A németgurabi ötven hektáros halastavon a közelmúltban több mint ezer néző előtt zajlott le háromszázötven horgász versenye. Ez volt itt az utóbbi évek legsikeresebb sporthorgászata. Sokan érkeztek más járásokból is. Nem bánták meg, mert mindenki hallal tért haza.
— Tizennyolc pontyot fogtam — dicsekedett Novota Béla Galantáról, s hozzátette, hogy a három közül az egyik díjat biztosan megszerzi. Ismerősei, barátai gratuláltak neki, mert akkor még senki sem számított rá, hogy akad a tó körül olyan horgász, aki még több pontyot akaszthat meg. Egy órakor lett vége a versenynek. Az erre hivatott háromtagú bizottság mérte a kifogott halakat.
Budai Mihály jó fél órával később érkezett a bizottság elé, mert körülbelül két kilométerre volt a mérlegtől. A sok kíváncsiskodó közül valaki felkiáltott:
„Itt az első díj!“
Megmérték az általa fogott pontyot: 6,70 kilós volt!
A második díjat Sipeky Gyurka nyerte, aki kilenc pontyot fogott. Köztük a legnagyobb 3,45 kilós volt.
A harmadik díjat Jambruška Béla szerezte meg, aki 19 darab méretenfelüli pontyot fogott.
Nézzük csak mi volt itt a „hadititok“, hogy ennyi pontyot lehetett ezen a tavon fogni.
Az előző években is szerveztek itt versenyeket, azonban csak húsz, harminc halat fogtak a horgászok, most pedig 420 darabot. A halakat, mint versenyek előtt szokás, jól beetették. Kaptak több mint száz mázsa különféle hulladékgabonát és más magot. A halak azonban „gusztust“ kaptak egy kis húsra is. Ezt használták ki a horgászok, akik csaliként többnyire földigilisztát használtak. Ezért volt ennyire sikeres a verseny.
(Krajcsovics Ferdinánd)
Megjelent 1979. június 9-én a Szabad Földműves hetilap 30. évfolyamányak 23. számában.