Maďari za Dunaj! – 77 éve törték derékba községünket

A második világháborút követően Észak-Magyarországot a szovjet hadsereg után megszállta ismételten az ún. csehszlovák is. A hatalomhoz kerülő elleneséges kormány óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az újonnan alakult Csehszlovákiából elűzze és kiírtsa a többmilliós német és magyar lakosságot.
Edvard Benes 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a felvidéki magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.

A művelet végrehajtását a hadsereg segítette. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kiválaszthatták az igényelt munkaerőt.
A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki, akik kezdetben a vagyon kezelői lettek volna, idővel pedig tulajdonosai is. A bizalmiak zöme volt partizánokból és az északi járásokból „kolonistának” jelentkezőkből állt.

A magyarok kényszermunkára való elhurcolása része volt a Magyarországra irányuló nyomásgyakorlásnak, amelynek célja a lakosságcsere-egyezmény végrehajtatása volt. A Szovjetunió támogatásával végül sikerült rábírni a magyar kormányt, hogy 1946. február 27-én aláírja az erről szóló egyezményt. Csehszlovákia végül a deportálások elindításával tudta rábírni a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására.
1947. áprilisától indultak meg a vagonok. Az aláírt egyezmény értelmében a csehszlovák hatóságok annyi felvidéki magyart voltak jogosultak Magyarországra áttelepíteni, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezett a Felvidékre való áttelepülésre.
A végleges adatok szerint a Magyarországról Felvidékre önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni.

Községünk krónikájában, röviden ennyi szerepel:

„1947. április 23-án megjött a falunkba a sok nagy teherautó, katonák, csendőrök és megkezdődött a borzasztó látvány. Sírás, jajgatás, könyörgés, átkozódás, végül is győzött a karhatalom és megkezdődött a rakodás és búcsúzkodás.

Fájdalmas volt végig nézni – nem végig élni, különösen a temetőben levő búcsúzást itt hagyott szeretteiktől. Fel lett kavarva az úgyis nyugtalan falu népe. Senki sem tudott dolgozni a meghatottságtól és a félelemtől, hogy még mi jön ezután.

Azután érkeztek a transzportok a betelepítettekkel. Itt is elégedetlenség volt többek száján, mert mást vártak, mint amit kaptak. Sőt, volt akinek nem jutott ház, mert többen jöttek, mint elmentek.

Voltak „fehér laposok”, akik nem voltak kitelepítve, mert közvetlen a kitelepítés előtt ki lettek vonva a kitelepítettek névsorából. Kérvényük a pozsonyi ”Osídlovací úradon” kedvezően lett elintézve: özvegy Huszár Jánosné és családja, Gergely Béla és családja, valamint Gergely László és családja.

A rétei családok 1947. április 23-ától több transzporttal lettek elszállítva Magyarországra. A legtöbbje a nyíregyházi szétszórt tanyákon kapott helyet. Néhányan az ország más helyeire kerültek. Többen Budapesten és környékén telepedtek meg. Nógely Bálintné Pisti fiával Dombóváron, Huszár Lajos családjával Biatorbágyon, Szloboda Géza, Mikulás János, Bagi Vince, Végh Jánosné Soroksáron, Huszár Béla Pesterzsébeten kerestek új otthont. „

Huszár Imre krónikás visszaemlékezései szerint az alábbi családok voltak kitelepítve:

A betelepítések folyamatáról még kevesebb információnk maradt fenn a Krónikában:

„1947 áprilisától 1948 áprilisáig az alábbi 54 családot telepítettek be Magyarországról Rétére.
47 családot Pitvarosról, kettőt Mezőhegyesről és egyet- egyet Csanádalbert, Csanádpalota, Szeged, Ambrózfalva és Bánhegyes községekből. „

A krónika leírása alapján továbbá Červený Endre, Chrtan Pál és Kulík Pál családjaikkal Jugoszláviából, míg Hrubý Ján, Hanko István, Botka Endre és Botka Béla családjaikkal Bánról (Trencsén megye) lettek áttelepítve Rétére.

A 77 évvel ezelőtti drámai időszakról és a rétei eseményekről bővebben az ALÁBBI cikkben olvashat.

(Laki László – Terra Rethe)

Források:
www.wikipedia.com
Huszár Imre megbízott krónikás (1985-1990) bejegyzése Réte község Krónikájában.

Fotóillusztráció:
Fortepan