Menü Bezárás

Ünnepség – gondok közepette

Szeptember 14-én emlékezett meg Réte Csemadok alapszervezete a honfoglalás 1100. évfordulójáról. A megemlékezés szerény de bensőséges körülmények között folyt le a magyar kisiskola egyik termében. Nem volt kopjafa-állítás, kitelepítettek ünnepi fogadása, sem ökumenikus istentisztelet mint sok helyen. Pedig minderre lett volna ok elég, mivel nemcsak az MC esik erre az évre, a község első, írásban tett említésének 740. évfordulója is most van, tekintettel arra, hogy 1256-ból származik az az okirat, amelyben először említik Petrus de Réthe nevét.




Miért ez a szokatlan szerénység? Ez kitudódott a Csemadok rendezvény előtti „Bejáró Öregdiákok II. Találkozóján”. Ott tudták meg a távolból érkezett (Gödöllő, Sopron, Hegyes-halom, Pozsony, Komárom) „véndiákok” és otthoni társaik, hogy a községnek most ünnepségekre nincs fedezete, mert a következő években nagy kiadásokat kell állni. A már nagyon régen esedékes két nagy beruházásról van szó: a gáz és az egészséges ivóvíz bevezetéséről a faluba. Ezekhez sok millióra lesz szükség, és ezért minden korona kiadását most meg kell kétszer is gondolni.
A község vezetőségének az az elképzelése, hogy majd ezeknek a munkáknak a befejezése után, úgy tíz év múlva, a kerek 750. évfordulót fogja méltóképpen megünnepelni a falu. Nem örvendetes, de érthető érv.

Még nehezebben emésztették meg az „öregek” azt a tényt, hogy a magyar kisiskolá-ban (l-IV. évfolyam) szeptember elsején csak egy elsős kisdiák lépte át az alma mater küszöbét akkor, amikor a lakosságcsere után is még a lakosok 52 százaléka vallja magát magyarnak a kb. 1500 lelket számláló községben. Ha ez így folytatódik, kérdésessé válik a magyar kisiskola megmaradása és ezután még jobban felgyorsul az eredeti lakosok asszimilációja. Nem vigasz az – sőt elkeserítő – hogy hasonló a helyzet végig a „limesen” a magyar-szlovák nyelvhatáron:
nyugaton (Mátyusföld, Zoboralja), középen és a keleti végeken egyaránt.
Van erre vigasz?
Talán az, hogy ha megtudtunk itt maradni 1100 évig, akkor megmaradunk még néhány száz évig
„ha fogyva is, de törve nem”.

(Csúzi Cs. Ferenc – Pozsony)

Megjelent 1996. szeptember 26-án az Új Szó napilap 49. évfolyamának 225. számában
Képforrás: Metzner Valéria – Emlékezés Csemadok 1949-1999

Beszámoló a Bejáró Öregdiákok I. Találkozójáról

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük