Az elüldözött és kitelepített réteiek emlékművének avatása

(Videó a cikk végén)

78 év után került sor az elüldözött és kitelepített réteiek emlékművének felállítására községünkben. Az időpont 2025. április 12-ére esett, amely nap 2012 óta a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja.

E napsütéses délutánon zsúfolásig megtelt a református templom minden padsora és az „Uram Jézus légy velünk” című énekkel kezdetét vette az ökumenikus istentisztelet.
Az igehirdetéseket Heriban László, rétei születésű nyugalmazott plébános kezdte, ki Lukács evangéliumának 24. fejezetéből merítette prédikációjának alapját.

A katolikus igehirdetést követően az Immanuel – Velünk az Isten ökumenikus énekkar műsora következett, átmenetet képezve a református igehirdetéshez.
Bohony Beáta rétei lelkipásztor prédikációjában az Úrba fektetett bizalomra helyezte a hangsúlyt, kiemelve annak a felismerésnek a fontosságát, hogy csupán hittel lehet a lelki sebeket gyógyítani.
Majd a gyülekezet a 338. éneket, melynek címe „Lelki próbáimban, Jézus, légy velem” énekelte.
Az istentisztelet a Miatyánkkal ért véget és a megemlékezés a templom előtt folytatódott, ahol az egybegyűlt megemlékezőket Laki László, a Terra Rethe polgári társulás elnöke köszöntötte Dsida Jenő, Psalmus Hungaricus című művének legismertebb soraival:

„Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!„

A bevezetőt követően azonban nem óhajtott megemlékező beszédet tartani, mert meglátása szerint akad egy olyan beszéd, melynél sokatmondóbbat bizonyára nem lehet már írni.
„Erről a térről, itt a templom előtt pakolták teherautókra a kitelepítésre ítélt rokonainkat, családtagjainkat, hogy a szenci állomásról marhavagonokban szállítsák őket a bizonytalanságba. Előtte került sor az utolsó közös istentiszteletre, ahol az akkori református gyülekezet gondnoka, Dóka István egy búcsúlevelet szeretett volna felolvasni, azonban erre nem volt lelki ereje. Végül egy másik kitelepítésre ítélt olvasta azt fel, Kovács Lehel lelkész személyében. Ez a levél a mai napig megmaradt és van egy sokkal méltóbb személy nálam, aki ezt felolvassa”

A levelet Dóka István dédunokája, Dóka Eszter olvasta fel a megemlékezőknek.

A búcsúlevél felolvasása után került sor az emlékmű leleplezésére, melyhez páran a megjelent kitelepített réteiek, többek közt Dóka István, Prikkel Elma és Mészáros Pongrác, leszármazottai közül asszisztáltak.

„Az emlékmű központi szimbóluma Szloboda Tibor ötlete alapján készült és több jelentéssel is bír. A legszembetűnőbb a vágy, a vágy az idő visszapörgetésére és a vonatok megállítására. Azonban ez, mint tudjuk nem lehetséges és csak a kő marad, törötten is, de megmaradt, itt, Rétén, azok emlékére, kiknek el kellett hagyniuk szülőföldjüket.” – e pár sorral jellemezte nagy vonalakban az emlékművet Laki László, majd felkérte a község helytörténészét, Tomovics Miroszlávot, aki évtizedek óta foglalkozik a témakörrel, hogy tartsa meg beszédét.

Tomovics Miroszláv elmesélte, hogy húsz évvel ezelőtti lehetőségeihez mérten egy dokumentumfilmet szeretett volna készíteni, feldolgozva a kitelepítések történetét. E célból sok-sok emberrel beszélgetett, megkérdezte az
elüldözötteket, a kitelepítetteket, az itt maradottakat és a bevándorlókat is, azonban a történeteiket kamera elé állva sajnos senki sem szeretett volna elmondani, így gyermekeire, Ádámra és Evelinre hárult a feladat, hogy a képi anyag utólag narrációt kapjon.
Ezekből a beszélgetésekből merítve idézte beszédében például Bagi Erzsébet szavait:
„Mikor elmentünk a házunk előtt, csak akkor tudatosult bennem, hogy azokból a körtékből én már nem fogok enni, melyek most virágoznak. Annyi év után, még mindig érzem ízüket a számban.”
Többek közt megemlítette az itt maradt Budayné Macsicza Ilona visszaemlékezését is:
„Úgy sírni embereket még nem láttam. Jobban fájt a szülőföld elhagyása, mint valamelyik családtag elvesztése.”

A beszédeket követően Svec Marián helyi zenész, az alkalomra írt Szabadnak születtem című dalát adta elő egy gitár kíséretében, majd következett az emlékmű megkoszorúzása.
Az emlékezés koszorúját Szloboda Tibor és Laki László, a Terra Rethe polgári társulás alapítói helyezték el az emlékmű talapzatánál.
A megemlékezés virágait Réte község önkormányzata nevében Metzner Zoltán polgármester helyezte el, kit a rétei és baráti szervezetek követtek, melyek nevében lehetőségek szerint olyan személyek helyezték el a megemlékezés virágait, kik valamilyen személyes vagy rokoni kapcsolattal rendelkeztek a kitelepítésre ítélt réteiekkel:

• a helyi Vöröskereszt nevében – Jankóné Varga Tímea
• az Immanuel – Velünk az Isten énekkar nevében – Kovács Erika
• a rétei Vadásztársaság nevében – Karátsony Márton
• a rétei Önkéntes Tűzoltó Testület nevében – Kamenár Mária
• a helyi futballklub nevében – Neszméry Előd
• a helyi hockeyball csapat nevében – Hollósy András
• a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevében – Búss Attila
• a Csemadok rétei alapszervezete nevében – özv. Bohonyné Sándor Zsófia

Végül a kitelepítettek és a korábban elvándorolt réteiek leszármazottai illetve a kegyeletet leróni kívánók is elhelyezték koszorúikat, virágaikat.
Zárószóként felolvasásra került egy terjedelmes köszönetlista, majd a megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével zárult, melyet megvendégelés követett a templomudvarban.

Az emlékműavatás apropóján rengeteg vendég érkezett a faluba a kitelepített réteiek leszármazottain kívül az első Prikkel családi összejövetelre, melyet a Terra Rethe polgári társulás lelkes barátja, Réthey Prikkel Benedek kezdeményezett. Körülbelül hatvan, a Kárpát-medence különböző pontjairól érkezett Rétei, Réthey-Prikkel és Prikkel családok közös hétvégi találkozója a megemlékezés végeztével a helyi közösségi házban folytatódott.

A Terra Rethe PT köszönetnyilvánítása

Első sorban a Réte-boldogfai Református Keresztyén Gyülekezet presbitériumának és természetesen lelkipásztorának, Bohony Beátának, akik első megkeresésre támogatóan álltak a kezdeményezéshez és biztosították az emlékműhöz a szimbolikus helyszínt.

Az emlékmű elkészítéséért köszönetünket fejezzük ki Szalay Géza dunamocsi kőfaragómesternek, illetve a rétei Horváth kőfaragó családnak, id. Horváth Józsefnek és fiainak Józsefnek és Csabának.

Hatalmas köszönet minden egyes támogatónknak és családjuknak, akik anyagilag hozzájárultak az elüldözött és kitelepített réteiek emlékművének megvalósításához:

Külön köszönet az egyetlen másik szervezetnek, akitől polgári társulásunk anyagi támogatást fogadott el ehhez a kezdeményezéshez, mégpedig régi bajtársainktól, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomtól, melynek felvidéki tagszervezete évekig rétei székhellyel rendelkezett .

Végezetül pedig őszintén köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte rendezvényünket!

Fényképgaléria Facebook oldalunkon!

(Laki László – Terra Rethe)
(Fotó: Neszméry István)
(Videó: Ajpek János)

A Szent Korona Rádió hírportál beszámolója IDE KATTINTVA olvasható.
A Felvidek.ma hírportál beszámolója IDE KATTINTVA olvasható.
A Ma7 hírportál beszámolója IDE KATTINTVA olvasható.

A Pátria Rádió Nappali című műsorában elhangzott beszélgetés IDE KATTINTVA hallgatható vissza.