A Prikkel család Pozsony vármegye egyik legrégebbi és legtekintélyesebb családja volt. Úgy tartják, hogy közvetlen leszármazottai azoknak az eredeti várharcosoknak, magyar lovagoknak, akiket a 9. századi Pannónia elfoglalása után bíztak meg a honvédelemmel Réte központtal. Bármi is legyen az igazság, eredetileg egyszerűen a területi megnevezésüket használták vezetéknévként: „de Rethe”. A család első tagja, aki a teljes, mai értelemben vett családnevet használta, Georgius Prikkel de Rethe volt, 1480-ban.
Bár a család birtokai elsősorban Réte körül koncentrálódtak, a 17. századra már más falvakban is rendelkeztek földbirtokkal Pozsony vármegyében. Erre utal, hogy 1648 és 1699 között több Prikkel név is szerepel a nemesi és nagybirtokos réteg listáján – név szerint Prikkel István, András, Mihály és Gáspár.
Prikkel István, András fia, 1683. október 10-én kitüntette magát a párkányi csatában, amely súlyos vereséget mért az Oszmán Birodalomra. A csatát III. Sobieski János, lengyel király vezette, közvetlenül azután, hogy az oszmánok elbukták Bécs ostromát. Prikkel István Pozsony vármegye nemesi haderejének tagjaként vett részt a harcban – a magyar nemeseknek ugyanis kiváltságaik fejében személyesen kellett hadba vonulniuk az ország védelmében.
A fent említett Istvántól eredezteti családfáját számtalan Prikkel család a Kárpát-medencében, kik közül többen is részt vettek az első Prikkel találkozón Rétén, melyet az elüldözött és kitelepített réteiek emlékművének felavatásának időpontjára szerveztek.
A családi összejövetellel kapcsolatban Réthey-Prikkel Benedeket kérdeztük, aki elhivatottan kutatja felmenői egykori székhelyét és származását, valamint ő kezdeményezte és koordinálta a családi találkozót.
Hogyan kerültél kapcsolatba először vezetékneved eredetével és mikor kezdett foglalkoztatni annak jelentősége?
Már gyerekkoromban sokat hallottam apámtól a témában, sőt a nagyapám is kutatta a név homályba veszett eredetét a Budai Várban lévő levéltárban.
Az internetnek hála sok Facebook csoportban és más fórumokon is foglalkoznak már családfakutatással. Ezek nagyon önzetlen, segítőkész csoportok, ahol sokat lehet tanulni pillanatok alatt, így a kutatás sokkal egyszerűbb.
Valójában a kutatásaim során óriások vállán álltam, állok. Apám, dr. Réthey Prikkel Miklós évtizedek alatt összegyűjtött anyaga mellé a kecskeméti Prikkel Bélának a legtöbb Prikkelt tartalmazó gyűjteménye, majd a kecskeméti Réthey Gyulának a leggazdagabb és legkorábbra visszavezető történetei és dokumentumai után a budapesti Réthey Prikkel Andreának öröklött anyagai és lelkesedése mind-mind arra ösztönöztek, hogy a találkozónak megérett az ideje.
Nekik mindannyian hálával tartozunk. Továbbá Pozsonyból Béres Barnabás családfakutató, valamint a te és Tomovics Miroszláv segítsége is meghatározó a munkában és az eredményekben.
Azonban mielőtt az említett összejövetelre térnék, még egy kérdés. 2024-ben jártál először őseid egykori székhelyén, Rétén. Mi volt az, ami arra késztetett, hogy felkeresd a községet?
Első és talán legfontosabb, hogy apámmal ellentétben, én még addig nem jártam Rétén, pedig a vezetéknevem úgy kezdődik hogy Réthey…
Akkortájt láttam, hogy két program is lesz egy hétvégén a faluban, farsangi bál és Brogyányi Mihály előadása Pozsonyról.
Így ez remek alkalom volt találkozni az interneten már megismert helyi emberekkel, Laki Lászlóval és Tomovics Miroszlávval.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy egy országos volumenű családi összejövetelt szervezz? Milyen volt a fogadtatása a kezdeményezésnek?
Pár héttel azután, hogy meghallottam, hogy lesz a rétei kitelepítetteknek egy emlékmű avatás. Egyszer csak beugrott, hogy talán jól lehetne összekapcsolni azt az eseményt egy nagy Prikkel családi találkozóval.
A kutatásaim során az ősszel megtaláltam egy száz évvel ezelőtt készült központi családfát, amelynek alapján el lehetett helyezni a ma élő Prikkel családokat a mi szemszögünkből „elfelejtett” ágakra.
Tudniillik, az előző politikai rendszer nem támogatta a nagy családok kapcsolattartását sem. Főleg, ha nemesi, köznemesi család volt, akkor még további megszorításokkal, büntetésekkel is terhelte őket. Még a névhasználatot is akadályozta, sokan közülünk el is hagyták az egyik vezetéknevet a hatóságok nyomására, így a nagy család „elfelejtődött”.
Az mozgatott minket, engem, hogy a történelmi nagy Prikkel családot rehabilitáljuk, identitását megújítsuk, ahogy éppen a falu is a kitelepített családok társadalmi emlékezetén próbált javítani egy szimbolikus emlékmű állítással és megemlékezéssel a korábban jogtalanul kitelepítettek szenvedéseire.
Mivel több, valamikor kitelepített Prikkel leszármazott is eljött (Ullrich Jánosné Prikkel Elma leszármazottai – szerk. megj.). Különleges módon duplán vagy hatványozva élhettük meg a falu „ünnepét” és a magunk családi ünnepét is. Most is libabőrös vagyok, ahogy visszagondolok arra a hétvégére.
A rétei program mit takart, hogy kell elképzelnünk egy ilyen eseményt?
Amikor a közösségi oldalakon fellelhető Prikkeleket elkezdtem ismeretlenül értesíteni erről a dupla eseményről, meglepően sokakat érdekelt. Már akkor arra gondoltam, hogy biztosan az identitásukat izgatja, mivel sokan nem is tudtak mit kezdeni azzal a jelenséggel, ha szidták, vagy dicsérték ezt a nevet, a dédszülőkön nem láttak tovább.
Féltem, hogy az oda, Rétére csődített, eddig számomra is ismeretlen távoli rokonaim egy kis „poros” falut látnak majd. Szombat délelőtt jöttek is a telefonok, hogy ők már itt vannak Rétén és nem találnak semmilyen eseményt. Aztán percek múlva olyan két napos ünnep kezdődött, ahonnan haza már úgy mentek, hogy 644 évnyi családtörténettel, különböző életrajzi elemekkel, korabeli fényképekkel, eredeti címeres és birtoklevelekkel toldották meg saját identitásukat és családfájukat.
Sőt, még a község polgármestere, Metzner Zoltán és bájos felesége is elfogadta meghívásunkat és tiszteletüket tették köreinkben.
A Terra Rethe polgári társulásnak köszönhetően pedig rengeteg rétei levelezőlapot és képet sikerült ajándékba haza vinnünk.
Végül egy zenés mulatsággal zártuk az estét, mellyel üzentünk a közös ősöknek, hogy a tiszteletükre összejöttünk.
Vasárnap ismét ellátogattunk az istentiszteletre/misére és utána Bohony Beáta tiszteletesasszonynak hála megtekinthettük a Prikkel Károly által napra pontosan 130 éve adományozott keresztelőkelyhet és tálat is, melyet a református egyház őriz. Majd a társaság egy helytörténeti sétán vett részt a faluban és a temetőkben, melyet Tomovics Miroszláv vezetett.
Nem lesz olyan köztük, aki Mátyusföldön járva oda ne hajtana őseink bölcsőjébe a „poros kis faluba”.
Hirtelen kaptak egy valós nagy családot, amely Rétéről szétterjedt a Kárpát-medencébe és a világ távoli pontjaira is és most ennek a csendben nemzetséggé gyarapodott rétei családnak ágai találkoztak az ősi szülőhelyükön.
Mi volt a legérdekesebb történelmi dokumentum, mellyel szembesülhettek az egybegyűltek?
A több eredeti Prikkel címeren kívül, talán az egyik legérdekesebb az a birtoklevél volt, melyben Nagy Lajos király, megerősíti Rétei János birtokjogát a községben, mint jutalmat hűséges szolgálataiért. Az 1381-es dokumentum tipikusan úgy zárul, hogy ez az adomány „örök érvényű” legyen.
Hány Prikkel leszármazott tette tiszteletét Rétén a hétvégén? Várható folytatása ennek a családi rendezvénynek?
Rétére körülbelül nyolcvanan érkeztek erre az alkalomra, azonban nem mindenki tudta a teljes hétvégéjét felszabadítani, így az emlékműavatást követően hazaindultak. A létszám végül olyan hatvan körüli volt.
A szervezés rendkívül sok időt és türelmet követel, nehéz megjósolni, hogy lesz e Rétén következő alkalom.
Én biztosan újra eljönnék, ha valaki megszervezné…
Zárószóként pár gondolat?
A falu nem oromfalak kapuk és templomtornyok rendszere, hanem családok összetett rendszere.
1947-ben az oromfalak, templomtornyok maradtak, de a családok rendszerét szétdúlták. Azóta csendben, titokban, sírva hordozták a rétei családok ezt a tébolyító fájdalmat.
Most összejöttek Réte családjai, hogy felmutassák ezt a régi fájdalmukat és jelet helyeztek el, amivel új szakaszba került a feldolgozhatatlan feldolgozása.
Réte április 12-én kifejezte önmagát. Megújította önmagát, ahogy a mi kis családunk is megújult.
„Csak” ennyi minden történt két nap alatt…
A Terra Rethe polgári társulás köszönetét fejezi ki a Rétei, Réthey, Prikkel és Réthey-Prikkel családok leszármazottai felé, akik tiszteletüket tették 2025. április 12-én az elüldözött és kitelepített réteiek emlékművének leleplezésén.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Réthey-Prikkel Benedek
https://bratislavacountynobility.blogspot.com/
Fényképforrások:
Neszméry István
Rétei Zsuzsanna
Réthey Gyula