A régi anyakönyvek lapjai néha többet mesélnek, mint hinnénk. A katolikus halotti anyakönyvet lapozgatva, az 1882. február 22-ei bejegyzés mögött érdekesnek tűnő, szomorú történet bontakozott ki.
Az elhunyt személy halálának oka még a korra igencsak jellemző, apoplexia pulmonum – vagyis tüdővérzés, ami nem számított különösnek. Azonban akadt egy sejtelmes megjegyzés a sor végén: in popina – azaz a kocsmában…
Szűkszavú, tárgyilagos sorok. De aztán előkerült egy korabeli újság rövid cikke, amely már többet mesél, miszerint egy rétei legény fogadást kötött pajtásaival: pálinkában mindnyájukat leissza. A virtus nem hiányzott belőle. Le is itta őket. A győzelem azonban rövid életű volt – a beszámoló szerint „meggyúlt benne a szesz”, rosszul lett, és nem sokkal később meghalt.
Ma már tudjuk, hogy a korabeli orvosi nyelv jóval tárgyilagosabb volt a soproni közlöny cikkírójánál – és azt is, hogy a pórul járt suhanc valójában már nem is volt annyira suhanc, hiszen 25 éves elmúlt már.
A tüdővérzés a 19. században nem volt ritka, különösen fiatal férfiaknál. A nagy mennyiségű alkohol könnyen kiválthatott végzetes rohamot. Ami a kocsmában talán heccnek indult, tragédiával végződött.
És hogy ki volt ez a fiatalember?
Herman Károly nem idegen jöttment volt a faluban, hiszen itt született 1857 januárjában. A helybéli ács, Herman Imre és felesége, Sándor Terézia fia volt. A Herman név talán nem hangzik ismerős rétei névnek, de a család története már korábban összefonódott a faluéval.
Herman Imre apja, Herman József, szintén ács volt és több, mint kétszáz évvel ezelőtt, Nagysenkőcről nősült be Rétére, amikor 1824-ben feleségül vette Klebercz Máriát. Itt telepedett le, itt alapított családot – és a Hermanok ettől kezdve a község mindennapjainak részesei lettek.
A család még évtizedeken át jelen volt a faluban. A századfordulóig születtek Rétén Herman-leszármazottak, József dédunokái is itt látták meg a napvilágot. Aztán lassan szétszéledtek. Más falvakba, városokba költöztek, új életet kezdtek. Ma már egyetlen sírkő sem őrzi a Herman nevet a rétei temetőben.
Így amikor 1882-ben a kocsmában egy 25 éves legény összeesett, nem egy idegen fiút temettek el, hanem egy rétei család gyermekét. Egy ács fiát. Egy helybéli unokát.
Az anyakönyv sora rövid. A mögötte lévő történet azonban emberi, esendő és nagyon is ismerős.
A régi, nemesekkel teli Rétén is ugyanaz a fiatalos virtus, ugyanaz a könnyelmű fogadás és ugyanaz a hirtelen tragédia volt jelen, mint ma – csak éppen azokkal az emberekkel, akiknek a nevét ma már csupán a megsárgult lapok őrzik.
(Laki László – Terra Rethe)
Megjegyzés:
A személyazonosság megállapítása a római katolikus anyakönyv adatai alapján történt.
A református halotti anyakönyv ebből az időszakból sajnos nem maradt fenn, így az elhunytak összevetésére nem volt mód.
Azonban Herman Károly halálesete túlzottan egybevág a korabeli tudósítással, mely alapján jó okkal feltételezhetjük, hogy a cikkben róla van szó.
Források:
Sopron – Társadalmi, Közgazdasági és Szépirodalmi Közlöny – 12. évfolyam 18. szám – 1882. március 4.
www.familysearch.org