– Két fogházitélet Pozsonyban a rendtörvény alapján. Pozsonyból jelenti tudósítónk:
Huszár Lőrinc rétei gazdálkodó a falu korcsmájában becsípett állapotban Masaryk elnököt szidalmazta, majd a himnuszt énekelte. A törvényszék Hoffmann-tanácsa ma jogerősen tizennégynapi fogházra ítélte.
A fentebbi kis cikk az első csehszlovák megszállás (1918-1938) alatti korszakban, a Prágai Magyar Hírlap 1926. február 11-ei számában jelent meg, rövid kis betekintést engedve a rétei hétköznapokba.
Az érintettre a kiszabott büntetés nem volt nevelő hatással és hamarosan ismét a bíróság előtt találta magát…
Huszár Lőrinc megint három hetet kapott
Vörösbajszú, szikár magyar paraszt. Betyár típus, falusi bohém, szegény, mert mindenét elissza, sivár életének szomorúságát pálinkába fojtja. Ha józan, rendes, munkás ember, ha berúgott, eljár a szája. Már másodszor került összeütközésbe a rendtörvénnyel.
Terebessy elnök gyorsan pergeti le ügyét. Személyi adataiból kitűnik: Huszár Lőrincnek hívják, réthei munkás, 40 éves, öt gyermek apja.
Elnök: Mi baja van magának a köztársasággal? Talán nincs vele megelégedve? Nincs rossz dolga, hiszen még pálinkára is jut magának, mégpedig elég gyakran.
Vádlott: Nem tudok semmiről semmit, nagyon be voltam állítva, azt sem tudtam, hol vagyok.
Elnök: Már volt büntetve is, s nem is egyszer.
Vádlott: A himnusz miatt két hétre.
Elnök: Nemcsak a himnusz miatt, hanem lopásért is.
Vádlott: Arról én nem tudok.
Elnök: Pedig itt be van írva.
Vádlott: Hjah, igen. Akkor mindössze 16 éves voltam. A körvadászaton történt, egy fogoly miatt.
Elnök: Azután még egyszer két hónapra.
Vádlott: Meglehet.
Elnök: Hát mi volt az ott Szencen március végén?
Vádlott: Összejöttem egy pár gazdával a korcsmában. Ittunk is valamit.
Elnök: Mit ittak?
Vádlott: Teát.
Elnök: Mivel itták a teát?
Vádlott: Rummal.
Elnök: Mennyivel?
Vádlott: Két fél decit öntöttünk egy teába.
Elnök: Akkor rumot ittak teával. Azután beszélgettek. Miről? Az adóról?
Vádlott: Fenét az adóról, az ember megfizeti azt a 20–30 koronát, aztán nem beszél róla.
Elnök: A háborúról?
Vádlott: Á, dehogy. Már nem is tudom.
Elnök: Meddig mulattak maguk csak úgy „tea” mellett?
Vádlott: Délután 2 óráig.
Elnök: Estétől? No, jó kiadós kis mulatság volt. Ezalatt az idő alatt eleget összebeszélhetett.
Vádlott: Annyit tudok csak, hogy egy pajtában ébredtem fel, mikor jöttek értem a csendőrök, s kikísértek a határba.
Elnök: A tanúk azt is mondják, maga azt beszélte, hogy sógora az elnöknek.
Vádlott: Engem mindig csúfolnak, mert szlovák lányt vettem el (a nyitrapásztói Mészáros Vilmát – szerk. megj. Terra Rethe). Tréfából szoktam mondani, hogy akkor hát sógora vagyok a Masaryknak.
Elnök: Ilyeneket ne mondogasson, a köztársasági elnök úr nevét ne vegye a szájába az ilyen részeges ember. Megértette?
Vádlott: Igenis, kérem.
A tanúk igazolják, hogy Huszár Lőrincnek tényleg eljárt a szája, s hogy be is volt rúgva rettentően. Az ítélet gyorsan elkészül: 3 heti elzárás és 50 korona pénzbüntetés. Meg is nyugszik benne.
Elnök: Hol akarja leülni, Pozsonyban vagy Galántán?
Vádlott: Nem lehetne pénzben megváltani?
Elnök: Nem lehet. Olyan sok pénze van magának?
Vádlott: Akkor Galántán a télen. Öt kis családom van, s most még van egy kis munka.
Elnök: Az ügyész úr novemberig halasztást ad magának. Máskor vigyázzon a szájára.
Vádlott: Máskor majd jobban ügyelek, kérem.
Szerényen lopakodott kifelé az ajtón. Nem nehéz eltalálni, hogy a legközelebbi korcsmába vezetett az útja. Hiába, megszomjazik az ember ilyen nehéz eset után.
(Pr.)
Megjelent 1931. szeptember 20-án az A Nap napilap 5. évfolyamának 215. számában
