Menü Bezárás

A hazáért – Urbanovits Titusz és fia Béla

A rétei Urbanovits családból apa és fia is a világháborúk következtében vesztette életét.

Urbanovits Titusz, 1882. február 5-én született Rétén, Urbanovits József és Rajczi Zsófia második gyermekeként.

1906-ban vette feleségül a cséfai Tóth Ilonkát, aki öt gyermekével (József, Sándor, Béla, Ilonka és a kis Marika) várta őt haza.
Öccse Vida, 1884. május 17-én született harmadik gyermekként és a háború után még évekig kereste a bátyját.


Fia Béla, 1911. február 18-án született Rétén, a második világháború végén, 1945. május 24-én, Malackánál esett orosz fogságba, majd hurcolták el a kétezer kilométerre levő Tulába a 323. számú hadifogolytáborba.


Urbanovits Béla bő fél évnyi orosz hadifogság után 1946. január 19-én hunyt el 3. fokú dystrophia következtében. Az elsorvadt testet a tulai tábori temető 3. parcellájának 20. sírjába temették.

Urbanovits Titusz
Urbanovits Béla
Urbanovits Vidor

Titusz unokája Titusz aktívan részt vett a rétei színjátszó társulat életében, dédunokái és azok leszármazottai még ma is a községben élnek.
A rétei katolikus temetőben található síremléken a sírkő felújítása után már nem található a világháborúkban elesett Urbanovits Titusz és Béla emléke.
Vida 1918-ban Szőgyénben elvette Lakatos Rozáliát és Esztergomban telepedtek le, ott is hunyt el 1965. szeptember 10-én. Gyermekei szintén Esztergomban alapítottak családot.


Dicsőség a hősöknek!

Az első világháborúban elesett hősi halott rétei honvédeinek listája
Rétei hadifoglyok listája az első világháborúból

A második világháborúban elesett hősi halott rétei honvédeinek listája
A szovjet koncentrációs táborokba hurcolt réteiek listája

(Laki László – Terra Rethe)


Források:
– a hirdetés megjelent 1929.10.16-án a Kis Újság napilap 42. évfolyamának 235. számában a Hadifogoly-posta rovatában
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu

Portré fotók:
Tomovics Miroszláv gyűjteménye



3 Comments

  1. Pingback:Tabudöntögetés az önkormányzati ülésen -

  2. Pingback:Nincs megtisztulás, marad a szégyen -

  3. Pingback:A hazáért - Bolek János -

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük