szokások a Szenci járásban Gútoron és Rétén élnek még. Gútoron még tökfelvonulást is rendeznek.
A töklámpás faragáson kívül Rétén más szokásokat is ismernek. Mivel közelednek a karácsonyi ünnepek ezért ezekre a hagyományokra fókuszálunk. Milyenek vannak Rétén?
– Nekem az tetszik a legjobban, hogy az istentisztelet végeztével senki sem rohan haza, hanem ott marad a református templom előtt és egymásnak kölcsönösen kíván áldott ünnepeket. Fogadjuk és adjuk is a szeretetet – vallotta Szlobodáné – és én ezt érzem a szívemben.
Majd átmegyünk a paplakra, ahol a lelkésznek eléneklünk egy karácsonyi éneket és kölcsönösen nyugodt ünnepeket kívánunk egymásnak. Majd még kicsit beszélgetünk és csak utána megyünk haza a karácsonyi asztalhoz.
A gyerekek még ma is járják a házakat és karácsonyi énekeket énekelnek, melyért cserébe kalácsot kapnak.
Mi mindent találunk Rétén a karácsonyi asztalon?
Bohonyné igyekezett felvázolni a karácsonyi finomságokat:
Házi kelesztett diós, mákos, lekváros kalácsok, ostya mézzel, sült hal és a tálon különféle hüvelyes, melyből a család minden tagjának legalább egy kanállal kell fogyasztania, hogy egészséges és gazdag legyen egész évben.
A kalácsokat jól meg kellett keleszteni Rétén kívül az ország más pontjain is, mert a sikertelen pékáru előre vetítette a gazdaság hanyatlását.
Hasonlóan a gömbölyű kenyérhez, mely az összetartozást jelképezte és amiatt, hogy a család egész évben együtt lehessen, a kenyeret is jól fel kellett dagasztani.
A megrepedt kenyérkéreg tulajdonvesztést vagy válást jövendölt.
Rétén azt a hagyományt is ápoljuk, hogy a tyúkok jó tojáshozama érdekében a tápjukba belemorzsoljuk a kukorica buroklevelét. – mondta Szlobodáné.
És jól tojnak?
– Hát, persze, jól – nevetett, mert érezte, hogy ez a szokás is a felmenőivel kapcsolja össze, melyekre mindig tisztelettel emlékeszik.
A szokások és hagyományok elősegítik a családokon belül a kellemes hangulatot és az emlékezést több generációra visszamenőleg.
A történelem összefonódik a jelennel és megismerteti az elődeink életét.
(Alena Fronková)
Megjelent 1997. december 5-én a Bratislavský hlas magazin 1. évfolyamának 5. számában
Szabad fordítás: Laki László
Forrás:
Szloboda Tivadar cikkarchívuma