1923. október 17-én született Szencen, édesapja Laky Ferenc, édesanyja Ondoly Gizella volt.
Édesanyját nagyon korán elveszítette, édesapja 1924 októberében újranősült, így nevelőanyja a szenci születésű Farkas Anna lett. Később még több féltestvére született, azonban csak heten élték meg a felnőtt kort, Dezső, István, Ferenc, Terézia, József, Mihály és Mária.
1929 októberében költöztek át Rétére a Dóka-majorba, ahol édesapja a gazdaságban dolgozott.
Laky János a második világháború alatt a 16/II. zászlóalj kötelekében szolgált a nyugati hadszíntéren, így került Drezda városába.
Az 1945-ös évbe fordulva gyakorlatilag nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még ne igyekeztek volna elsöpörni a második világháború embertelen bombázóhadjáratában. Az Arthur Harris („Bomber” vagy „Butcher” Harris) nevéhez köthető tervezet jegyében a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit szőnyegbombázással tarolták le. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a főleg foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar (Feuersturm). Az emberek a fulladásveszély miatt felmenekültek az óvóhelyekről a felszínre, ahol az óriási hőség, a mérges gázok és az oxigén hiánya percek alatt végzett velük.
Drezda eközben végig elkerülte a nagyobb bombázást. Bár egyes külsőbb részeit többször is támadták, de azok vagy katonai, vagy stratégiai célok voltak, magát a belvárost nem érte légicsapás. Mivel a szovjet ún. Munkás-paraszt Vörös Hadsereg addigra már bevette a német keleti területeket és Sziléziát, a megrémült lakosok százezrei vették nyugat felé az irányt. Addig Drezdát komolyabban nem bombázták, így a hatóságok a menekültek nagy részét a városban helyezték el – lévén jelentős vasúti csomópont, a későbbiekben innen tervezték továbbszállítani őket. Ezért az eredeti, kb. 640 000 fős lakosságszámnál lényegesen nagyobb, egymilliót bőven meghaladó embertömeg tartózkodott itt 1945. február elején.A belvárosban jelentős katonai célpont nem volt. Mivel Drezda a második világháború előtt Németország egyik legszebb és a hetedik legnagyobb városa volt, ezért sok drezdai úgy hitte, hogy a szövetségesek megkímélik majd, esetleg a háború utáni német állam új fővárosa is lehet. Emiatt a szükséges óvintézkedéseket sem nagyon tették meg, nem alakítottak ki összefüggő menekülőútvonalakat (mint például Hamburgban), illetve gyakorlatilag földi légvédelem se védte.
A Drezda bombázása néven elhíresült fő csapást 1945. február 13-án indították. Az RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt. A német légvédelem tehetetlen volt, mivel előtte egész nap elterelő hadműveletekkel tévesztették meg. Így a várost teljesen meglepte a váratlan támadás, a légoltalmi szirénák sem szólaltak meg időben.
Az első hullám főleg gyújtóbombákkal támadott. Ezek zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra hullott, ahol minden hamar lángba borult.
Wikipédia
Laky János 1945. február 15-én Drezdában vesztette életét a több, mint százezer áldozatott követelő, népírtással felérő angolszász légitámadás harmadik napján.
Egy nappal később temették el a helyőrségi temetőben.
Nevét és emlékét a rétei katolikus temetőben található emléktábla őrzi, melyet 2003-ban Dr. Horváth Ferenc állíttatott az elesett rétei honvédek emlékére.
Az második világháborúban elesett hősi halott rétei honvédeinek listája
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
https://hadisir.militaria.hu/cms/hadisir-adatbazisok
https://hu.wikipedia.org/