A Szenci Magyar Tannyelvű Alapiskolában csillagászati szakkört hoztak létre, s ez a Pozsony-vidéki járásban egyedülálló. Hogy mi ennek a magyarázata, nehéz lenne megmondani. Pedig bizonyára több iskolában adottak a lehetőségek ilyen szakkör működéséhez. Mivel magyarázható a látszólagos érdektelenség? Nem hiszem, hogy a diákok hozzáállásában van a hiba. A mai világban, amikor az űrkutatás az emberi élet fontos alkotórészévé vált, minden embernek illene ismernie a tágabb értelemben vett környező világunkat, a világűrt. Megnyugtató, hogy legalább a szenci iskolában gondolnak erre.
Jankó Ilona földrajz és testnevelés szakos tanítónő a „csilikör“ lelkes vezetője. Beszélgetésünkre a csillagvizsgáló tanterem szerű előhelyiségében került sor. Kérdésemre, hogy kinek az ötlete alapján, milyen körülmények hozták létre a szakkört, a következőket mondta el:
– Az ötlet már évekkel ezelőtt megszületett. Iskolánk igazgatója, Végh Miklós fordult hozzám ama kéréssel, hogy volna-e kedvem egy ilyen jellegű szakkör irányításához. Én azonnal igent mondtam, s íme, ez lett az eredménye. Az induláskor nem hagytuk figyelmen kívül azt sem, hogy ennek a köri tevékenységnek az ideológiai nevelés szempontiából is nagy jelentősége van, itt konkrétan a világnézeti nevelésre gondolok.
A szakkörnek jelenleg 38 tagja van, akik két csoportot alkotnak. Az egyik csoportot hetedikes és nyolcadikos diákok képezik, a másod ikat pedig az alacsonyabb évfolyamok tanulói. Minden héten más csoporttal foglalkozom. Pontosan tizenkét éve csinálom már.
Ki segített önöknek a csillagvizsgáló kivitelezésében?
– Mindent a szülők odaadásának, önfeláldozó segítségének köszönhetünk. Szóban ki sem tudom fejezni, hogy milyen hálásak vagyunk. Legtöbbet a rétei és a boldogfai szülők segítettek. A szakértelmet igénylő feladatok megoldásán Sztankó Mátyás. Morvay Lajos és Szabó Ferenc szülők dolgoztak. Ők állították fel a távcsövet tartó szerkezet tengelyét. Ugyanakkor tervezik egy kis kereső távcső felszerelését is.
A távcsövet Kécskei Elemér amatőr csillagásztól vásároltuk meg, aki sajnos ez évben elhunyt.
Szakmailag ki segíti a szakkör munkáját?
– A Bazinban lévő Pozsony-vidéki Járási Művelődési Ház évkönyveket, valamint a Kozmosz című havilapot küldi rendszeresen. A Pozsonyi Művelődési és Pihenőpark mellett működő csillagászati szakosztálytól könyveket, posztereket, diafilmeket kapunk, s rendszeresen meghívnak bennünket diafilmvetítésre is.
Nagy segítségünkre van a Galgóci Kerületi Csillagvizsgáló Intézet. Az ő szerkesztésükben jelenik meg az említett Kozmo című folyóirat. A Galántán élő Molnár Iván csillagász szintén sok hasznos tanáccsal és segédeszközzel lát el bennünket.
Milyen az együttműködés a diákokkal?
– Örömmel jár ide mindenki, hiszen önkéntes foglalkozásokról van szó, ahol a gyerekek szabadjára engedhetik fantáziájukat. Gyakran hosszú órákon át az üstökösökről és a repülő csészealjakról vitatkozunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy konkrétan ne foglalkoznánk a csillagok, a világűr kérdéseivel. Minden évben részt veszünk a járási csillagászati vetélkedőn, amelyen eddig két alkalommal végzett a mi tanulónk a második helyen. A pőstyéni csillagászati pionírtáborban a múlt évben hét tanulónk nyaralt jutalomként. Ezeken a délutánokon foglalkozunk a csillagászat történetével és alapjaival, valamint a kozmonautikával, azaz az űrkutatással.
A tanár szemszögéből nézve is hasznosak ezek a foglalkozások, hiszen a napfogyatkozás vagy a naprendszer megismerése, megfigyelése egyben a tananyagot is érthetőbbé teszi, közelebb hozza a tanulók számára. Gondoskodunk arról, hogy az itt látható csillagászati térképet és segédeszközöket iskolánk minden diákja megtekintse a földrajz és fizika órák keretén belül.
Hogyan sikerül mindezt egyeztetni a magánéletével?
– Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy nem csak én, hanem a férjem s a két gyermekem is foglalkozik csillagászattal. Ennélfogva kellemes szórakozás számunkra ennek a rejtelmes és csodálatos világnak a vizsgálata. Azt hiszem befejezésül elmondhatom, hogy ilyen körülmények között nem nehéz lelkesedéssel csinálni azt, amit csinálok…
(Macsicza Sándor)
Megjelent 1985. december 28-án a Szabad Földműves hetilap 36. évfolyamának 52. számában.
Fényképek:
www.solarastronomy.sk